Zilahi céhekről nyílt nemrég időszakos kiállítás a Szilágy Megyei Történelmi és Szépművészeti Múzeum történelmi részleg pincegalériájában.

Zilah mezővárosi rangját 550 éve kapta Mátyás királytól, így az idei kiállítások, a mostanihoz hasonlóan, a sokévszázados vásári, városi sajátosságokra összpontosítanak.

A kiállítás a zilahi céhek témáját járja körül, a 18. századi megjelenésüktől a 20. századig. Ezúttal a gyűjtemény a céhekkel kapcsolatos dokumentumokat és tárgyakat emeli ki. Belátást enged a helyi kézműves céhek kevésbé ismert történetébe, a kézművesek első, legjobban szervezett és leghosszabb életű egyesülési formájába, amely fennmaradt a kommunista rendszer hatalomra jutásáig.

Szabó Attila muzeológus elmondta, ez mind magyar vonatkozású történelem, mert minden zilahi céh, ami valaha létezett, a magyar társadalom tagjaiból alakult. Zilahon 1920-ig magyar társadalom volt. A Kraszna utcai házak patak fele eső része mind mesterházak voltak. Elöl az utcafronton lakott a család, hátul az udvarban, a kisebb épületekben voltak a műhelyek és az inasok szobái.

A múzeumba csak öt céhnek a hagyatéka került, de a városban számos céh működött. A termékek közül a fazekas céhek portékájából, a cserépedényekből számos darab látható, valamint a céh ládája, két pecsétje, följegyzéseket tartalmazó füzetek, melyeket a céhüléseken vezettek jegyzőkönyvszerűen, ebbe jegyezték fel a problémákat, a megtárgyalandó dolgokat, a végzéseket, döntéseket. Ezen kívül a mészáros, a csizmadia, a tímár céh egykori eszközei is fellelhetők a teremben.

Ismeretes, hogy a 16. században, az 1500-as évek végén, Báthory András megerősítette a zilahi mészáros céhnek a kiváltságait, ami azt bizonyítja, hogy ekkor már létezett mészáros céh Zilahon. Ők voltak a legtöbben a városban.

,,Most Zilah város történetére reflektálunk, ami egy kisiparos város volt, ahol nem a mezőgazdaság volt a lényeg, hanem az ipar és a kereskedés. Az 1300-as években Károly Róbert idején kapott először vásártartási jogot a város, ezáltal évente egy, majd két nemzeti vásárt tarthatott, idővel egyre többet. Később heti vásártartási jogát is megszerezte, így szombatonként évszázadokon át vásárt tartottak. A kommunista időben is e napon rendeztek vásárt Zilahon, külön volt a barompiac, és külön az általános vásár, ez utóbbinak a központ adott helyet. Az elmúlt század első felében is a főtéren zajlott a nagy vásár, sátrakban rakodtak ki az árusok, és az országos vásárokra általában mindenhonnan jöhettek a kereskedők, iparosok” – mesélte Szabó Attila.

A helyi céheknek prioritásuk volt. A heti vásárokban is kirakodtak, az országos vásárokban is tartottak számukra jó helyeket. Volt olyan eset, hogy a fazekas céh megtiltatta a városvezetőséggel más környékbeli fazekasok Zilahon történő árusítását. Ezáltal kizárólagos jogot kaptak, ami annak köszönhető, hogy nagyon jó minőségű áruval rendelkeztek, illetve, a helyi céhnek nem volt érdeke a konkurencia. Mindemellett a jó minőségnek köszönhetően a zilahi céhes áru a környék más vásárain is eladási jogot kapott, sőt keresettebb volt, mint a helyi. A király, az erdélyi fejedelem és az önkormányzatok nagyon sok kiváltságban részesítették a céheket, mert adóztak. Általuk erősödött meg a helyi polgárság és a helyi gazdaság.

A kiállítás nyár közepéig tekinthető meg keddtől vasárnapig, délelőtt 9 órától délután 5 óráig.