Gyenes Emánuel, a szatmárnémeti Dakar-rali veterán a napokban tért haza Szaúd-Arábiából, a világ legnehezebb raliversenyéről, ahol a 40 helyen végzett. Az idei versenyt értékelte és a jövőről is beszélt a Maszolnak adott interjújában. 

Nemrég ért véget a Dakar-rali, ilyenkor nagy médiafigyelem összpontosul a résztvevőkre. Az Ön számára mi a nehezebb, motorozni, vagy az újságírók kérdéseire válaszolni?

A versenynek ez már a levezető része, de mindenképp hozzátartozik. A Dakar-rali egy nagyon mediatizált esemény, aki elindul ezen, annak az érdeklődéssel is számolnia kell. Számomra egyáltalán nem megterhelő, a kérdésre válaszolva: azért végigmotorozni egy ilyen versenyt részemről sokkal nehezebb. De persze vannak olyanok is a mezőnyben, akiknek a kérdések a megterhelőbbek. Januárban, miután hazatérek, az ismerősök is felteszik a kérdést: Na, milyen volt? Megvan a válasz, amit naponta húsz-harmincszor elmondok (mosolyog).

Aki követte a versenynapok tudósításait, már tudja: idén elég sok műszaki problémával volt kénytelen szembenézni. Igazi peches Dakar volt a 2022-es?

Nem volt egyszerű, sajnos a versenyzés mellett a motor állapotára is nagyon oda kellett figyelni. Nem tudom, hogy szerencsésnek vagy szerencsétlennek éljem meg az első napot, amikor eltörött egy tengely – viszont így is sikerült végigmenni még 200 kilométert, pedig nagyon közel voltam a kieséshez. Ezt még meg lehetett javítani éjszaka, de az elrepedt vázat nem lehetett cserélni, így azzal mentem végig 12 versenynapot, amihez szükség volt a szerencsére. Az 5. napon a benzinszűrő dugult el, emiatt nem tudtam teljes sebességgel hajtani, a 9. napon pedig a hátsó benzinpumpa adta fel, emiatt csak az első tankból tudtam üzemanyagot használni. Ez az eset is kettős megítélésű számomra: szerencsétlenség maga a hiba, és az, hogy a versenyt nézők nem akartak segíteni a hátsó tank lecsapolásában és az első feltöltésében. De szerencsés voltam, mert jókor értem be a töltőponthoz, hogy újratölthessem az első üzemanyagtartályt.

A sok nehézség ellenére elégedett a versenyen elért eredménnyel?

Az összesítettben 40. hely és a Malle Moto kategóriában – ahol a versenyzők maguk szervizelik járgányukat – szerzett 5. hely számomra nem elég az elégedettséghez. Az alkategóriában legalább a dobogó lett volna a cél, bár tudtam, idén az eddigiekhez képest jóval nagyobb harc volt várható a Malle Motoban. Sokak számára már az siker, hogy végigmennek a versenyen. Nekem az idei kiírással az a sikerélményem, hogy sikerült tízedszer is befejezni a Dakar-ralit.

A harmadik verseny volt ez Szaúd-Arábiában. Az előző versenyek során szerzett helyismeret segített?

Az útvonal mindig más, sok esetben verseny közben is változtatnak a szervezők. De némi előnyt ad egy első versenyén indulóval szemben, hogy tudom, nagyjából mire számíthatok: kőre, homokra, földes utakra.

Ez volt a második COVID által beárnyékolt verseny. Miben különbözött az elsőtől?

A tavalyi versenyen érezni lehetett a félelmet, pánikot, nagyon új volt ez az egész mindenki számára. Most már a szervezők higgadtabban kezelték a helyzetet, kötelező volt a maszkhasználat, az oltás, voltak bizonyos korlátozások, de már mindenki tudta, mihez tartsa magát.

A Dakar legendái között tartják Önt számon a verseny szervezői is. Tíz indulás után kapta meg a „Legend” feliratot. A régi versenyzők közül sokan visszasírják Afrikát…

2007-ben életem első Dakarján versenyeztem Afrikában. Akkor kevés tapasztalatom volt a verseny kapcsán, pokolian nehéz volt, én másképp emlékszem az afrikai kalandokra, mint a nálam is tapasztaltabbak. Ha változásról kellene dönteni, én újra visszatérnék Dél-Amerikába. Ott sokkal közvetlenebben az emberek, most, amikor az arabok nem akartak segíteni a benzin lecsapolásában, Dél-Amerikában az egész falu ott lett volna, hogy segítsen.

A 2022-es versenyen mutatkozott be a KTM új Dakar-motorja, amelyet csak gyári csapatok használhattak. Sikerült tapasztalatokat gyűjteni az új gépről?

Az új motor jól szuperált, meg is nyerték a versenyt. A győztes, Sam Sunderland ugyan a GasGas Factory Racing versenyzője, de a GasGasnak, a Husquarnának és a KTM-nek ugyanaz a motorja, csak más márkajelzés van rajta. A KTM gyári csapatából pedig Matthias Walkner bronzérmes lett összetettben. Igaz, hogy szerintem a jó teljesítmény 70 százalékban a motoroson és 30 százalékban a motoron múlik, de néha az a 30 százalék is nagyon sokat számít. A terveim között van az új motor megvásárlása, de előbb a régit kell felújítani és eladni, utána pedig meg kell várni, hogy rendelhető legyen az új. A most használt járgányom 35 ezer euróba került, az új modell biztosan drágább lesz.

A Dakar-rali nagyon megterhelő a testnek, minden évben vannak halálos kimenetelű balesetek is. Hogy gondolja, meddig lehet folytatni a versenyzést a világ legnehezebb raliján?

Ez főleg az egészségi állapottól függ. Persze vannak 55-60 éves versenyzők is, de ők inkább arra koncentrálnak, hogy végigmenjenek, nem nagyon szólnak bele a verseny alakulásába, nem küzdenek a lehető legjobb helyezésért. Részemről konkrét kort nem tudok mondani, de elérkezhet az a pillanat, amikor az ember a motorról inkább átül egy autóba.

Azaz autóval teljesíti a távot?

Igen, erre gondoltam. Ha nehéz is a verseny, egyfajta függőséget okoz a részvétel. És is kipróbálnám magam az autósok mezőnyében, de hát ott a költségvetés nem duplája vagy háromszorosa a motoros indulásnak. Drága az autó, tehát egy használttal kellene indulni, nagy szervizcsapatra van szükség, más a szerviz-ellátás is.

Az Autonet Motorcycle Team mellett idén a sportminisztérium is támogatta az indulást. Lesz folytatása az együttműködésnek?

Február 10-én megyek Franciaországba, hogy a kikötőben átvegyem a motort, majd azt követően megyek Bukarestbe. Bízom benne, hogy folytatódik az együttműködés, és 2023-ban új motorral, kicsit kevesebb műszaki hibával sikerül majd egy újabb érmes helyezést elérnem!