Megszólalt a héten a Magyar Narancsban Bakos András és beszámolt arról, hogy mivel Csoóri Sándor özvegye ejtette a Dányi László történész, középiskolai tanár ellen emelt vádat, a Pesti Központi Kerületi Bíróság múlt pénteken megszüntette azt az eljárást, mely Balogh Júlia feljelentése alapján vette kezdetét három évvel ezelőtt Dányinak A Patrubány-Csoóri vita, avagy az írók legnagyobb nemzetárulása (1957–2007). Rendszerváltás a Magyarok Világszövetségében (2000) című műve miatt.

Balogh Júlia eredetileg azért fordult bírósághoz, mert az MVSZ által kiadott könyv egyes állításai a költőt haszonleső, korrupt emberként ábrázolják, aki bűncselekményt is elkövetett. Utóbb az özvegy a feljelentést kiegészítette azzal, „hogy végső soron az egész Dányi-mű Csoórit gyalázza, hamis tényállításokkal, hamis színben feltüntetett tényekkel.” Ugyanis vitatta, hogy férje aláírta volna a magyar írók 1957-es, szeptemberi nyilatkozatát, amely azt kérte az ENSZ-től, ne tűzze napirendjére az 56-os forradalom ügyét. Dányi és mások is viszont állítják, hogy Csoóri is aláírt, aki pedig ezt megtette az hazaáruló volt és nem érdemli meg az utókor tiszteletét.

1957. szeptember 4-én a budapesti Sportcsarnokban a konszolidálódó Kádár-rezsim nagyszabású tiltakozó népgyűlést szervezett az ENSZ ötös bizottsága jelentésének közgyűlési tárgyalása ellen, melyen a kommunista vezetők jelenlétében „a népi demokráciát építő” magyar társadalom több képviselője is felszólalt.

 Ott a főszónok Ortutay Gyula néprajztudós akadémikus, ELTE rektor és béketanácsi alelnök után protestált az „úgynevezett magyar kérdésnek” az ENSZ közgyűlés napirendjére vétele ellen egy szakszervezeti aktivista, egy, a Köztársaság-téri pártházat védő áldozat özvegye, egy esztergályos és egy angyalföldi munkásnő társaságában Radó Polikárp, a Római Katolikus Hittudományi Akadémia dékánja, Szamosközi István református esperes, későbbi püspök, Kisfaludy Stróbl Zsigmond kétszeres Kossuth-díjas szobrász és Babics Antal urológus akadémikus mellett Fodor József Kossuth-díjas költő, aki több mint 200 magyar író aláírásával jegyzett nyílt levelet olvasott fel, akinek neveit fel is sorolta.

 Ez a folyamodvány kifejtette, hogy „a magyar nép nem akar ellenforradalmat”, „itt csak elenyésző kisebbség kívánja vissza a régi rendet”, és 1956. október 23-án az „illetéktelen és ellenséges imperialista beavatkozásnak sem volt csekély része benne, hogy a fasizmus minden üledéke felkavarodott és néhány napra az 1920-as fehérterrorra emlékeztető állapotokat teremtett”. Azt is hangsúlyozta: „az írók néhány lényeges kérdésben is vitában állnak egymással, de azt mind egyformán látják, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány és a szovjet csapatok segítségül hívása nélkül véres ellenforradalom lett volna.” A nyilatkozat szerint „nem kell föltépni a sebeket, fenntartani a feszültséget, ha az ENSZ tényleg a magyarok barátja, akkor ezt tudhatná. Lehetnek más írók, akik ezt máshogy gondolják, aki azonban megfutott, az hallgasson, mert ha szól, szava csak a renegáté lehet”.

A Népszabadság 1957. szeptember 6-i számában megjelent állásfoglalás aláírói között ott találjuk az azóta az emlékezetből joggal kihullott kurzusírók mellett a magyar irodalmi élet olyan kiválóságait, mint Cseres Tibor, Csoóri Sándor, Erdélyi József, Féja Géza, Füst Milán, Hubay Miklós, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Karinthy Ferenc, Kassák Lajos, Kodolányi János, Németh László, Pilinszky János, Sinka István, Somlyó György, Szabó Lőrinc, Szabó Pál, Tamási Áron, Vas István, Veres Péter és Weöres Sándor. Ők mind-mind az utókor tiszteletére érdemtelen aljas hazaárulók – legalábbis a Patrubány Miklós által vezetett jobb sorsra érdemes, de súlytalan sóhivatallá degradálódott MVSZ „házi történésze”, Dányi László szerint, aki úgy döntött, ezt a minősítést abban a könyvében elsősorban Csoóri Sándorra alkalmazza, aminek kiadását Patrubány szervezete tette lehetővé és reklámozta óriásmolinón meg házi rendezvényén is.

