A szilágysági magyar közösségek idén is csatlakoztak a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem programhoz, a nemzet kenyeréhez. Az idei búzaösszentő ünnepség, amelynek ezúttal Szilágyperecsen adott otthont, harangszóval, majd a baptista fúvószenekar által előadott himnuszokkal kezdődött.

Az egykori Árpád-kori templom helyén szombat délben számos adományozó gyűlt össze, hogy felajánlásaikkal támogassák a rászorulókat. Az elmúlt évek hagyományát követve az RMDSZ Szilágy megyei szervezete és a megye magyar gazdái ezúttal is a zsoboki gyermekotthon lakóinak gyűjtöttek. Az esemény ünnepi hangulatban zajlott: az asztalokat a helyi asszonyok által sütött kenyerek, virágcsokrok és Szilágyperecsen jelképe, hagymakoszorú díszítette.

Az előzmények ismeretében elmondható, hogy az elmúlt hetekben a helyiek emléket állítottak a múltnak, felelevenítve az egykori aratást és az azt követő munkálatokat, mígnem kenyér került az asztalra. Ehhez nagy és áldozatos munkára volt szükség, amelyet minden esetben ima előzött meg.

Harangszóval és imával kezdődött az ünnepség

Imával és áldással kezdődött a szombat délelőtti esemény. Nagy Bálint helyi református lelkész áldást kért a jelenlévőkre és a termésre, majd hálát adott azért, hogy ma már bőségben van kenyér, és amikor a családok belépnek a kamrába, nem kell azt mondaniuk gyermekeiknek, mint 70-80 évvel ezelőtt, hogy: „nincs, fiam, nincs, lányom”.

A község polgármestere, Boncidai Csaba ünnepi beszédében kiemelte, azon a történelmi helyen gyűltek össze, ahol évszázadok tanúi álltak és állnak. A középkori templom falai között nemzedékek imádkoztak, itt találtak erőt, reményt és összetartozást a közösség tagjai. „A búza mindig több volt, mint termény, a kenyér alapja volt, a mindennapok tápláléka, s egyben a magyar gazda becsületének és kitartásának jelképe volt. Ahogy a sokfelől érkező kalász és szem egybeforr, úgy forr össze a mi munkánk, a hitünk és a sorsunk is” – fogalmazott.

Az evangélium szavaival élve: „ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz”. Eszerint így válik a magból élet, a közös áldozatból pedig bőség. Végezetül köszönetet mondott a gazdáknak, akik fáradságos munkájuk gyümölcsét felajánlva nemcsak a terményt, hanem a szívből jövő áldozatot is elhozták. Ez a közös áldozat biztosítja a jövő kenyerét, és erősíti az összetartozást. „Legyen ez a pillanat emlékeztető arra, hogy ahogy őseink évszázadokon át hitükben és közösségükben találtak erőt, úgy mi is egymásra találva közösen vihetjük tovább hagyományainkat, és építhetjük a jövőnket. Adja Isten, hogy a ma egybegyűjtött búza bőséget, áldást és békességet hozzon mindnyájunk számára” – zárta gondolatait.

Az anyaországon kívül élő magyarok kitartanak a végeken

„Ahogy a kenyér kérge összetartja a belét, úgy tart össze bennünket is a magyarság” – kezdte ünnepi beszédét Szélesné Herman Ágnes. Kiemelte: az új kenyér nem csupán táplálék, hanem a közös munka, a hit és a jövőbe vetett bizalom jelképe. „E napon nemcsak a mindennapi betevőt köszönjük meg, hanem azt a közösséget is, amely összeköt bennünket – határokon innen és túl. Bárhol éljen is magyar a világban, az új kenyér ünnepe mindannyiunk számára ugyanazt üzeni: összetartozunk” – hangsúlyozta. A nemzeti szalaggal átkötött kenyér azt hirdeti, hogy egy a múltunk, egy a nyelvünk, és közös a jövőnk. Úgy tartják, ahogy a kenyér kérge erősebb és szilárdabb, úgy az anyaországon túl élő magyarok is kitartanak a végeken, őrizve nyelvüket, hagyományaikat, magyarságukat.

