Mindenkit ismerni a faluból, fenntartani a kapcsolatot az emberekkel, csevegni velük, kulturális programokat szervezni a gyergyóiaknak, humoresteket írni, otthon lenni a családdal, esküvőkön ceremóniamesternek lenni – a felsorolt feladatköröket György Botond gyergyóalfalvi humorista mind betölti. A sokrétű fiatalt a gyergyói tevékenységeiről, az erdélyi stand up comedy-ről, és a legújabb humorestjéről, az Akkufeszültség alacsonyról kérdeztük.

– Elevenítsük fel kicsit, miként sikerült „berobbannod” a köztudatba? Mi vett rá arra, hogy színpadra állj?

– Eléggé visszafogott gyerek voltam. Később kezdtem az iskolát, nyolcévesen. Valamiért ebből kifolyólag, hogy így indult a gyerekkorom, mindig bizonyítani akartam. Elsősorban a szülőknek, magamnak, de a társadalomnak is. Úgy éreztem, hogy nyomás volt rajtam. Senki nem erőltetett rám semmit, azonban nagyon szerettem volna bizonyítani. Ezt sikerült elérnem az iskolában a jegyekkel, de mindig kerestem az alternatívákat. Sokáig szerettem volna zenélni, énekelni, de nem ment olyan jól. Nincs meg hozzá a tehetségem, pedig az egész rokonságom kötődik valamilyen szinten a zenéhez. Így elindultam a szavalóversenyeken, ez tűnt a legegyszerűbbnek – egyedül kiállsz a színpadra és mondod a szöveget. Ott nagyon jó eredményeket értem el, ez mozdított el a stand up comedy irányába, habár az teljesen más műfaj. Sok videót néztem humoristákról, magáról a műfajról, példaként ott van a Szomszédnéni Produkciós Iroda vagy Zsók Levente.

2011-ben, ekkor 16 éves voltam, jelentkeztem az Erdélyi Humorfesztiválra, és sikerült megnyernem. Ekkor még nem volt közönségem, nem is mondhattam humoristának magamat, de azt gondolom, hogyha valaki megnyer egy humorfesztivált, akkor az olyan, mintha megnyerne bármilyen más tehetségkutatót. De ennek ellenére, szerintem egy hosszú folyamat, amíg humorista lesz az emberből. Rövidebb lett volna az utam, ha elindulok Magyarország felé. Ha valaki ezt hivatásszerűen szeretné csinálni, az többnyire kimegy Magyarországra. A Dumaszínház, mint intézmény, ott van a humoristák mögött, de a médiában is van biztos pontjuk, itt a Showder Klubról, és a Comedy Central-ról beszélek. Ezek nincsenek meg Erdélyben. Elmész néhány falunapra nyáron, egy évben egyszer turnézol nagyvárosokban, de másképp nehezen lehet csak ebből megélni itt.

– A humorfesztivál alatt és után mit csináltál? Kaptál szakmai segítséget?

– Szerencsésnek mondhattam magam akkor, hiszen a fesztivált a Szomszédnéni Produkciós Iroda szervezte, és rengeteget segítettek nekem. Az elején még Zsók Leventével jártam fellépni, ő is nagyban hozzájárult a fejlődésemhez. Ezeknek a kezdeti segítségeknek köszönhetően az emberek kezdtek megszeretni, megismerni. Sokaknak persze ez kicsit furcsa volt, mivel 16 évesen szinte gyerekként álltam a színpadon. Ez egy eléggé nehéz időszak volt számomra: sokszor nem tudtam, hogy mit kéne mondani. Nem mondhattam azt, mint a felnőttek, mert az nem állt jól nekem.

– Mit csináltál a járvány alatt? Mivel töltötted el az időd otthon?

– Meglehetősen frusztrált voltam akkor. A bizonytalanság nem volt jó – nem tudtuk mit kell csinálni, meddig fognak tartani a szigorítások. Az erdélyi humoristák palettáján ezt néhányan a saját javukra tudták fordítani, hiszen voltak, akik otthon, házi videókkal erősödtek meg vagy törtek ki. Én ezt az időszakot inkább pihenésre szántam, készültem az új anyagokkal.

Itt, Erdélyben egy humoristának ez volt a legnehezebb, mert nem volt nyomás. Nem volt az, hogy holnap műsorban leszel, készülnöd kell. Nem voltak határidők. Éppen emiatt építkezésre, pihenésre szántam azt az időszakot. Nagyon jól telt. Remélem, hogy öt-tízévente lesz még arra alkalom, hogy kicsit lehessen feltöltődni.

– Több mint tíz év eltelt az indulásod óta, de most 2023-ban pontosan miben tevékenykedsz?

Mindig azt szoktam mondani, hogy sokrétű vagyok. Családapa vagyok, de emellett van „normális” munkám is, nemcsak ilyen hülyeségekkel foglalkozok, mint a humorizálás, habár a szívemhez ez áll a legközelebb, ez tölt fel a legjobban. Egy éve vagyok Gyergyóalfaluban a Petőfi Művelődési Központ művelődésszervezője – inkább ezt a titulust szoktam használni, mint a kulturális igazgatót vagy a kulturális referenst. Emellett közösségi munkát is végzek, Hargita Megye Tanácsának vagyok az egyik testületi tagja és az Alfalvi Fiatalokért Egyesületben is tevékenykedem tiszteletbeli elnökként.

– A humorista karriered mellett talán vőfélyként ismer téged a legtöbb ember. Honnan indult az ötlet, hogy esküvőkön is „szerepelj”?

