A kolozsvári Lucian Blaga Egyetemi Könyvtár első emeletén különleges kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők: az eredetileg 2021 májusától 2022 januárjáig kiállított installáció a párizsi Espace Foundation EDF-ben volt látható. Az anyagot eredetileg a Média- és Információs Oktatási Központ (CLEMI) tervezte és készítette azzal a céllal, hogy a tanároknak eszközöket adjon e rendkívül érzékeny és aktuális téma kezeléséhez. A kiállítás 2023. február 22-től március 10-ig látogatható Kolozsváron.

„Hamisítás, megtévesztés, elterelés, kontextusba helyezés... a dezinformáció különböző módszereket és eszközöket (például képszerkesztést) használ, amelyek az új technológiáknak és az internetnek köszönhetően ma már mindenki számára elérhetőek. A kiállításon szereplő művészek ezeket a technikákat alkalmazzák, és elmossák a határokat az igazság és a hamisság, az illúzió és a valóság között. Nem létező dolgok ábrázolását gyártják, archív képeket módosítanak, vagy - ami még radikálisabb - nem létező tájképeket hoznak létre... Mondhatjuk tehát, hogy a művészek, akárcsak a hamisítók, hamis híreket gyártanak, és milyen céllal?

A Francia Intézet által szervezett »Fake News: művészet, fikció, hazugság« című kiállítás abból a gondolatból indul ki, hogy a művészek segíthetnek abban, hogy másképp lássuk a világot. Minden meghívott művész a maga módján beszél a média, az internet, a közösségi média és az egyre növekvő információ- és képáramlás szerepéről. A projekt célja, hogy a művészi alkotáson keresztül kihívást jelentsen a közönségnek, hogy megkérdőjelezze a sajtóban vagy az interneten elénk tárt valóságot” – olvashatjuk a leírásban. Ebből az is kiderülhet számunkra, hogy nem csupán a szubverzió vagy szuggesztió segítségével szólítanak meg bennünket, hanem a kiállítótérben lehetőség adódik arra, hogy az eljárásokra, az elkészítési módokra derüljön fény. Régi képek digitális manipulációja, egy teljesen hamis New York Times-újságoldal, nem létező táj, fiktív emberek – ilyenek és ehhez hasonlók mutatják meg a folyamat természetét.

A romániai vendégkiállítás kurátora, Codruța Simina az eseményen kifejtette, hogy a kiállítás célja az, hogy művészi alkotások által tanuljuk meg felismerni azokat a működési mechanizmusokat, amelyek az álhírek létrejöttét biztosították. Amennyiben gyakoroljuk azt, hogy felismerjük ezeket az eszközöket, azáltal mi is az internet tudatosabb polgáraivá válunk. Mint kiemelte, elsősorban kérdéseket kell magunknak feltennünk akkor, amikor kétes értékű és eredetű információval állunk szemben: milyen érzelmi reakciót vált ki belőlünk az adott hír? Erős szorongást, ámulatot, félelmet? Mennyire arányos ez az érzelmi reakció a tartalomban foglaltakkal? Ki írta a cikket és milyen forrásokat használt? Ne dőljünk be a túl egyszerű, kézenfekvőnek hangzó webcímeknek, ellenőrizhetetlen forrásoknak, vagy névtelenul és beazonosíthatatlanul közlő-posztoló cikkeknek (pl. „Bejegyezte: admin”, vagy semmilyen forrás nincs megjelölve), szenzációhajhász tartalmaknak. Fontos azt is megvizsgálnunk, hogy milyen vizuális hatások érnek minket, mennyire természetesnek vagy természetellenesnek hat az adott kép, amit látunk, volt-e már előzetesen felhasználva egy kép más kontextusban.

 Az újságíró azt is hangsúlyozta, hogy az algoritmusok és a mesterséges intelligencia rendkívül nagy hatással vannak a médiafogyasztási szokásainkra, de szerinte ezek az MI-k nem olyan intelligensek, mint gondolnánk, és továbbra is csak bizonyos esetekben beszélhetünk arról, hogy valóban az emberek szolgálatába állítható entitásokról lenne szó. Mint rámutatott, a független hírelemzőkkel és szűrőkkel magunk is ellenőrizhetjük a fogyasztott tartalmakat, pl. az AFP Factuel, Check news (Libé), Conspiracy Watch, Data Science (Arte), Hoaxbuster és mások segítségével.

A kiállított anyag francia és román nyelven érhető el – a térben összefüggő installációt képező anyag elsődleges nyelve a francia, amelyhez egy QR-kódos ismertető tartozik, a román nyelvű magyarázatok és edukációs céllal feltöltött anyagok további QR-kódokkal érhetők el (telefonos szkennelés által). A kiállítás előnye, hogy didaktikus formában készült el, ugyanakkor a műalkotások nagy része eltörpül a hozzájuk tartozó információ mellett. A kiállítótér szűkössége miatt sajnos egybemosódik műalkotás és QR-kód – ahelyett, hogy arra figyelnénk, mit üzen a művész, a kódok beszkennelésével kell foglalatoskodnunk, ha nem beszélünk franciául. Az installáció megérdemelt volna egy angol nyelvű fordítást is (figyelembe véve a Kolozsváron tanuló sok külföldi diákot is, akik esetleg nem beszélik a román nyelvet), illetve sokkal hangsúlyosabb és hatékonyabb lehetett volna, ha a román nyelvű szövegek külön pannókon kaptak volna helyet QR-kódok helyett. Elsősorban azért, mert nem csak a fiatalabb generációk szembesülnek a digitális forradalom szülte információ-dömpinggel, amelyet nap-mint nap meg kell szűrniük, hanem az idősebbek is, akik számára nehezebb lehet ekkora hozammal megküzdeniük és sokkal sebezhetőbbek a célzott kampányokkal, dezinformációval, algoritmusok által feldobott hamis tartalmakkal szemben.