A Napsugár folyóirat 1957-ben indult, és a szerkesztők, írók, költők állhatatos, kitartó munkájának köszönhetően maradhatott fenn több mint hat évtizeden keresztül, noha volt néhány év, amikor csak nagyon vékony lapszám jelenhetett meg, és a szerzők csak „madárnyelven” írhattak, ekkor az volt a cél, hogy a lap megmaradjon, mesélték a szerkesztők a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten szervezett évfordulós beszélgetésen.

A 11. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét második napján a gyermek- és ifjúsági irodalom is terítékre került, és Zsigmond Emese, a folyóirat volt főszerkesztője, László Noémi, jelenlegi főszerkesztő, Zágoni Balázs író, valamint Darvay Tünde, Jánosi Andrea, Keszeg Ágnes és Simon Eszter Nóra illusztrátorok osztották meg a Napsugárral kapcsolatos emlékeiket.

Zsigmond Emese úgy emlékezett vissza, 1989 szeptemberében, „pont jókor” került a laphoz, olvasószerkesztőként. A volt főszerkesztő a korai pillanatokról beszélt, és arról, hogy milyen volt számára az indulás a folyóiratnál. Mint fogalmazott, a Napsugár első koráról ő is csak „a mesékből tud”, de, mint mondta, a lapba azok kezdték megjelentetni írásaikat először, akik nem akartak a kommunista lapokba, újságokba írni. „Kányádi Sándor talán a legismertebb költő mindközül, ő új nyelvet alkotott, virágnyelven írt, de nem szabad megfeledkeznünk Bajor Andorról sem, aki sokáig írt a lapba. Az irodalom mellett a történelmet, a népköltészetet, a magyar meseirodalmat, mondákat és tárgyi néprajzot is belevitték a lapba, 1990-től pedig a bibliai történeteket a gyerekek nyelvén is megírták, bejöttek a hithez kapcsolódó legfontosabb történetek” – emlékezett vissza Zsigmond Emese.

Kapcsolódó

„Prokrusztész ágya” a gyermekirodalmi lap – László Noémit, a Napsugár főszerkesztőjét kérdeztük

László Noémivel első főszerkesztői évének merész „húzásairól”, és a pedagógusokból álló terjesztői hálózat előnyeiről és hátrányairól is beszélgettünk. 

interjú irodalom Napsugár László Noémi

Mint fogalmazott, a közönség soraiban is rengeteg régi munkatársat lát, akik valamikor közöltek a Napsugárban, és ez mutatja, hogy „a Napsugár egész történelme egy családtörténet”. Voltak viharos időszakok, hiszen „minden családban van veszekedés”, de mindig fel tudták ezeket oldani, tette hozzá. Szerinte már induláskor nagyon erős írógárdával, tartalmilag nagyon magas színvonalon, nagyon jó illusztrátorokkal indult a lap, és ez a mai napig így maradt. A kommunizmus ideje nem kedvezett a gyermekirodalomnak, de ott voltak a klasszikusok és a népi irodalom, költészet, ezekhez lehetett fordulni, a 90-es évek közepétől pedig elkezdtek kifejezetten gyerekeknek írni és rajzolni is, ezért van olyan óriási gyermekirodalmi kínálat most a könyvvásáron, tette hozzá Zsigmond Emese.

László Noémi, a lap jelenlegi főszerkesztője elmondta, több családi kapcsolódás is van napsugaras szerzők között, és Zágoni Balázs írót arról kérdezte, mennyire volt meghatározó számára íróként, hogy édesanyja is a folyóiratban közölt. Zágoni Balázs elmondta, hogy ő soha nem gondolta volna, hogy egyszer gyerekeknek fog írni, ez nem volt soha tudatos döntés nála, inkább csak belecsöppent az egészbe, és valószínűleg ehhez a Napsugárnak is köze volt.

Jánosi Andrea illusztrátor első napsugaras élményéről beszélt alkotóként. Mint mondta, őt Zsigmond Emese kérte meg, hogy rajzoljon a folyóiratba, első munkájaként egyből egy borítót kapott, az egész évfolyamnak ő kellett tervet készítsen, ami nagyon nagy kihívás volt számára. Az első borítótól az utolsóig mindennel foglalkozott már a Napsugárban, tette hozzá.

Darvay Tünde illusztrátor úgy emlékezett vissza, hogy őt is a volt főszerkesztő kereste fel, mielőtt visszaköltözött Erdélybe az Egyesült Államokból, így került a Napsugárhoz. Az elején elég nehéz dolga volt, nem volt szokva a gyermekillusztrációkhoz, de aztán hamar ráérzett, hogy mi való a Napsugárba, így a közös munkájuk már több mint öt éve tart. A beszélgetésen Simon Eszter Nóra illusztrátor is részt vett, aki nemrég csatlakozott a szerkesztőséghez, egy éve illusztrál a Napsugár és Szivárvány számára.

Zsigmond Emese történelmi adalékként a beszélgetés végén még hozzátette, az egyik legnagyobb büszkeség számára, azon kívül, amit a sok gyerek írt nekik az évtizedek folyamán, hogy a Napsugárban megjelent szövegek és illusztrációk megjelenhettek kötet formájában is, mert „a lap eldobódik, de a könyv megmarad”. Számára ez nagyon nagy elégtétel volt, és szerinte az egész közösségnek büszkesége, hogy milyen „nagyszerű művészgárda nevelkedett a Napsugár lapjain”.