Megszólalt a héten a ma7-ben Somogyi Szilárd és beszámolt arról, hogy a szlovák ta3 hírtelevízió választási műsorának vendége volt Forró Krisztián, a Magyar Szövetség elnöke, a felvidéki magyarság köztársasági elnökjelöltje a hétvégén sorra kerülő szlovákiai államfőválasztáson.

Mivel A nap témája című műsor házigazdája hajlandó volt kérdésfelvetéseiben magáévá tenni Forró kommunikációs koncepcióját és nem országos témákról, hanem elsősorban a magyarság és a déli régiók közéleti szerepéről, az ott élő emberek helyzetéről érdeklődni, a politikusnak lehetősége adódott egyebek mellett olyan, a szlovákiai magyarság számára neuralgikus kérdésekről is eszmét cserélni, mint a kettős állampolgárság intézménye, illetve a Beneš-dekrétumok problémája.

Ezek mellett hangsúlyosan szó esett arról is, hogy miért száll ringbe Forró az államfői tisztségért folytatott versenybe, ha eleve esélytelen, vajon a magyar kormány az államfőválasztásba is beavatkozik-e azzal, hogy külügyminisztere a választások előtt látogat majd Szlovákiába, mint történt ez a tavaly őszi parlamenti választások előtt? Arra is kíváncsi volt a szlovák műsorvezető, hogy mi a véleménye a kárpátaljai magyarság jogi helyzetéről, illetve arról: szerinte „vajon Szlovákia és Magyarország nem tanult-e az 1956-os, illetve 1968-as szovjet invázióik következményeiből, s miért támogatják egy újabb »moszkvai béke« gondolatát?”

A jövő szombati szlovákiai elnökválasztás előtt végzett legutolsó közvéleménykutatás szerint a Robert Fico miniszterelnök pártja, a baloldali Smer által támogatott és vele koalícióban kormányzó, szintén baloldali Hlas elnöke, Peter Pellegrini jelenlegi parlamenti elnök nyerne, az ellenzéki

liberális-demokrata Ivan Korčok előtt. A március 23-i, első fordulóban Pellegrini 34,4%-ot, Korčok pedig 33,1%-ot tudna megkaparintani, a két héttel későbbi második fordulóban az olasz ősökkel rendelkező házelnök viszont már meggyőző fölénnyel, 56-44 arányban nyerne. 

A többi kilenc jelölt támogatottsága, akik között ott van a Magyar Szövetség elnöke is, messze elmarad a két fő esélyestől. Forró Krisztián népszerűsége 3,2%-on áll, amivel ennek a listának a 6. helyezettje.

Az ügynökség részletesebb adatai alapján az első körben a biztosan szavazó magyar választók körében Forró bizonyulna a legnépszerűbb jelöltnek 38 %-os támogatottsággal. Pellegrinire a magyar választók közül majdnem ugyanennyien, pontosabban 35 % szavazna, míg Korčokra csak 13 %-uk voksolna. A januári felmérés szerint a magyar választók 40 %-a még Pellegrinit, 22 %-a pedig Forrót támogatta volna az első körben, tehát a Magyar Szövetség elnöke a kampányidőszakban érezhetően erősödött. Korčok népszerűsége ugyanakkor stagnál, hiszen ő két hónapja is 13 %-on állt a magyar válaszadók körében. 

A Focus adatai szerint a második fordulóba továbbjutó két jelölt népszerűsége a magyarok körében érdemben nem változott. A magyar válaszadók 75 %-a Pellegrinit, 25 %-a pedig Korčokot választaná az április 6-án esedékes második körben, a támogatók egymáshoz viszonyított aránya ugyanúgy alakulna, mint két hónappal korábban.

Miközben igaz, miszerint némileg pozitívan értékelendő, hogy az elmúlt hetek intenzívebb kampányolásának köszönhetően Forró javított korábbi kedvezőtlen helyzetén (januárban a Focus intézet 2,3 %-on, az NMS pedig 1,9 %-on mérte), abban mindenki egyetért: a végső eredményekre döntő hatással lesz a szlovákiai magyar választók hagyományosan átlagon aluli részvételi hajlandósága, ami választásokon általában messze elmarad a szlovákokétól.

Hogy a felvidéki magyarok voksolási kedve a saját jelöltjükre ennyire visszafogott, annak számos oka van, melyek közül itt most csupán egyet, a legfontosabbat említem. Kárhoztatható ezért a passzivitásért mindenekelőtt az ottani magyar pártban 2007-ben bekövetkezett Bugár Béla elnök elleni belső puccs, majd az akkori egységbontás okozta folyamatos tekintély- és súlyvesztés, amin azóta se sikerült úrrá lenni egyetlen pártvezetésnek sem. Az az egységes magyar politikai formáció, amely 1998 és 2006 között még Bugár vezetésével Magyar Koalíció Pártja néven az „aranykorát élte”, hisz a Dzurinda-kormányok részeként nyolc éven át a Kárpát-medence tartósan a legsikeresebb magyar érdekvédelmi szervezetének bizonyult (a kisebbségi nyelvhasználat elfogadtatása, a Selye János állami magyar egyetem megteremtése, Szlovákia uniós csatlakozásának levezénylése, stb.) – egyes önsorsrontó módon egymással szembeforduló, sőt lejárató kampányokban „jeleskedő” politikusai miatt folyamatosan vesztette el támogatóinak jelentős részét olyannyira, hogy rendre kimaradt a 150 fős pozsonyi parlamentből. Olyannyira, hogy míg oda 2006-ban még húsz képviselőt tudott küldeni, az elmúlt öt általános választáson már egyet sem.

