A Kolozsvári Magyar Napok irodalmi programjainak keretében mutatták be Lövétei Lázár László költő új verseskötetét, a Zákeus fügefája című könyvet. A kötet a Kalligram és a Bookart kiadó közös gondozásában jelent meg az idén, az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében pedig László Noémi költő, szerkesztő kérdezte.

A kötet fülszövegében a szerző meg is határozza a koncepciót: „Pascal mondja a Gondolatok 194. töredékében: "...csak kétféle ember szolgál rá az értelmes névre: az, aki tiszta szívvel szolgálja Istent, mert ismeri, és az, aki tiszta szívéből keresi őt, mert nem ismeri". Nem hiszem, hogy igényt tarthatnék a kitüntető értelmes ember címre: nem ismerem Istent, és abban sem vagyok biztos, hogy "tiszta" szívből keresem őt. De igenis kínlódom a témával - bizonyság rá ez a könyv.” Mint ismeretes, a bibliai történet szerint Zákeus egy alacsony termetű jerikói vámszedő volt, aki szerette volna maga is látni Jézust, a ’vándorprófétát’, amint áthalad Jerikó városán, ezért felmászott egy fügefára, hogy onnan jobban megnézhesse. Jézus viszont megszólította őt és megkérte, hogy másszon le, mivel nála akart megszállni. Zákeus nagyon megörült ennek, vendégül látta és örömében úgy döntött, hogy vagyonának felét elosztja a szegények között, akit pedig becsapott, annak négyszeresen adja vissza kárpótlásul.

Zákeus a hitkeresés és bizonyságtétel szimbólumaként jelenik meg tehát a köztudatban, Lövétei Lázár László kötete pedig egy sajátosan vívódó, a dolgokat meghányó-vető lírai alany szemszöge. A szerző a hit kérdésével utoljára egy sajátos élethelyzet hatására foglalkozott a Két szék közt című kötetében, elmondása szerint többen is hivatkoztak erre, miután a Zákeus fügefáját elolvasták – hozzáteszi azonban, hogy nincs ok az aggodalomra, a számvetés inkább egy életközépi tünet, mintsem betegségre vagy nagyobb problémára utalás.

A kötet ajánlásában LövéteiFerenczes Istvánnak, a Székelyföld folyóirat egykori szerkesztőjének ajánlja a szövegeket, aki neki ajándékozta a régi Bibliáját. A szerzők közti szoros viszony kidomborítása mellett viszont Lövétei megjegyzi: számára a Biblia is csak ugyanolyan könyv, mint a többi. László Noémi kérdésére, miszerint miért vallja be ezt szégyenkezve, annyit mondott: „több kéne legyen”. S bár már magára a Bibliára utaló könyvmegjelenés meghazudtolja ezt a kijelentést, éppen a szent szöveghez való viszonya teszi izgalmasan konfliktusossá a szövegeket.

A hit keresésének azonban nincsenek konklúziói, nem oldja fel egyértelmű lezárás a versekben. A szerző úgy véli, hitét elég korán elveszítette, pedig aktívan részt vett már gyerekként is például ministrálásban, időnként most is elmegy templomba. „Amit elveszítek, azért ahhoz mégis ragaszkodom, jó volna azt visszaszerezni, valahogy visszafordítani az idő kerekét. Azért jó lenne valamiben hinni, bármiben. Kafka írja: Reménytelenül haladtam kis csónakomban a Jóreménység fokán. Ez annyira szép, annyi Jóreménység-fok lehetne. Valami bizonyosság kéne az embernek” – mondta.

Zákeus alakja mellett feltűnik egy görög szolga is, Tektón, aki persze az irodalom szüleménye, ezzel párhuzamosan pedig a hexameteres forma is utal a szerző klasszikus irodalmi formák iránti vonzódására. „Eredetileg úgy terveztem, hogy ebben a versciklusban Tektón lesz az, aki végül megtér. Aztán végül nem lett ebből semmi. Mondhatnám úgy is, hogy ez engem rettenetesen bosszant, de nem tudok mit csinálni. Abból, ami elhangzik ezekben a szövegekben, nem következhetett be ez értelemszerűen” – fejtette ki a szerző. Tektón alakja mindeközben egy olyané, akinek a kisujjában vannak a versformák, Lövétei pedig úgy érezte, hogy a formák használata éppenséggel lazít a tartalom feszességén.

A versszövegekben többször is megjelennek különböző fák a fügefa mellett, a természetközeliség hangsúlyos, a lírai beszélő többször is felsorol élőlényeket a környezetéből, mintha a létük volna az a bizonyosság, amit keresne. Lövétei elmondta, bár Csíkban nincsen (még) fügefa, azért legutóbb húsvét környékén Szicíliában járva elkápráztatták őt a mediterrán sziget fügefái.

László Noémi arra is tett kitérőt, hogy Lövétei védjegyévé vált a forma és tartalom finom játéka mellett a regiszterek keveredése is hangsúlyos, de ez megszokott már minden kötetéből – mintha a pátoszteli mondanivaló mellett kikacsingatnának a mindennapok. A szerző az alkotási folyamat alatt időként teszteli a szövegeket a gyermekein – vajon mi az, ami áttöri náluk a páncélt, és célba talál? Nem lehet mindig vérkomolyan írni, azt is kell tudni, mik azok a mondatok, amiket ők is megértenek, megszólítja őket, s egy témát így könnyedebbé is lehet tenni – mondta el a szerző.