S ha már lúd, legyen kövér! – gondolta ezt Dányi, aki a maga potomságát hozzádörzsölte mások halhatatlanságához és lépett rögvest egy még nagyobbat is: „leleplezte” Csoórit, aki szerinte nemcsak „nemzetáruló és irodalomgyilkos volt”, hanem köztörvényes bűnöző is. Ez a Patrubány menedzselte „historikus” azt is „kiderítette”, hogy az alelnökével konfliktusokba keveredett egykori világszövetségi elnök ebben a minőségében ráadásul korruptnak is bizonyult, hiszen úgy támogatott egy MVSZ akciót, hogy közben tetemes csúszópénzre is igényt tartott, melyet be is zsebelt. „Hiteles bizonyítéka” is volt erre a becstelen tettre, ami nem volt más, mint egy rég meghalt MVSZ bennfentes állítólagos pletykája.

Ezek az állítások, melyek az MVSZ kiadásában, pontosabban annak egyik Magyarságtudományi Füzetében nyomtatásban is megjelentek, késztették arra a Csoórival 35 éven át együtt élő, a Kolozsvárról elszármazott Balogh Júliát, hogy jogi úton szorgalmazzon elégtételt férje, a 2016-ban elhunyt emblematikus személyiségünk számára. A feljelentésnek az indokoltsága miatt aligha kell érvelnem.

Mindezek után ideje átadnom a szót Bakos Andrásnak, aki e pernek az állomásairól lapjában már korábban (itt és itt) tudósított, most pedig annak lezárásáról is beszámolt.

A lényegre törő bevezető sorok – „Dányi László könyve lényegében sikkasztással vádolja a költőt. A szerző vállalta, sajtónyilatkozatban kér elnézést.” – után további alapinformációkat oszt meg velünk a cikkszerző: „Dr. Balogh Júlia magánvádló ejti a dr. Dányi László ellen emelt vádat – ezt hirdette ki a Pesti Központi Kerületi Bíróságon még a múlt pénteken Plankó Erika bíró. A magánvádló és a vádlott nem volt jelen.”

Persze a sommás felvezetésnél azért többet is el kell mondani az olvasónak. E követelménynek Bakos haladéktalanul eleget is tesz:

„A per 2021 júliusában kezdődött. Balogh Júlia, Csoóri Sándor költő özvegye akkor jelentette fel kegyeletsértés címén Dányi László történészt, középiskolai tanárt a Patrubány-Csoóri vita, avagy az írók legnagyobb nemzetárulása (1957–2007). Rendszerváltás a Magyarok Világszövetségében (2000) című, 2020-ban megjelent műve miatt. Dányi a Magyarok Világszövetsége által megjelentetett könyvében idéz egy levelet, amelyet a szervezet Svájcban élő tagja, Böröcz József írt Budapestre, Hábel Györgynek. Ebben a Magyarok Világszövetségének 1996-os ópusztaszeri buszos kirándulásáról esik szó. Böröcz azt írta, 1996-ban a Világtalálkozón zajlott le a pusztaszeri kirándulás buszokkal. Minden busz után Csoóri kifizetett 150 ezer forintot, de aki ezt megszervezte, az egy zürichi magyarnak volt a Budapest Hotelben a munkatársa, és elmondta, hogy minden busz után borítékban 100 ezer forintot vissza kellett adni Csoórinak.”

Ezt követően megtudjuk, „Csoóri özvegye azért fordult bírósághoz, mert ez a tényállítás a becsület csorbítására alkalmas, a költőt haszonleső, korrupt embernek állítja be.” Az is kiderül a folytatásból, hogy Balogh Júlia a feljelentést később kiegészítette azzal a pótindítvánnyal, amit az olvasó már ismer, azaz a házastárs vitatta, hogy Csoóri aláírta volna a magyar íróknak azt az 1957-es nyilatkozatát, amelyről már szóltam. Ennek kapcsán a cikkszerzőnk, de ezt is már tudjuk, megjegyzi: „Dányi és mások állítják, márpedig Csoóri is aláírt, és ez a szerző értékítélete szerint hazaáruló tett.”

Hadd jegyezzem meg, mert fontos: máig nem bizonyított, hogy ezt a nyílt levelet valóban mindenki aláírta volna, akinek a neve aláíróként szerepelt. Csoóri tagadta ezt, mondván, önkényesen is kerültek a nyilatkozat alá a nevek.

