Elhunyt Dánielisz Endre, Nagyszalonta legendás irodalomtörténésze
Életének 98. évében pénteken éjszaka csöndesen elhunyt Dánielisz Endre nagyszalontai irodalomtörténész, pedagógiai író, iskolapszichológus.
A hírt a Bihar megyei hajdúváros polgármesterének közösségi oldalán tették közzé. Ugyanott közölték: Dánielisz Endrét Nagyszalonta saját halottjának tekinti. „Gondoljunk rá olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel mesélt ő városunkról, Nagyszalonta híres szülöttjeiről. Munkásságát a városért áldozta” – olvasható a rövid bejegyzésben.
A legendás irodalom- és helytörténész, kutató Nagyszalontán született 1925. április 6-án. Szülőhelyén végezte a középiskolát, tanító volt a dél-bihari Köröstárkányban, majd 1951-ben a Bolyai Tudományegyetemen megszerezte a pedagógia-lélektan szakos tanári diplomát. Középiskolai tanár volt Aradon; 1956-tól 1966-ig a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum igazgatója, majd ugyanitt iskola-pszichológus, tanár.
A Nyelv és Irodalomtudományi Közlemények, a Korunk, az Igaz Szó, az Utunk, a Tanügyi Újság, a Művelődés szakfolyóiratok és napilapok hasábjain, valamint magyarországi kiadványokban, románul pedig a nagyváradi Familia című folyóiratban megjelent közlései és értekezései hasznosan egészítik ki többek között a korszerű Arany-kutatást.
A Wikipédia róla szóló szócikke szerint Dánielisz Endre szerkesztésében és előszavával jelent meg a Toldi és a Toldi estéje (1964, 3. kiadás Kolozsvár, 1976), valamint Tompa Mihály verseinek és leveleinek válogatása (Kolozsvár, 1977) a Tanulók Könyvtárában. Törös László és Gergely Pállal sajtó alá rendezte Arany János Összes Művei XIII. kötetét (Hivatali iratok 1. Budapest, 1966), és a Könyvtári Szemlében (1972/2) bemutatta Arany János könyvtárát. A Mesetarisznya sorozat számára készült Kalevipoeg-feldolgozása (1970) németül is megjelent.
Tevékeny szerepet töltött be Nagyszalonta irodalmi életében: a helytörténet, iskolatörténet, irodalmi folklórkutatás jeles művelője volt.
CSAK SAJÁT