Az Óbudai Hajógyári Szigeten szeretett bele az ír zenébe, a műfaj legjobb gitárosaitól Írországban és Gambiában tanult.  

Peter Moynahan néven ismeri a közönség, s ez áll a személyazonossági igazolványában is, azonban élete első, több mint két évtizedét Pap Péterként élte le. Az ír zene egyik első romániai előadója volt, jelenleg pedig valószínűleg a legnépszerűbb művelője.

Nagyváradon született, ott kezdett el hatévesen hegedülni tanulni. A helyi művészeti líceum zene szakára járt már, amikor gitárra cserélte a hegedűt. Szerette a klasszikus gitárt, tehetsége is volt hozzá, diákként nemzetközi versenyen is részt vett.

Aztán 1992-ben elkezdett nemzetközi előadók rockkoncertjeire járni, Bon Jovival nyitva a sort, 1994-ben pedig ott volt a Sziget elődjének számító Eurowoodstock fesztiválon. A fesztiválon volt egy ír színpad, Péter pedig ott táborozott le, megtörtént, hogy a színpad alatt aludt. Ott, akkor, az Óbudai Hajógyári Szigeten beleszeretett az ír zenébe, ami egyúttal azt jelentette, hogy végérvényesen búcsút intett a klasszikus gitárnak.

„Úgy tűnt, hogy nagyon egyszerű zene, pár akkord csak. Aztán rájöttem, hogy lehet három akkorddal játszani, de lehet profi szinten is. Engem az utóbbi változat érdekelt, úgy döntöttem tehát, hogy tanulni fogok” – idézi fel pályafutásának kezdeteit.

Zenész ismerősökön és ír nagykövetségeken keresztül vette fel a kapcsolatot a műfajt magas szinten művelő zenészekkel, hónapokat töltött el tanulással a szigetországban. Egyértelműnek tűnik, hogy az ír zenét Írországban lehet elsajátítani, azonban Péter esetében ennél komplexebb a történet. Az egyik tanára Gambiában telepedett le, váradi tanítványa pedig három alkalommal kereste fel a nyugat-afrikai országban.

Blackbeers, mint az ír nemzeti sör

Önállóan 1997-ben kezdett el zenélni. Akkoriban nyílt meg a bihari megyeszékhely egyik legelső, nyugatias stílusú és hangulatú lokálja, az Irish Pub, ott került sor az első fellépésére, melyet, ugyanazon helyszínen, több másik követett. Ott találkozott jövőbeli zenésztársával, akivel megalapították a Blackbeers nevű zenekarukat. Az írek nemzeti itala egyértelműen a sör, a legnépszerűbb márka pedig az 1759 óta megszakítás nélkül gyártott fekete sör, a Guinness. Az együttes neve a legismertebb ír brandnek számító, dublini eredetű sörre utal.

A Blackbeers első alkalommal a Varadinum Expo nevű gazdasági kiállításon lépett fel, s rövidesen megjelentette első CD-jét, melyet további négy követett. A zenekar kezdetben hagyományos ír népzenét játszott akusztikus hangszereken. 2005-ben aztán stílust váltott, átállt a kelta rockra. Ez, egy Nyugaton évtizedek óta népszerű műfaj, mely rockos regiszterben szólaltat meg ír, skót, welszi és breton dalokat.

Péter a 2000-es évek elején vette fel hivatalosan is a Moynahan nevet, melyet egy ír nóta egyik szereplőjétől kölcsönzött. Művésznévként már korábban használta, a zenésztársak így ismerték, s megtörtént, hogy nem tudott átvenni egy postai küldeményt, mert nem Pap Péternek, hanem Peter Moynahannak címezték.

