A diótörő Csajkovszkij utolsó balettje és egyben utolsó színpadi műve, amelyet a világ nagy operaházai évről-évre műsorra tűznek a karácsonyi időszakban. A Kolozsvári Magyar Operában évek óta nem láthatta a közönség, idén azonban ez az előadás színesíti majd az évvégi repertoárt. Szép Gyula operaigazgatót kérdeztük az új bemutatóról.

A Kolozsvári Magyar Opera hosszú évek után először tűzi újra műsorra az operajátszás már-már legendás karácsonyi előadását, Csajkovszkij balettjét, A diótörőt. Szép Gyula operaigazgatótól megtudtuk, hogy jó oka volt annak, hogy az utóbbi néhány évben nem láthatta náluk a közönség: elsősorban azért, mert hagyományos, népi, jellegzetesen magyar előadásokkal készültek az ünnepre, másrészt mert ez az előadás igencsak sok gyerekszereplőt igényel, amelyet egyedül a kolozsvári balettiskola tud biztosítani.

Többször megtörtént azonban, hogy a jól felkészült diákok már korábban elígérkeztek a Kolozsvári Román Nemzeti Operához, ők ugyanis minden évben játszák ezt a darabot. Idén viszont sikerült egy teljesen új, modern Diótörőt készíteniük, amelynek a sikere már borítékolható, hiszen az első három előadásra néhány nap alatt el is fogytak a jegyek.

Szép Gyula elmondta, hogy fontos kiemelni: ez nem a régi előadás egy felújított változata lesz, hanem egy teljesen új formát kap, így bátran nevezhetjük bemutatónak. Mint fogalmazott, Jakab Melinda koreográfus nem másolja a hagyományos koreográfiákat, hanem egy kicsit korszerűbb, hajszállal modernebb mozgásvilágú előadást készít a többi alkotóval együtt.

A diótörő ötlete Ivan Vszevolozsszkijtól, a Cári Színházak egykori főigazgatójától származott. A Diótörő és Egérkirály című meséjéből Marius Petipa koreográfussal olyan mesebalettet akart összeállíttatni, amely szebbnél-szebb, minden addigit túlszárnyaló jelmezeket tud felsorakoztatni. Az alkotók az Alexandre Dumas-féle változatát vették elő a mesének, amely már önmagában is jócskán eltért az eredetitől, amelyet E.T.A. Hoffmann írt. Petipa azonban még egyet csavart a történeten.

Csajkovszkij először nem kimondottan lelkesedett azért, hogy zenét szerezzen az előadáshoz, úgy vélte ugyanis, hogy az igazgató és a koreográfus túl nagy hangsúlyt fektetnek a látványra, ez pedig a zene rovására megy majd. Végül annyira tetszett neki a téma, hogy mégis elvállalta. Szép Gyula kifejtette, hogy az, hogy A diótörő ennyire jellegzetesen karácsonyhoz kapcsolt lett mindenki számára, tényleg főként az első rendezésnek tudható be, a zene ugyanis egyáltalán nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek szorosan kapcsolódnának a karácsonyi ünnepkörhöz.

Az első három decemberi előadásra pillanatok alatt elkapkodták a jegyeket, a januáriakra azonban még foglalhatók a színház honlapján, Szép Gyula pedig azt is elmondta, hogy amíg ekkora érdeklődés van, addig műsoron tartják.