Két év kihagyás után ismét telt házas közönség előtt emlékeztek meg az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról Zilahon a Szakszervezetek Művelődési Házában. Idén sem maradt el a fáklyás felvonulás és a koszorúzási ünnepség a Wesselényi-szobornál.

Délután 17.00 órától a belvárosi református templomkertben kezdődött az ünnepség, ahol a Szózat eléneklése után igét hirdetett Püsök Sándor Csaba helyi lelkipásztor, mondván: keresztényként, magyarként csodálattal figyeljük, mit tett Isten vagy mit tesz a mi nemzetünk történetében. 175 évvel ezelőtt Petőfi azt vallotta: „ma született, a magyar szabadság”, mert a szabadság születik. Miközben tisztelettel emlékezünk a hősökre, akik „nem engedtek a 48-ból”, hódolattal és magasztalással áldjuk az Urat, akihez imánk így szól: ,,Szánd meg Isten a´ Magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors a´ kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.”. Az ünnepi beszédet követően az egyházi és világi elöljárók valamint a civil szerveztek megkoszorúzták a templomkertben lévő emlékművet, majd a megemlékezés előadássorozattal folytatódott a Szakszervezetek Művelődési Házában.

Váradi Magor és Lőrincz Boglárka konferálók kiemelték: az 1848-49-es polgári forradalom kezdete ez a nap, amelynek célja a függetlenség kivívása és az alkotmányos berendezkedés megteremtése volt. 1848 első hónapjaiban Európa számos városában forradalmak törtek ki, ami kedvező körülményeket teremtett ahhoz, hogy a magyarországi reformelképzelések törvényes úton megvalósuljanak. A forradalmat indító március 15-e jelkép lett: a kivívott szabadság megőrzésének és az elvesztett szabadság visszaszerzésének szimbóluma. A magyarság 1860 óta nemzeti ünnepének tekinti ezt a napot, függetlenül attól, hogyan vélekedett erről a mindenkori államhatalom. Legfontosabb üzenete a mai ember számára: megragadni a pillanatot, és összefogni itt a Kárpátok harapófogójában, mert ebben rejlik a legyőzhetetlenség ereje.

Kovács Irén Erzsébet RMDSZ-es szenátor nagy szeretettel és tisztelettel köszöntötte a jelenlévőket, ünnepi beszédében kiemelte: „szabadon csak az tud emlékezni és ünnepelni, aki biztonságban érzi magát, aki biztonságban élheti meg szabadságát. Ennek megteremtésére törekszik a kormányon lévő RMDSZ is a települések fejlesztése, oktatási intézmények korszerűsítése által, hogy magyar nyelvű közösségeinkben gyermekeink és unokáink önfeledten mosolyoghassanak, bizakodva tekinthessenek a jövő felé”. Mint mondta, az életünkben, és a mai megemlékezés során is a gyermekeké, a fiataloké a főszerep, ezért köszönetet mondott nekik, és gratulált minden lelkes gyereknek és odaadó felkészítő pedagógusnak, hogy vállalták azt a szép feladatot, hogy dallal, verssel, tánccal, színdarabbal örvendeztessék meg a jelenlévőket. Seres Dénes parlamenti képviselő és megyei RMDSZ elnök köszönetét és nagyrabecsülését is tolmácsolta, aki hozzájárult ahhoz, „hogy ez az este méltó főhajtás legyen a márciusi ifjak szelleme előtt”.

Az ünnepi beszédek után felléptek a Zilahi Református Kollégium, a Zilahi Mihai Eminescu Általános Iskola, a Zilahi Simion Barnutiu Általános Iskola, a Zilahi Gheorghe Sincai Pedagógia Líceum, a Zilahi Silvania Főgimnázium diákjai, akik szavalattal, dallal, citerajátékkal, akrobatikus előadással és tánccal örvendeztették meg az ünneplő közönséget. A megemlékezést a Terbete Néptáncegyüttes majd a Himnusz zárta. Az előadást követően a több száz résztvevő fáklyával vonult végig Zilah főterén, a Wesselényi szoborig, ahol a zilahi magyar baptista gyülekezet szolgált, majd főhajtással adóztak és koszorút helyeztek el a hősök tiszteletére.

A több száz zilahi magyarság a szakadó eső ellenére bizonyította: a forradalom napjaiban kialakult összefogás, a szabadságharc hónapjaiban megszülető nemzet egysége ma is fáklyaként mutatja az utat – és minden március 15-én emlékeztet rá –, hogy a Nemzet megmaradása, felemelkedése csak széles összefogással, közös akarattal válhat valóra.