A Dakar-rali pihenőnapján sikerült beszélnünk a Szaúd-Arábiában versenyző szatmári motorossal, Gyenes Emánuellel. Az Autonet Motrorcycle Team versenyzője úgy érzi, a verseny nehezén túl vannak, de a következő versenynapokon is nagyon oda kell figyelni. Jelenleg Gyenes a motorosok pontlistáján a 34. helyen áll.

– Nyolc versenynapon van túl, ma (hétfőn) szabadnapos volt a Dakar-mezőny. Hogyan töltötte a szabadnapot?

– Elsősorban pihentem, az éjszakát itt, Rijádban, egy hotelszobában töltöttem. Sokat számít, ha az ember ennyi nap után nem a kényelmetlen sátorban, burrugó teherautókkal maga körül alhat. De már úton vagyok a tábor felé, reggel megint korán indul a mezőny.

– Miben különbözik az idei Dakar-rali az eddigiektől? Van összehasonlítási alapja, hiszen ez a 13. ilyen versenye.

– A verseny első fele az eddigiekhez képest sokkal, de sokkal nehezebb volt. Hosszú is az idei megmérettetés, a prológussal együtt tizenöt nap. Nyolc napon vagyunk túl, még hat komoly versenynap vár ránk. Eddig nagyon sok homokos-sziklás területen haladtunk, néhol kimondottan nehéz dolgunk volt. De ami most a legnagyobb különbség, és egyben a legrosszabb is: jó ideje nem is láttuk a napot. Borongós az idő, borzasztóan fázunk mindannyian a motoron.

Eddig tudtuk, hogy az északi részen hidegebb van, de most mintha mindenfelé vacognánk a motor nyergében, különösen a 300-400 kilométeres összekötőszakaszokon. Volt olyan is, hogy zuhogó esőben haladtunk, a motoros szemüvegben alig láttam valamit. Bízom benne, hogy a folytatásban javulni fog az idő.

– Mit vár a következő hat naptól?

– Rengeteg homokdűnén keresztül visz az útvonal, valószínűleg vissza kell vennem a tempóból. Megpróbálok jó tempóban, de biztonságban haladni.

– Ki bírja jobban a megpróbáltatásokat, a motor vagy a motoros?

– Mindketten jól bírjuk. Eddig volt két esésem, szerencsére én sem sérültem, a másodiknál a motor roadbookja tört el, de 40 kilométerre voltam a céltól, ahová már térkép nélkül be tudtam érni.

Van egy kellemetlen sérülésem, az egyik gyorsasági szakaszon a motor hátsó kereke felkapott egy úton heverő drótot, ami jó nagyot csapott a combomra. Először azt sem tudtam, mi történt, attól tartottam, hogy a lánc szakadt el. Szerencsére a drótot 2-3 perc alatt el tudtam távolítani, lehetett tovább menni. Mondjuk a combom kék-zöld, de kezelem, nem zavar nagyon a motorozásban.

A motort is kezelni kell, az itt kapott üzemanyagban sok a piszok, minden este cserélem a benzinszűrőt, de így is volt egy kis gond a benzinpumpával. Persze ezt is sikerült megoldani, főleg, hogy végig én szerelem a motoromat.

– Még a start előtt sem volt teljesen világos, hogy versenyzőként szerepelhet-e az Original by Motul kategóriában, ahol a versenyzők szervizcsapat nélkül vesznek részt. Végül nem indulhatott versenyzőként, hanem a kategória nagyköveteként szerepel a tabellán. Érez emiatt csalódottságot?

– Minden alkalom, amikor a Dakar-mezőnyben versenyezhetek, öröm. De kimondottan csalódott vagyok a szervezők döntése miatt. A nevezéskor belengették, hogy a szűkített keret miatt már nincs hely a kategóriában. Utána mondták, hogy mégis indulhatunk, szó volt a nagyköveti tisztségről is, de még a rajt napján sem tudtam, hogy mi is lesz. Végül elfogadtam a döntést, pedig a kategóriában általában jól szerepelek, arany- és ezüstérmes is voltam már. Most jobban koncentrálok az összetett táblázatra.

– Van valami konkrét feladata a kategória-nagykövetnek?

– Az első napokban jöttek hozzám fiatal versenyzők, kikérték a tanácsomat, kérdezték, mire kell leginkább odafigyelniük. Mindenkinek segítettem, bár ezt akkor is megtettem volna, ha ők a versenyben ellenfeleim.

– Összességében milyen a motoros mezőny?

– Sok a fiatal, sokan akarnak bizonyítani. A dobogós helyeken nagyon nagy csata dúl, az első és a harmadik helyezett között 13 másodperc a különbség, tehát még bármi megtörténhet. Ahogy a tabella más részein is. Odafigyelve, a lehető legjobb tempóban kell versenyeznem, mert mindenképp be akarom fejezni az idei kiírást is.