Július 14. és 21. között tartották meg Fehér megye legrégebbi és legismertebb hagyományőrző rendezvényét, a XXVI. Maros- és Kis-Küküllő Menti Népzene- és Néptánctábort az Ethnika Kulturális Alapítvány szervezésében. A vasárnaptól vasárnapig zajlott tábor idén is sok felejthetetlen pillanatot nyújtott, és több újításra is sor került, bár a szervezők igyekeztek megtartani a negyedszázados, jól bevált forgatókönyvet. Eljöttek a környező városokból és falvakból, Erdély és Magyarország különböző vidékeiről, sőt Tokióból is érkezett táncolni tanuló vendég. 

A magyarlapádi népzene- és néptánctábor fő vonzerejét a kezdetektől az biztosította, hogy a résztvevők autentikus falusi környezetben sajátíthatták el az itteni jellegzetes népzenét és néptáncot helyi adatközlők és kiváló oktatók közreműködésével. Így történt ez idén is.

Ezúttal sem hiányoztak a programból a korcsoportok és tudásszint szerint tagolódó táncoktatások és vetélkedők, az esténkénti táncházak, a gyerekek által oly kedvelt kézműves foglalkozások, és megtartották a helyi készítésű sajtok és borok kóstolóját is, valamint kirándulást szerveztek a közeli, Gizella királyné erdejébe.

Idén ismét nagyon sok résztvevő volt, visszaállt a Covid-járvány előtti időszaknak megfelelő, népesebb jelenlét. Eljöttek a környező városokból és falvakból, Erdély és Magyarország különböző vidékeiről, sőt Tokióból is érkezett táncolni tanuló vendég. A szervezőktől megtudtuk: újabban egész néptánccsoportok jönnek el a táborba, idén például a budapesti Bem Néptáncegyüttes, hiszen számukra fölöttébb értékes tiszta forrásból elsajátítani egy tájegység táncait.

Minden napra egy tájegység

Az idei tábor legnagyobb újdonságának Sipos Ferenc, az Ethnika Kulturális Alapítvány elnöke, azt tartotta, hogy most először iktattak a programba – az Erdélyi Hagyományok Háza támogatásának köszönhetően – egy olyan mesterkurzust, amely a népi hangszerek magas szintű oktatását célozta meg. Ugyanakkor minden napra kiválasztottak egy tájegységet, ahonnan adatközlőket hívtak, így a résztvevők elsajátíthatták az ottani népzenét és néptáncot.

Hétfőn Küküllő-menti nap volt, amelyen lapádi és környékbeli zenészektől tanultak a résztvevők, este pedig bemutatkozhattak a nagyközönség előtt. Kedden csángó estet szerveztek, André Csaba és csapata közreműködésével, szerdán Kalotaszeg mutatkozott be Varga István „Kiscsipás” és barátai jóvoltából. Csütörtökön a Sóvidék népzene- és tánckultúrájával ismerkedhettek Miklós Károly és bandájának köszönhetően, pénteken pedig a szászcsávási zenészek, élükön Csányi Sándor prímással, hozták el és mutatták be népzenei örökségüket.

A tábori újdonságok között Sipos Ferenc elnök említette a frissen beszerzett színpadot is, amelyet a Csoóri Sándor Alapnak köszönhetően tudtak megvásárolni és felavatni a tábor gálaestjén. Szerinte az új színpad nagymértékben megkönnyítette a szervezést, hiszen most már nem kellett az önkormányzattól kérni.

„A tánctábor koncepciója mindig Magyarlapád község magyarságának összekovácsolása irányába mutat. Alapítványunk legfontosabb feladata a három falu, Magyarlapád, Magyarbece és Magyarbagó magyarságának egybetartása, egyedülálló népi örökségének, anyanyelvének és nemzeti hovatartozásának megóvása, miközben minél szélesebb körben igyekszünk népszerűsíteni egyedülálló népzenénket, táncainkat és viseletünket” – hangsúlyozta az elnök.

Dél-erdélyi táncrekord 

A tábor fénypontjára, a gálaestre, idén kivételesen nem szombaton, hanem pénteken került sor. Ekkor valósult meg az a körtáncrekord-kísérlet, amellyel már pár hónappal ezelőtt megpróbálkoztak a lapádi lányok és asszonyok, és amelyet fölül akartak múlni.

Korábban, a Tánc Világnapja alkalmával hívta rekordkísérlethez a magyarlapádi lányokat és asszonyokat a faluban tevékenykedő két Petőfi-programos ösztöndíjas, Tóth Bence és Tóth-Bóna Boglárka Luca, ezúttal pedig nagyjából háromszor annyian kapcsolódtak be a körtáncba. A kezdeményezés érdekessége, hogy miközben csak helyi mozgosítást, a néptánc iránti érdeklődés és a népviselet viselésének ösztönzését tűzték ki maguk elé, a résztvevők rekordot döntöttek nem csupán Magyarlapádon, hanem egész Dél-Erdélyben is.