A hagyományokhoz hűen idén is a Szigligeti Színházban szervezett gálával teljesedett ki a magyar kultúra napja alkalmával a Bihar megyei RMDSZ és a Varadinum Kulturális Alapítvány által szervezett eseménysorozat Nagyváradon.

Az RMDSZ Bihar megyei szervezete által szervezett ünnepségre szép számban gyűltek össze a helyiek a nézőtéren, és ahogyan a korábbi esztendőkben megszokhattuk, újfent díjazták a kulturális élet jeles képviselőit.

Idén emlékplakettet adtak át Piski Emesének, a paptamási általános iskola igazgatónőjének, magyar szakos tanárnőnek, Bokor Zoltán székelyhídi hagyományőrzőnek, valamint Szűcs György, ottományi kulturális referensnek. A Magyar Kultúráért-díjakat a Csillagocska Alapítvány, Ovi D. Pop fotóművész, valamint Lakatos Attila és Balla Tünde, a nagyváradi római katolikus püspökség kurátorai vehették át. Az életműdíjat Jakobovits Márta keramikusnak ítélték meg, a közönség pedig vastapssal köszöntötte ezen a nagyváradi Szigligeti Színházban tartott hétfő esti gálán.

A gála alkalmával Cseke Attila, az RMDSZ szenátora hangsúlyozta, hogy a magyar kultúra a múltat köti a jelenhez és a jelent a jövővel fűzi össze. „Képzeljük el milyen lenne az életünk kultúra nélkül. Milyen lenne színház, vers nélkül. Hol lennénk ma este mindannyian_ Kultúra nélkül, veszélyesen nagy lenne a csend” – fogalmazott. Úgy véli, hogy a magyar kultúra a szülőföld biztonságát, a közösséghez való tartozást jelenti számunkra. Felidézte Nagyvárad gazdag múltját, szerinte mind Váradon, mind a Kárpát-medencében a magyarok olyasmit adtak a világnak, ami évszázadokon keresztül helyt állt és egyetemes értéket teremtett.

Emlékeztett arra, hogy Debrecen, Biharkeresztes, Margitta és Nagyvárad már több mint 20 éve közösen ünnepli a magyar kultúra napját. „A magyar kultúra összeköt minket, és közöséggé kovácsol minket. Magyarságunkat, kultúránkat belül hordjuk. Mindennapjaink ruházatához tartozik. Kultúránk, a múltunk és a közös jövőnk, az együvé tartozásunk mindennapi döntéseinket is meghatározza. Ezt ma sem szabad elfelejtenünk és az előttünk álló döntésekben, ez kell meghatározza a cselekedeteinket” – mondta, megemlítve az idei esztendőben esedékes választásokat, amelyek meglátása alapján a magyarok számára az elkövetkezendő tíz évet fogják meghatározni. „Kultúránkat a mindennapokban is ünnepeljünk. Akárhányszor magyar dalt dúdolunk munka közben, akárhányszor magyar mesét mesélünk gyermekeinknek és akárhányszor közösségünk jövőjéről döntünk” – fogalmazott Cseke.

Kiemelte, ma és holnap is megmérettetünk, naponta meg kell vívnunk a csatáinkat egy olyan közegben, ahol olykor nem hogy az adott szó, de az írásos egyeség sem számít. „Ebben a közegben, magyar kultúránk az egyik fő megtartó erőnk. Közös értékünk, mert úgy a miénk egyenként, hogy a közösségünkké is egyben. Mindaz, ami vagyunk, a szavunk, az énekünk, a táncunk, a gasztronómiánk, a kiállásunk, a viselkedésünk, a gondolkodásunk, a hagyományaink, a munkánk, a környezetünk, a településeink és a temetőink. Mindez a miénk. Hiszen kultúránk, amilyen szerteágazó annyira mélyből fakad. Évszázadok folyamán született, alakult, épült és terebélyesedett. Szívünkben, lelkünkben van. Ott őrizzük, hiszen mi is így kaptunk elődeinktől” – mondta Cseke Attila.