– Mivel sokmindenben részt veszek, ezért nem tudom mindenhol a maximumot nyújtani, de igyekszek helytállni. Az elmúlt évben, a járvány utáni időszakban nagyon sok esküvőn vettem részt ceremóniamesterként, vőfélyként. Több mint hatvan lagzin voltam 2022 nyarán, ez azt jelenti, hogy hatvan éjszaka nem aludtam, ami összeadva körülbelül két hónap. Az is nagyon leterhelt.

Az egész úgy indult, hogy egyszer valaki felkért, akkor azonban nem szerettem volna ezt hosszabb ideig csinálni. Egyetemistaként azonban rájöttem, hogy ez nagy anyagi stabilitást nyújt. Könnyen meg tudod szervezni nyárra a programod, időben le szokták foglalni az időpontokat, hiszen mégiscsak esküvőkről van szó. Azt mondtam, hogy addig fogom csinálni, amíg szeretem, amíg szeretnek az emberek. Nagyon fontos volt számomra, hogy tudjak fejlődni ebben a szerepben is. Körülbelül 5–6 éve járom a lakodalmakat, és jobban belegondolva: a legelső és a legutolsó lagzik között nagy a különbség, merem állítani, hogy fejlődtem. Nem maradtam meg egy tipikus, hagyományos, kövér, bajuszos, idős gazdának, akit ismerünk az összes poénjával együtt.

– Nemrég megosztottad a közösségi oldaladon, hogy szünetet tartasz a ceremóniamesterkedéssel. Végleg abba akarod hagyni, vagy csak szünetet tartasz?

– Csak kisebb számban fogok vállalni esküvőket, mivel most a családnak fontosabb szerepe van az életemben. Sokmindent csinálok, sok helyen megfordulok, ezért megpróbálom minimálisra fogni az esküvők számát a jövőben. Nem biztos, hogy végleg abbahagyom, azt hiszem, inkább csak szünetet tartok.

– Kicsit mesélj a humorestekről. Mire lehet számítani az új előadásod, az Akkufeszültség alacsony kapcsán?

– Az esteket mindig igyekeztem a saját nevemhez kötni. Volt már Egy Botond százat csinál, volt egy Fiatalság Botondság előadásom is, de most viszont nem kaptam semmit, ami a nevemmel szinkronban lett volna. Időnként azért eléggé elfáradunk, főleg egy ilyen világjárvány utáni időszakban, amikor minden kezd újra pezsegni – erre építettem fel az új humorestemet. Különböző témákon fogok végigmenni. Ez lesz az egyik olyan előadásom, amiről azt mondom, hogy valóban stand up-os.

Eddig nagyon finoman nyúltam hozzá egyes témákhoz, most itt kivételt teszek. Egy nagyon őszinte műfaj a humor. Most, hogy már közelebb vagyok a harminchoz, úgy érzem, merek beszélni a vallásról, de a tabukról is. Szó lesz a román–magyar kapcsolatról is – hiszen azt gondolom, hogy mi ettől vagyunk erdélyi humoristák. Ha nem, akkor simán jöhetne fellépni akár Kovács András Péter is, de ő nem fog román–magyar poénokat mondani, én viszont igen.

Ebből a környezetből merítkezek, hiszen velük együtt élek Erdélyben. A tipikus, sztereotip székelység különböző részeiről is lesz szó, hiszen székely társadalmunk más lehet külső szemmel, mint a saját szemünkkel. Az azonban nagy hátrány, hogy nincs lehetőségem letesztelni az est milyenségét. Magyarországon általában vannak teszt-estek, amikor egy kisebb közönségnek bemutatják az előadást, itt azonban nem lesz. Ez élesben fog menni. Ha szeretik, szeretik, ha nem, akkor nem.

– Gyergyóalfaluban lesznek az első fellépéseid, de tervezel más erdélyi településekre is ellátogatni az új humoresteddel?

– Különböző technikai eszközöket igényel az előadás. Lesznek fények, projekciók – hogy a show részét is egy kicsit fokozzuk. Mivel ezekhez van kötve az előadás, ezért lehet, hogy nehezebb lesz mozgatni, de néhány városba biztos el fogjuk vinni. Érkeztek még felkérések, de ezeket még korai beharangozni. Viszont az, hogy itthon lépek fel, ugyanolyan előny, mint hátrány. Itt vannak a szüleid, a fodrászod, a fogorvosod, a szomszédod, a harangozó néni, a kántor, ilyenkor nyomás van rajtam. Nehezebb hazai közönségnek fellépni, de szeretem a kihívásokat. Nem mellesleg, amikor fellépek, akkor annak mindig van valami következménye. Az esten erről is szó lesz, ott fogom ezt kifejteni.

– Ha most ennyi mindennel foglalkozol, esteket írsz, szervezkedsz, akkor szerinted tíz év múlva mi lesz a munkád? Maradnál ezeknél, vagy még mindig szeretnél új dolgokat kipróbálni?

– Folyamatosan belekóstolnék más dolgokba is, ez biztos. Szerintem én öt évente fogok váltani munkahelyet is. Nekem fontos az, hogy kihívásokat keressek. Ha öt év alatt nem tudom kihozni magamból és a saját munkahelyemből a legtöbbet, akkor hiába maradok tíz évet, mert akkor sem fogom tudni kihozni. El tudom magam képzelni televízióban, rádióban, műsorvezetőként is – szeretem ezeket hallgatni, csinálni. De még nem tudom mi lesz.

(A szerző a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem másodéves, újságíró szakos hallgatója.)