Közel egy héten át a magyarországi Iharos Népművészeti Egyesület néhány mestere a szilágysági Krasznán a kovácsolás és a szövés, fonás rejtelmeibe avatta be a helybélieket. A Krasznáról induló Varrd magad a viseleted! programnak köszönhetően jött létre két éve a partnerkapcsolat a magyarországi egyesület és az RMDSZ helyi nőszervezete, valamint az Nők Összefogása Krasznáért egyesület között.

A tavaly a helybéliek öt foglakozással ismerkedhettek meg: a csipkeveréssel, nemezeléssel, gyöngyfűzéssel, keresztszem-hímzéssel és játszóházi tevékenységekkel, az idén az érdeklődők vasat formáztak, vesszőből kosarat és madáretetőt, színes gyapjúból táskát, fali díszeket készítettek.

A vas lassan, pénzért melegszik, aztán ingyen, hamar hűl

Miközben izzott a parázs és olvadt a vas, a törökbálinti Benkő Attila kovács elmesélte, a Budapest melletti zsámbéki medencében aktiváló közel nyolcvantagú egyesület idén ünnepli megalakulásának 25. évét, ez idő alatt folyamatosan bővültek, vannak közöttük bútorfestők, szövőlányok, hímzők, fazekasok, bőrrel foglalkozók, kovácsok, fafaragók, játékkészítők, tojásfestők stb. A különböző településeken tevékenykedő kézművesek többsége túlnyomórészt hobbiból és szabadidejében alkot, mert egyre nehezebb manapság ebből megélni. Évente mesterségbemutatókat, gyermekfoglalkozásokat, kiállításokat tartanak, így népszerűsítik munkájukat.

Benkő Attila 15 éve foglalkozik kovácsolással, öreg mesterektől, és otthon, autodidakta módon tanulta a mesterséget, hogy ismereteit bővítse, kovácstalálkozókon vett részt. Mint mondta, ez az egyik legősibb szakma, ami a legkevesebbet fejlődött, változott az évek során, mert ma is túlnyomórészt azokkal a szerszámokkal dolgoznak, mint annak idején: üllővel, kalapáccsal, tűzhellyel és rengeteg motivációval, bár manapság sokan már gépi kalapácsot is használnak, de a munkafolyamat alig módosult.

Régen a kovács nélkülözhetetlen volt, minden faluban akadt egy-kettő, és az általa készített eszközöket, tárgyakat, az élet szinte minden területén használták. „Már nehezebben veszik észre a különbséget a kézzel készített tárgyak és a gépi kovácsolt, lakatos által hegesztett dolgok között. Mint minden területen, napjainkban egyre inkább a pénz és az idő számít, hogy azonnal és minél olcsóbban legyen kész a megrendelés, ami kevésbé kedvez a kézműves foglalkozásoknak. Ezt csak erős szívvel, nyögvenyelősen lehet továbbvinni, fenntartani, de addig jó, amíg az ember helytáll, és nem adja fel” – mondta.

Törökbálinti műhelyében sok kisiskolás és óvodás csoport látogatja meg, érdeklődnek, közösen kolompot, kampókat készítenek, de mint mesélte, sajnos kevés tanintézményből veszik a fáradtságot, hogy felkeressenek egy-egy mestert. Azt tapasztalta, hogy bár vannak könnyebben végezhető, népszerű kézműves foglalkozások, mint a fafaragás, amihez kevés eszköz kell, a fiatalokat érdekli a kovácsolás.

Miközben a vasat formázza, hajlítja, kalapálja, elmondja, talán ő az egyetlen ember Magyarországon, akinek a nagyapja nem volt kovács. Közel 15 éve részt vett a Balaton-felvidéki Összművészeti Fesztiválon, ott bemutatták egy kovácsnak, kipróbálta a mesterséget, megtetszett neki, és mivel van hozzá érzéke, azóta hobbiként műveli.

„Vannak és lennének megrendelések, csak időm nincs, és sajnos nehezen lehet csak ebből megélni. Ami a legfontosabb, a vasnak megvan az a nagy előnye, ha csinálunk egy ajtópántot, szolgálja a dolgát 200 évig, és ha elbontják az épületet, az ajtópántból még lehet készíteni virágtartót, kiegészítőket, gyertyatartót, fogast vagy bármi mást, csak a fantázia szab határt neki” – fejtette ki.

Az elmúlt héten a krasznaiak megismerték a kovácsolás alapfogásait, mert, ahogy az öreg mesterek tanítják, ha ezeket elsajátítják, a gyakorlat és a fantázia által ezen alapműveletekből a többi összeáll. Ha el tudnak készíteni egy jó szeget, akkor bármit alkothatnak, mert abban a munkafolyamatban benne van minden, amit egy kovácsnak tudnia kell. A helybéliek a héten árt, hegyes szerszámot készítettek, amivel a fonók a vessző helyét tágították, de készült kulcstartó és más dísztárgy is.

A nők körében népszerű volt a szövés és a fonás

Miközben a férfiak a vasat verték, a krasznai hölgyek a kosárfonás alapjait tanulták, ami – mint kiderült – nem is olyan könnyű, mert kezdetben megterhelő a kéznek és az ujjaknak. Steigler Ferenc mester azzal bátorította őket, hogy a kosárfonó nem esik kétségbe, ha eltörik egy vessző, hanem egy újjal pótolja. Miközben készült a kosár alja vagy a madáretető teteje, elmesélte, hogy az amerikai fűzfavesszőt többnyire Békés megyében termesztik, ősszel levágják, hagyják kiszáradni, és használat előtt beáztatják. Nagyon keresettek a különböző mintájú, formájú kosarak, főleg a skandináv típusú, de készít virágtartót, szappantartót, fenyőfadíszt és ajtóra kopogtatókat.  

A szövés Székelyföldről indult, onnan került Magyarországra, ezt visszahozták Erdélybe, ezúttal Krasznára – mesélte Tamási Teréz budapesti szövőnő. Az érdeklődők mintakendőket, kistáskát készítettek, különböző technikákat tanultak meg, hogy e népi mesterséget a jövőben átadhassák a helybélieknek.

Gál Ilona, a nőszervezet és az egyesület elnöke elmondta, a vasárnapig tartó tábor célja a népi mesterségek bemutatása, az ismeretek átadása, hogy főleg az oktatási intézményekben, a kézimunka órán a tanítók, óvónők megtanítsák a fiataloknak a hagyományőrző tevékenységek alapjait, amire a diákok, a helyi fiatalok a jövőben építhetnek, így ezen régi mesterségek akár gyökeret is verhetnek a településen, a megyében.