Utóbb a tabudöntögető babérokra pályázó „történész” rádöbbenhetett, hogy túllőtt a célon. Hisz ezzel az ítéletével megannyi klasszikusunkat is besorolta a nemzetveszejtők közé. Ezért magánlevélben elnézést kért az özvegytől. Csakhogy Balogh a 2022-es békítő tárgyaláson azt mondta, akkor bocsát meg, ha Dányi az MVSZ kiadásában egy ugyanolyan kiadványban kér elnézést. Ez pedig nem történt meg.

Közbevetőleg a cikkszerzőnk fontos adalékokat is megoszt az olvasóival, melyet idézni kötelességem: „Csoóri 1991-től elnöke volt a Magyarok Világszövetségének. Csoóri és elnökhelyettese, majd utódja, Patrubány Miklós között voltak viták. A költő 2000-ben visszavonult, és a tisztújításkor az akkori Orbán–Torgyán-kormány Boross Pétert, a korábbi miniszterelnököt támogatta. A szövetség azonban Patrubányt választotta, ez az MVSZ és a kormány eltávolodásával járt, és azzal, a kormány nem támogatta többé a szervezetet.

Az Orbán kormánnyal a viszony máig nem rendeződött – erről Patrubány tanúként beszélt a Dányi ellen indított kegyeletsértési perben, múltév szeptemberben, amikor az állítólagos anyagi visszaélések ügyében vallott. Ekkor már ő is visszafogottabbnak bizonyult, inkább csak sejtetve vádolt, minthogy az amúgy nem is létező bizonyítékokkal állt volna elő:

„Az elnök az 1996-os buszos kirándulásra emlékezett, felidézte, hogy a világszövetség számvizsgáló bizottságának egyik tagja „körbetelefonálta a korabeli, általa elérhető Volán- és egyéb ilyen autóbuszos utazásokat szervező cégeket, és mindenhonnan azt a választ kapta, hogy 50 ezer forintba kerül egy ópusztaszeri út körülbelül”. Ebből 1997 tavaszán lett ügy, a számvizsgáló bizottság ülésén vita támadt, de határozat nem született, mivel kiderült, hogy a kirándulás költségeit nem a világszövetség, hanem egy másik jogi személy, mégpedig a világszövetség száz százalékos tulajdonában álló cég, a Pax Pannonia Kft. rendezte.

Az akkori tárgyaláson a bíró kérdésére Patrubány nem állította, hogy a fennmaradó 100 ezer forintokat Csoóri Sándor tette volna el, csak azt, hogy Csoóri volt a pénzügyek „szuverén ura” a szövetségben. A további kérdések nyomán kiderült, hogy a programot a szövetség szervezőbizottsága bonyolította le, és mivel Csoóri gyakran hangoztatta, hogy a pénzügyekhez nem ért, lehetséges, hogy a költségek rendezését is más intézte, az elnök csupán aláírásával jóváhagyta a kifizetést. A magánvádló jogi képviselője meg is jegyezte, mindez ellentmond annak, amit Dányi László könyve állít.

Patrubány azért kiállt amellett, hogy az elhunyt költőt vádló levél íróját, a már szintén elhunyt Böröcz Józsefet jó szándékú, igazmondó embernek ismerte meg, a Svájcba került magyarokat mindenben segítette. Azt is felidézte, hogy amikor Csoóri visszavonult, négyszemközt azt kérte tőle, az elnökhelyettestől, vonuljon vissza ő is. Amikor erre Patrubány nemet mondott, Csoóri szeme – Patrubány elmondása szerint – „sötéten villant”, és azt mondta, ebben az esetben el fogja intézni, hogy nem lesz világszövetség.”

Ugyanekkor Dányi szóvá tette, hogy a per egyhelyben toporog és nem sikerült bebizonyítani, hogy amit ő írt, az nem igaz.

Végül mégis megállapodott a kifogásolt könyv szerzője és az özvegy. Ennek megfelelően Dányi olyan értelmű nyilatkozatot tesz majd nyilvánosan a sajtóban, amelyben elismeri, hogy nem nézett utána alaposan annak, amit leírt: „A közölt szöveget nem illettem kellő forráskritikával, az abban leírt állítás valóságtartalmát más forrásokból nem ellenőriztem megfelelően. Mivel a leírtak sérthetik néhai Csoóri Sándor költő, MVSZ-elnök (1991–2000) jó hírnevét, a róla kialakított pozitív véleményt, társadalmi megbecsültségét rombolják, ezért hozzátartozóitól és minden érintettől ezennel elnézést kérek.”