Az alkotó 2004 óta az Amerikai Egyesült Államokban el, most kiállított munkáit 2017-ben adományozta a Székely Nemzeti Múzeumnak.

A Hamvas Béla és életműve előtt tisztelgő, Meditációs objektumok című, december 10-ig látogatható kiállítás után újabb színvonalas időszaki képzőművészeti tárlat nyílt a nagyváradi római katolikus püspöki palotában. A Metamorphosis ephemeralis a közel két évtizede az Amerikai Egyesült Államokban élő Gerendi Enderle Anikó régebbi munkáiból gyűjt egybe egy csokorra, jobban mondva koszorúra valót.

A kiállítás maratoni hosszúságúra nyújtott szombati megnyitóján Bordás Beáta, az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) vezetője vázolta fel szakmai alapossággal a kiállító életpályáját és munkásságát. Elmondása szerint a kiállítás anyagát képező munkák Sepsiszentgyörgyről kerültek vissza ideiglenesen Nagyváradra, ahol születtek. Gerendi Enderle Anikónak 2017-en volt egyéni kiállítása Sepsiszentgyörgyön, a Lábas Házban, az azon szereplő alkotásait pedig a Székely Nemzeti Múzeumnak adományozta. Egy évvel később a művésznő további 100 darab, gombákat ábrázoló akvarellje került a háromszéki múzeum gyűjteményébe, szintén adomány formájában.

A most kiállított munkák zöme a Koszorúk ciklusba tartozik, néhány pedig a Kő/Jel/Kép sorozatba. Előbbiek stilisztikailag a hiperrealizmus jegyében születtek, annyira élethűek és fényképszerűek, hogy első látásra sokakban fotográfia hatását keltik. Az alkotó bámulatos részletességgel, száraz akvarell technikával ábrázolt különféle növényekből készült koszorúkat, néhány esetben más tárgyakkal egészítve ki a kompozíciót. A metszően letisztult kompozíciókban az egyszerűséget a tökéletesen kidolgozott apró részletek gazdagsága ellenpontozza. Az alkotások szellemi vezérmotívuma a nőies finomsággal, de egyúttal engesztelhetetlen következetességgel ábrázolt, egymással összefonódó átalakulás és elmúlás.

A képek az alkotó hibátlan mesterségbeli tudásának az ékes bizonyítékai, az avatatlan szemlélő nem is gondolná, hogy a művész nem grafikusként kezdte a pályafutását. Gerendi Anikó Kolozsváron született, s szülővárosának képzőművészeti egyetemén diplomázott dizájn szakon.

Az egyetem elvégzése után Nagyváradra került, s kezdetben főleg fotóművészként tevékenykedett, akárcsak akkori férje, Dorel Găină. Aktív tagja volt a progresszív irányultságú, országos jelentőségű 35-ös Műhely (Atelier 35) nevű művészi csoportosulásnak, melynek talán legismertebb tagja Dan Perjovschi. Érdeklődése a 80-as években fordult a grafika, a festészet és az akcióművészet felé. A kő és a koszorú már ekkor feltűnik formavilágában.

A szocializmus éveiben ipari formatervezőként dolgozott, majd 1993-től műveszetterapeutaként a nagyváradi ideggyógyászati klinikán. Az USA-ban 2004-ben telepedett át. Sok éves szünet után 2010-ben kezdett el ismét festeni, 2011 óta a Connecticuti  Akvarell Társaság (Connecticut Watercolor Society) tagja. A megnyitóra nem látogatott haza, de a szervezők elmondása szerint lélekben minden bizonnyal az egybegyűltekkel volt.