Ekkor döntött úgy, hogy hivatalosan is nevet vált, amit nem volt könnyű kivitelezni. Akkoriban a lakosság nyilvántartása még a rendőrség hatáskörébe tartozott, az egyenruhásoknak pedig eszük ágában sem volt átírni zenész barátunk nevét, bár jogi akadálya nem lett volona, többször elutasították ilyen irányú kérelmét. Csak azt követően bólintottak rá a névváltoztatásra, hogy kilátásba helyezte, bírósághoz fordul.

Nagyváradról Bukarestbe

A 2000-es években Nagyváradról Bukarestbe költözött, igencsak prózai okból. „Váradon nem tudtam megélni a fellépésekből, nem volt pénz, nem volt fizetőképes kereslet arra, amit csináltam” – meséli. Az ír zene, Írország kivételével mindenhol egy rétegműfajnak számít, s mindig is az marad, azonban Bukarest nagyságrendekkel más lehetőségeket kínált a pályán, mint Nagyvárad.

A Blackbeers első „idegenbeli” fellépésére Segesváron, egy régizene fesztiválon került sor, utána pedig már egymás után érkeztek a meghívások.

A napjainkban játszott szöveges ír dalok legnagyobb része XX. századi, a hangszeres nóták között XIX., sőt, XVIII. századiak is vannak, mondja Peter Moynahan. Eredetileg furulyán, hegedűn, harmonikán, ír dudán, ír dobon szólaltatták meg őket. Annak, hogy a világ valamennyi népzenéje közül épp az ír lett a legnépszerűbb, több oka van.

„A ritmusa elég egyszerű, ráadásul ez a zene áll legközelebb a rock alapjaihoz, a beathez, ami az embereknek már a vérükben van. Vannak balladái is, de alapvetően tánczene, bulis, megfogja az embereket” – magyarázza Péter. A Zöld-szigetről származó népzene diadalútjához nagyban hozzájárultak a 90-és években indult, világraszóló hírnévre jutó ír táncos show-k, a Riverdance és a Lord of The Dance. Az ír zene elterjedésében része volt az ír diaszpórának, mely népesebb, mint az anyaország lakossága, valamint a világ minden pontján fellelhető ír kocsmáknak is. „Az ír kultúrában a kocsma rettentően fontos. A munkából hazafelé tartva az emberek először a kocsmába térnek be beszélgetni, ott teremtődnek a kapcsolatok, ha idegen vagy, ott vezet be egy ismerős a közösségbe. A Kárpát-medencében nincs megfelelője annak, amit az írek számára jelent a kocsma” – mondja riportalanyunk.       

Reneszánsz zene dudán 

A koronavírus-járvány lecsengése óta leginkább szólóban, ír kocsmákban énekel. Fellépett már Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban, Görögországban, Bulgáriában és Írország. Elmondása szerint a szigetországbeli közönség részéről soha semmilyen negatív visszajelzést nem kapott, amiért nem igazi ír, külföldiként játssza a zenéjüket.    

Peter Moynahan néhány éve Besztercén él, s 2019 óta egy harmadik zenei projektnek is a résztvevője, tagja az Erdélyi Dudás Rendnek (Cimpoierii din Transilvania). Ez egy 2008-ban alakult, s azóta sokszor átalakult együttes, mely reneszánsz és neoreneszánsz zenét játszik. Utóbbi kategóriába a reneszánsz zene stílusában írt kompozíciók tartoznak. „Ezek hangzásban alig különböznek az eredetiektől, igaz, a dudával nincs is sok variációs lehetőség, elég korlátozott, hogy mit tudsz rajta eljátszani” – mondja Peter Moynahan.

„A fesztiválszezonban folyamatosan vannak meghívásaink, voltunk már középkori-, hagyományőrző-, sör- és filmfesztiválokon, de magyar napokon, sportrendezvényen és motorostalálkozón is. Évente két-három külföldi fellépésünk van, jártunk Horvátországban, Finnországban és Svédországban, idén pedig Észtországba, Németországba, Olaszországba és Bulgáriába megyünk” – sorolja.