Vasárnap véget ért a háromnapos adománygyűjtési akció, amelyet Boros Olivér támogatására szervezett a szülői közösség, és ehhez Kolozsvár apraja-nagyja csatlakozott. Akinek nem sikerült anyagiakkal hozzájárulni, az lelki támogatást adott vagy valami olyan hozzájárulást, ami inkább minősült szívből fakadó gesztusnak – például plüssállatot vagy almát, esetleg könyvet vagy egyéb személyes tárgyat. Ha meg nem volt egyebe, akkor nyolcéves kora ellenére kiállt a nagyközönség elé és 54 lejt furulyált össze pajtásának. Hát ilyenek ezek a kolozsvári és környékbeli magyarok, akik szívükön viselik az alig tízéves kisfiú sorsát! A számítások ugyan még zajlanak, de a becslések szerint több mint 13 ezer euró is bizonyítja emberségességüket.

A kolozsvári kisfiúnak tavaly a romániai orvosok egy évet jósoltak csupán, de nemrégiben egy „isteni csoda következtében” vese- és májtranszplantáción esett át. Az eseményekről eddig itt, itt és itt írtunk. Noha elindulhatott a gyógyulás útján, a család kálváriája továbbra sem enyhült: a Lyon-i kórházban a transzplantációs műtét után 280 000 eurós számlát állítottak ki, ami 30 000 euróval több a várt összegnél. Hol vannak még az ellenőrző vizsgálatok, a kezelések, a kórházban töltött napok és a mindennapi megélhetés költségei? Ezek előteremtéséért fogott össze a szülői közösség már hónapokkal ezelőtt, és ezért kérte most Kolozsvárt, sőt a teljes országot, hogy adományozzon!

„A 30 000 euró plusz költség nem azt jelenti, hogy valaki megpróbálta becsapni a szülőket, a komplikációk és körülményes felépülés, a váratlan kezelések miatt lett a vártnál nagyobb összegű a kiállított számla” – részletezi a család a Let’s rewrite Olivér's fate!???? Írjuk újra Olivér sorsát!⛅ Facebook-csoportban közzétett közleményében. A csoda megtörtént, Isten közbelépett, de Olivér teljes felépülése még folyamatban van, nem beszélve arról, hogy a betegséget, illetve a betegség időszakának sötétségét csak akkor hagyhatja a család maga mögött, ha a közösség még nem engedi el az alig tízéves gyermek kezét. A tapasztalatok szerint nem engedte el, Kolozsvár szorosan fogta a Franciaországban gyógyulgató gyermek kezét!

A szülői közösség felemelő érzésre hivatkozott, amikor összegzését közzétette: mint írták, öröm volt megtapasztalni az emberek támogatását, szinte alig kellett költeniük, a gyűjtéshez szükséges eszközöket mind „Isten rendelte” a kezükbe. Vagy legalábbis a cégek és kisebb vállalkozók jóakaratát, hiszen ajándék pólót, karkötőt, plakátot, könyvjelzőt, sátrat, molinót, koktélasztalt és perselyt is kaptak.

De könyvadományok is érkeztek a Mesekuckó felajánlásából, egy óvónő pedig polcokat cipelt a gyűjtés helyszínére, ugyanakkor a vásárosok is hozzájárultak portékáikkal, három kosárnyi kézműves termék gyűlt össze, amiket mind Olivérért bocsátottak licitre.

Arról is beszámoltak, hogy volt idős néni, aki hosszú utat tett meg, míg a perselyt megtalálta, egy másik hölgy 500 lejes adománnyal érkezett, egy fényképész anyuka egy fotózást ajánlott fel Olivérért, egy vállalkozó pedig – mivel épp a negyvenedik születésnapját ünnepelte – 4000 lejjel járult hozzá a család költségeihez. Gergely Balázs, a KMN főszervezője a hosszútávfutást megtoldotta plusz egy kilométerrel Olivérért, és a jelképes lila pólóban futott; Csoma Botond kolozsvári politikus szintén érte futott, és adománya mellett a figyelmet is ismételten az ügyre terelte. Az Ördöngös zenekar napi vonódíját ugyancsak az érte kihelyezett perselyekbe borította.

De Pataky Attilát, az Edda Művek frontemberét is annyira meghatotta Olivér története, hogy a nagyszínpadról is támogatásra biztatta rajongóit. Ahogyan Mano és Gregor is, meg Miklós Gyuri, akik koncertjeik végén szintén arra kértek mindenkit, hogy segítsék a családot. Körülbelül 13 000 euró gyűlt így össze a Kolozsvári Magyar Napok alatt, és ugyan még sokkal több pénzre van szükség, mégis hatalmas összeg az, amit három nap alatt a semmiből előteremtettek.

A család reméli, egyszer lesz alkalma mindenkinek megköszönni

„Nagyon megdöbbentett ez az önzetlen összefogás” – hálálkodott Boros Lídia Emese, Olivér édesanyja, amikor a Kolozsvári Magyar Napokon szervezett háromnapos adománygyűjtésről kérdeztük. Mint mondta, a szülői közösség már egy ideje készült a gyűjtésre, mindent aprólékosan megszerveztek. Sőt a főszervezőnek, Székely Andreának még arra is volt gondja, hogy naponta beszámoljon az eseményekről: fényképeket küldött, beszámolót írt, elújságolta a nap fénypontját. Így Olivérnek is könnyebb volt a kórházban lennie, bár az eredményei ismét romlottak, így kissé csüggedt volt – fűzte hozzá, kiemelve, hogy reméli, lesz alkalmuk mindenkinek megköszönni a segítségét.

Elmondta, a múlt pénteket ismét kórházban töltötték, hogy alaposan kivizsgálják gyermekét. „Megmutattam neki a fotókat, nagyon örült mikor felfedezett rajta ismerős arcokat. Engem őszintén az fogott meg, hogy mindenki rólunk beszélt és éreztem az összefogás erejét. Ebből tudtam újra meríteni, hinni, hogy talpra fogunk állni, hogy bár lesznek még kórházban töltött napjaink, de sosem leszünk egyedül” – zárta beszélgetésünket az édesanya.