A konzul külön köszönetet mondott a Szilágy, Máramaros, Szatmár és Bihar megyei gazdáknak, akik 2019 óta csatlakoztak a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem programhoz, és azóta több tucat civil szervezetet, több ezer rászorulót támogattak. „Kívánom, hogy az új kenyér áldása jusson el minden magyar család asztalára, bárhol is éljenek a Kárpát-medencében vagy a nagyvilágban. Isten áldja a magyar nemzetet és minden magyar közösséget, határon innen és túl!” – zárta ünnepi gondolatait Szélesné Herman Ágnes.

Együvé tartozunk, egyet akarunk, egymásért vagyunk, nem egymás ellen

Seres Dénes parlamenti képviselő ünnepi beszédében kiemelte a program szimbolikus jelentőségét: „A 2011-ben indított Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem célja, hogy a sok településről érkező búzaszemekből liszt és kenyér készüljön, szimbolizálva a magyar összetartozást. Ahogy a lisztből kenyér lesz, úgy álljunk össze mi, magyarok is, a háromszínű szalag pedig összeköt bennünket.” Hozzátette, ez bizonyság a létünkről, a hovatartozásunkról és a magyarságunkról.

„Erdélyi magyarokként a rendezvényhez csatlakozva azt üzenjük: az összeöntött búza jele annak, hogy együvé tartozunk és egyet akarunk. Ahogy a nemzeti kormány vezetője mondta, az országhatár véget ér a határnál, de a nemzet nem.” Kiemelte, hogy az elmúlt évek és századok bebizonyították: ha összefogunk és egyet akarunk, akkor eredményesek lehetünk, mindent megvalósíthatunk. „A háromszínű lobogó szívünkben mindig az összetartozást jelképezze, mert sokszor nagy szükség van arra, hogy érezzük: egymásért vagyunk, nem egymás ellen” – fogalmazott. Végezetül megköszönte a magyar gazdáknak és közösségeknek, hogy adományaikkal mindig segítik a rászorulókat.

Itt vagyunk, élünk, és élni akarunk

A Szilágy Megyei Magyar Gazdák elnöke, Szoboszlai Attila elmondta, büszkén képviseli azokat az embereket, akik a földből élnek, gyökereik ősi földjén tovább kívánnak élni, és gyermekeiknek továbbadni mindazt, amit örököltek. Mindazok nevében, akik nem tudtak jelen lenni, tolmácsolta: „Itt vagyunk, élünk, és élni akarunk.” Hozzátette, hogy a búza mellett hagymát, zöldséget és gyümölcsöt is termesztenek, és örömmel tapasztalta, hogy a szőlő gyönyörűen érik, bor is lesz. Bár néhány tőke beteg, és a vízellátás sem mindenhol megfelelő, nem a kivágásra gondol, hanem a hiányok pótlására.

„Megoldást kell keresni, hogy a gyökerek még erősebbek legyenek, mélyebbre nyúljanak, és az új szőlőtőkék is megkapaszkodjanak, tovább éljenek, és mindazt, amit eddig összehoztunk, tovább vigyük” – mondta. Kiemelte, hogy az ünnepség különlegessége abban rejlik, hogy nem kérni gyűltek össze, hanem adni. „Szilágy megye mindig szívesen fogadja az ide érkezőket, és nemcsak búzával, kenyérrel, hagymával vagy gyümölccsel kínáljuk őket, hanem leültetjük az asztalunkhoz, mert a szeretet a szívekben kell éljen” – zárta beszédét.

A polgármester megköszönte az üzeneteket, a gazdáknak az adományokat, valamint azt, hogy felszántják az ugart és művelik az anyaföldet. Mindazoknak a nemzettársaknak, akik elhagyták szülőföldjüket és erdeinket, mindannyiuk nevében üzent: megőrizzük a földet, és visszavárjuk őket.

Az ünnepséget a gyerekek által előadott népdalok, szavalatok, Tamási Áron-idézetek, gyerekjátékok és a 15. Mátyás huszárezred szilágysági csapatának jelenléte tette különösen felemelővé, hiszen mindegyik a búza, a kenyér, valamint a nehéz és áldozatos munka értékét hirdette. A szimbolikus búzaösszeöntést követően az eseményt áldással zárták, majd a baptista fúvószenekar méltóságteljes játéka koronázta meg a közösség összetartozásának és a hagyományok tiszteletének e meghitt pillanatait.