Nyárutó hangulata lengte be szombaton a felsőcsernátoni Malomkertet, ahol molnárok, kézműves mesterek, népzenészek, családok és érdeklődők gyűltek össze a Molnártalálkozóra. A rendezvény egyszerre szolgált szakmai fórummal, kulturális fesztivállal és családi ünneppel: a régi mesterségek bemutatása mellett közösségi élményt is kínált mindenkinek.

Délelőtt lassan benépesült az Ika várától nem messze található Malomkert, ahol tizedik alkalommal tartottak molnártalálkozót. A hagyományos viseletbe öltözött molnárcsaládok szekéren érkeztek, gyerekek futkároztak a fák között, a falu lakói és a környékbeli turisták együtt készültek az ünnepre. A molnárcsaládok bevonulását a zalánpataki néprajzkutató, helytörténész és író, Préda Barna kísérte, aki az egész rendezvény moderálásában szerepet vállalt.

A rendezvény ünnepi pillanatait Szőcs László nyugalmazott református lelkész áldása, majd Mágori István, Csernáton polgármesterének köszöntőbeszéde nyitotta meg. Ezután a molnárcsaládok mutatkoztak be, röviden ismertetve, miként őrizték meg családjukban a szakma hagyományát.

A délelőtti szakmai programot Mohácsi Bugarszki Norbert vízimolnár előadása indította. A magyar csíkrendszer és a népi kultúra összefüggéseiről beszélt, bemutatva, hogyan kapcsolódik a vízimalmok világa a hagyományos szimbolikához. Ezután Gyenes Tamás, Gránátalma-díjas fafaragó tartott előadást a Kárpát-medencei szuszékok örökségéről. Előadásában rávilágított, hogy a fa, a búza és a kenyér tisztelete milyen mély gyökerekkel bír a paraszti kultúrában. Tamás Péter malomrestaurátor európai példákon keresztül mutatta be, hogyan zajlik a malmok felújítása és újrahasznosítása, kiemelten beszélt a veszprémi Fenyves Malomról, amely ötvözi a műemlékvédelmet, a turizmust és a hagyományőrzést.

Délután a molnárok kerekasztal-beszélgetése következett, amelyen a mesterség jelenéről és jövőjéről esett szó: az örökség átadásáról, a modernizáció lehetőségeiről és a közösségek összetartó erejéről.

A nap egyik legemlékezetesebb része a molnárlegény-avatás és a molnárbíró-választás volt. Az avatás előtt Szőcs Adrienn molnárokkal kapcsolatos rövid dalt énekelt, majd a Bíró-malomnál inaskodó Kerekes Lorándot fogadta magába a molnárok közössége: neki zsákemeléssel kellett rátermettségét bizonyítania, beugratós kérdésekre válaszolt, majd három vesszőcsapást kapott egy idősebb molnártól és ezzel be is fogadta a szakma.

A hagyományos búza-összeöntés sem maradt el: Kovászna és Hargita megyei molnárok hozták el a lisztnek valót, amelyet a tavaly molnárlegénnyé avatott Bíró Róbert vízimalmában őröltek meg. Ez a Malomkertben lévő a vízimalom egyébként azon kevesek egyike, amely ma is működik Bod Péter szülőfalujában. A molnárbíró-választás eredményeként Bajka István kapta a kollégái bizalmát.

A késő délutáni órákban a Székelyföld 1000 arca című bemutató következett Deák András és Szőcs Szilárd előadásában, amely betekintést nyújtott a székely hagyományvilág sokszínűségébe. A találkozót végig népzene kísérte: a kézdiszentléleki Ábri Béla és barátai muzsikája töltötte be a helyet, ahol nyársra húzott disznókat is sütögettek, miközben a közönség vagy az előadásokon vett részt, vagy épp a barátságokat ápolták. Estére Fakó Alpár barátai táncelőadásukkal hozták el a nap kulturális csúcspontját. Ahogy besötétedett, a táncházban mindenki együtt mulatott – a rendezvény méltó zárásaként.

Az esemény valódi családi ünneppé vált, hiszen a gyerekek számára külön programokkal készültek: kukoricamorzsolással, zsákban futással, halászattal és mesekuckóval. Ezek a játékok egyszerre biztosítottak szórakozást és tanulást, hiszen a résztvevők megismerhették a molnárok egykori mindennapjait.