Nagy János, a magyar miniszterelnöki irodát vezető államtitkár rámutatott, hogy a Hajdú-Bihar megyei Bárándról érkezett, de a történelmi Bihar vármegyében „odakint maradtak” pontosan tudják, hogy Bihar szíve Nagyváradon dobog. Meglátása szerint az egykoron áthidalhatatlannak tűnő távolság „fekvőrendőrré szelídült, a távolság is lerövidült”, ugyanakkor a „szellem autópályáin” a forgalom mindig is erős volt.

Felidézte Nagyvárad ősi és gazdag múltját. „A magyar kultúra őrvárosa. Itt nyomtatták ki Partium és Erdély népének az első magyar nyelvű Bibliát. Itt, ezen a színpadon játszott a XX. század egyik legnagyobb nevettetője, Kabos Gyula. Itt vált világirodalmi hírű költővé Ady Endre, aki, ha nem vetődik ide, Váradra, akkor nekünk, magyaroknak ma egészen mást jelentene az a szó, hogy Léda. (…) A holnaposok „itt bontották ki az új idők zászlóját (…). együtt csinálták meg a magyar irodalom forradalmát” – fogalmazott.

Kiemelte ugyanakkor, hogy Nagyvárad végvár is volt a magyarság számára, az egykori bástyák és tornyok feladatát pedig azóta átvették a templomok, iskolák, múzeumok és könyvtárak. „Mi magyarok nem csak honfitársaink testvérei, de őrizői is vagyunk egymásnak, és a közös szellemi kulturális örökségünknek (…) Minden magyar felelős minden magyarért. (…) Ettől a küldetésünktől nem tértünk, de nem is térhetünk el” – szögezte le.

Beszédében kiemelte, azokat a történelmi eseményeket, amikor nem volt erőnk betölteni ezt a küldetést. „Mi magyarok abból élünk, hogy túléltük a vereségeinket. A mi győzelmünk az, hogy a rengeteg csapás ellenére is élünk, itt vagyunk és együtt vagyunk” – fogalmazott a túlélés világbajnokaiként jellemezve a nemzetet. Úgy véli, hogy a nemzet határon átívelő egyesítésével a helyes kerékvágásba terelődött a kizökkent idő.

Hangsúlyozta: nincs magyarországi magyar kultúra és romániai magyar kultúra, csak magyar kultúra van. „Ami egységes és oszthatatlan” – szögezte le. Győzelemnek tartja, hogy közösen ünnepelhetjük a magyar kultúra napját, ugyanakkor meglátása, hogy csak nyelvünk által maradhatunk magyarok. „A magyar nemzet a nyelvében él és csak nyelvének elvesztésével tűnhet el” – jelentette ki. Aláhúzta, hogy a magyar kultúra ünnepe minden egyes magyarul kimondott szó.

Kiemelte azt is, hogy a nagy elődöktől kapott útravalóval érdemes magyarnak megmaradni, nekünk pedig az a dolgunk, hogy a szellemi tőkét tovább gyarapítsuk és továbbadjuk a következő nemzedéknek is. Fontos, hogy ezt a tőkét meg tudjuk őrizni, és „ne hallgassunk a szirénhangokra”, amely „közös masszába” való beolvadásban ígér szép új világot – ecsetelte beszédében az államtitkár.

Nagy János, Cseke Attila, valamint Meleg Vilmos, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének választmányi elnöke voltak azok, akik a Magyar Kultúráért Díjakat átadták. A laudációkat Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke és Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház igazgatója mondta el.

Az RMDSZ és a Communitas Alapítvány által támogatott gálaesten a magyar kultúráért díjak átadását követően díjazták az „Egy perc Lédával” vetélkedő győzteseit is, majd a debreceni Hajdú Táncegyüttesnek A sár és a pálinka földjén című eladása tette teljessé az ünnepet.