Még a Nap is kisütött Tusnádfürdőn, amikor Tolcsvay Béla kézbe vette a gitárját. Ő mindig mosolyog, mindig jókedvű, ezt pedig az ég is megérzi – állapítottuk meg néhányan a közönség soraiból. A Kossuth-díjas zenész hatvan éve áll a színpadon, lendülete pedig töretlen. A Tolcsvay-trió hirtelen jött népszerűsége olyan meghatározó dallamokat szült, amelyek még annak is ismerősen csengenek, aki önszántából sosem hallgatta őket. Mintha a dalok egy rég elfeledett, de mindannyiunkban benne élő közös tudás részei lennének.

Amikor reggel találkoztunk, megkérdeztem Béla bácsit, hogy érzi magát. Meghatódva felelte, hogy az égiek még itt tartják, és úgy tűnik, a földiek még mindig kíváncsiak rá, hiszen időről-időre hívják muzsikálni. Hat évtizednyi zene van ez az érzés mögött – mondta.

– Mit jelent ez a hat évtized?

– Hitet. Anélkül alkotni nem lehet. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi időn át szól majd a muzsika, amit annak idején elkezdtünk. Édesapám pedagógusi fizetéséből nem telt arra, hogy két gitárt, két erősítőt, egyszóval minden eszközből kettőt szerezzen be nekem és az öcsémnek (Tolcsvay László – szerk.megj.). De mi nagyon akartunk zenélni, így hát kitaláltuk, hogy akusztikus hangszerekkel képvisejük majd a korabeli beat-stílust. Vettem egy orosz gitárt. Ötszáz forint volt. Elvittem átalakíttatni, azt akartam, hogy csináljanak neki egy 12 húros nyakat. Nem akarták, de végül is meglett. Az volt az ország első 12 húros gitárja. Beleszerettem. Úgy szólt, mint egy csemballó.

– Kezdetben angol dalok feldolgozásait játszották, csak később tértek át a magyar nyelvű számokra. Milye gondolat volt ez a folyamat mögött?

– Rádióból tanultuk az angol dalszövegeket. Nem csak a közönség, még mi is sokszor énekeltünk „bivaly-bivaly-bébit” a „be my be my baby” helyett. Alig lehetett érteni bármit is, ezért döntöttünk úgy, hogy magyarul folytatjuk. Meg kellett tanulni a szövegírást. Ebben hatalmas példaként állt előttünk a népdal, mert abban minden bene van, ami egy jó számhoz kell. Úgy akartam megtanulni „népdalul”, hogy a saját érzéseimet fejezhessem ki általuk. Ekkor született meg például a Hold és a lány című dal is.

– A siker pedig szinte azonnal jött.

– Hihetetlen csoda volt, hogy ország-világnak tetszett. Egyszer csak mindenki ránk figyelt, mutogattak ránk az utcán. Nagyon könnyen lettünk népszerűek. Az idősebb kollégák mondták, hogy népszerűvé válni könnyű, az igazi kihívás az, hogy ezt az ember meg is tudja tartani. Próbáltunk megfelelni az elvárásoknak, hiszen a közönség volt a lényeg. Ez a mai koncert is egy premier volt, hiszen ennek a közönségnek még sosem játszottam. Igaz ez minden egyes alkalomra, amikor színpadra állok. Újra és újra meg kell tanulni figyelni a közönségre. Nem csak nézni, látni kell a tekinteteket, mert csak így alakulhat ki a „zengemény”, és ez kell ahhoz, hogy a műsor sikeres legyen.

– Elve az őszinteség, ennek a fontosságára hívja fel mindig a figyelmet. Miben tud ez igazán megnyilvánulni egy zenész esetében?

– Ha nem őszinte egy dal és nem őszinte a muzsikusa, akkor az nem zenélés, hanem szerepjáték. Csak akkor lehet az ember lelkét megzengetni, ha a gitár húrjai is őszintén zengenek. És ott van még egy nagyon fontos összetevő, mégpedig ez a csoda nyelvünk. Azt mondják, nagyon nehéz megtanulni. Szerintem nem nehéz, hanem lehetetlen. Erre születni kell. Feltétele ez a föld, és ennek a rezgései. Amikor a Gyimesekben megtanult dalocskákat elénekeltem a világ bármely pontján, mindig azt kérdezték, hogy honnan jöttem. Azt feleltem, hogy Magyarországról. Azt se tudták, hol keressék a térképen, de azt felelték, hogy nagyon szép lelkű emberek élnek ott, ahonnan én jöttem. Igazuk van. Mi egy szép lelkű nép vagyunk. Tündérszépek. Ez az, amit tudunk, és ezért kötelességünk ennek hangot adni. Gondoljunk bele. Nem is értették, mit énekelek. Egy árva szót se, mégis szépnek találták. ilyenkor mindig kihúztam magam, és hálát adtam azért, hogy ide születhettem. Ha ezt megértjük, akkor jövünk csak rá igazán arra is, hogy mit jelent az, hogy magyar. A mag ereje – ez a szó jelentése. Amikor a magot beteszik a földbe, az kihajt. Megvan az a képessége, hogy keresztül törjön mindenen, megszülessen, és övé legyen a világ.

– Milyen út vezet affelé, hogy felismerjük magunkban is a magok képességét?

– Nincs más út, mint visszatérni a természethez. A tanya az tan és anya. A hely, ahol az anya megtanítja a gyerekét arra, hogy mi az igaz és mi a gaz. Abban a pillanatban rend lesz. Vissza lehet hozni az aranyhajú lányt az égigérő fáról.

– Hogy egészíti ki egymást a rezgés és a nyelv?

– Mi képi nyelvet beszélünk. Egy-én-is-ég. 35 fokos tüzet viszek. Mindenkiben ott van ez a csoda. Két tűz között vagyunk tűz mi magunk is. Fent a Nap, lent a mag, és középen ott lobogunk mi. A zene egy plusz rezgés. A ritmus felerősíti azt, amit a kép mond. Mi arra születtünk, hogy ezt megmutassuk, a legfontosabb pedig az, hogy az ember azt csinálja, amire született. Csökönyösnek kell lenni, ki kell tartani saját magunk mellett és nem más irányba bóklászni állandóan. Az hamis. És az ember látja a másik emberen, ha hamis.

– Eszerint a zenével nem is lehet hazudni?

– Vagy zenélsz, vagy hazudsz. A kettő egyszerre nem megy. Az egyik legnagyobb nótám a Legyen újra rend. Pusztán két hangra van behangolva a gitárom, és mind a zene, mind a szöveg összesen négy perc alatt született meg. Alig hittem el. Akkor szólalt meg igazán az igazság. Akkor jöttem rá arra is, hogy ez nem rólam szól. Én nem vagyok más, mint a fentiek szolgálatos énekese kifeszítve ég és föld közé. Én csak használom a hangokat, amelyek érzésből jönnek. Sosem félek őszintén beszélni az érzésekről, mert aki fél, az nem egész. Csak csinálni kell, nem sziszegni, csupán hadd szóljon!

– Van jövője ennek az összhangnak?

– Én nagyon féltem a mai generációt attól, hogy eltűnik az ének az életükből. Az ének az az én ékem, ékességem. Ezt kellene hirdetni, mert mindenkinek meg kell találnia a saját ékét. A csendben minden benne van, de abban a pillanatban, hogy a zene megszólal, éket vág bele. Abban a pillanatban vagy igazán te. Abban a pillanatban van igazán ő. Csak nézz bele a tükörbe!