Mindezek után lássuk a pártelnöki tévészereplésről szóló beszámolót, aminek jelentőségét az adja, hogy a ta3 hírtelevízió A nap témája (Téma dňa) című műsora, melyet a sztárriporter Peter Bielik vezet, országosan a legnézettebbek közé tartozik, és amelyben egy magyar politikusnak gondolatait kifejteni nem túl gyakran adatik meg.

„Abban mindkét résztvevő már a mintegy fél órás beszélgetés elején megegyezett, hogy Szlovákia még vélhetően nem jutott el az elfogadás azon szintjére, amely már a társadalom többsége számára is elfogadhatóvá tesz egy magyar nemzetiségű köztársasági elnököt”  – indul a tudósítás, majd rögtön tisztázódik az is, hogy egy olyan közegben valakinek, aki eleve nem lehet a Grassalkovich-palota majdani lakója, miért is éri meg egy látszólag fölösleges versenybe beszállni? Forró rögtön elmondja, máshonnan érdemes a kérdést megközelíteni. Jól tudja ő is, belőle nem lehet Zuzana Čaputova utóda, viszont „ennek ellenére harcba szállt a posztért, hiszen, mint mondta, ezt az alkalmat is meg kell ragadni, hogy minél többször és több helyen megismertesse az elképzeléseit, illetve felhívja a közösség vagy a régió problémáira a figyelmet.” Az is kijelentette: „hogy a magyarság összefogása esetén a mostani választásokon még a tavalyi parlamenti választáson elért 4,38%-nál is nagyobb támogatottság érhető el.”

Közbevetőleg, hadd jegyezzem meg: nem vitatom az elnöki állítás jogosságát, de azért mégis elkél itt egy-két kiegészítő pontosítás. Elvégre abban az országban, ahol a magyarság részaránya 8 és fél százalék egy valódi összefogás tényleg imponáló százalékokat is generálhat. Mi több, ez meg is történt például 1998-ban meg 2002-ben is, amikor a magyar szavazatok száma és százalékos aránya 306 ezer és 321 ezer fölött volt, ami országos lebontásban 9,1 illetve 11,1 %-ot jelentett. Csakhogy a legutóbbi öt választáson mindig csak alig többen, mint százezren szavaztak a magyar pártra, s így egyszer sem sikerült megugrani az 5 %-os parlamenti küszöböt. Meg aztán itt vannak ezek a már ismertetett fránya idei közvéleménykutatási adatok is, melyek nagyon nem bízatóak.

A folytatásban arról értesülhetünk, hogy „a műsorvezető két, a szlovákiai magyarság számára neuralgikus kérdést is felvetett, a kettős állampolgárság intézményét, illetve a Beneš-dekrétumok problémáját. Míg az elsőt Forró inkább szimbolikus jelentőségűnek nevezte, a kollektív bűnösség elvére alapozó egyes beneši dekrétumokat pedig mindmáig aktív jogforrásként mutatta be, amely alapján ma is koboznak el földeket.”

Meghökkentő volt számomra, de ezzel, mint az alábbi passzusból kiderül, távolról sem vagyok egyedül, ha úgy vélem: meglepő az, hogy még egy olyan elismert hírszerkesztő, mint aki Forró beszélgetőpartnere volt, mennyire nincs tisztában azzal, hogy a magyar honfitársainak valójában mi is a baja a jogfosztó Beneš-dekrétumokkal.

Idézem is a szóban forgó passzust: „E pontnál szemmel látható volt a műsorvezető nyilván az alulinformáltságból következő meghökkenése, aki úgy vélte, hogy Forró talán a kisajátításokra gondol, amelyek nem kell, hogy összefüggésben legyenek a dekrétumokkal. Ez a kis momentum is jelzi, hogy a szlovákság mennyire tájékozatlan ebben a kérdésben, azaz mindjárt igazolódtak is a magyar pártvezető szavai, hogy minden lehetőséget ki kell használni az ország lakosságának a tájékoztatására.”

Sokak számára emlékezetes maradt, az hogy a felvidéki magyar párt számára ismételten kudarcot hozó tavaly őszi parlamenti választási kampányban a magyarországi közmédia mintha csak tessék-lássék módon állt volna ki a folyton bejutási küszöb alatt mért akkori szövetség mellett, és inkább a kormányzásra esélyes, Magyarországról favorizált Fico-féle Smert népszerűsítette, amely ádáz harcot vívott az ellenségnek kikiáltott liberális-demokrata erőkkel. Az eredmények ismeretében nem véletlenül jegyezte meg az egyetlen szlovákiai magyar lap főszerkesztője akkor, hogy ezzel a hozzáállással a felvidéki magyarok által mindenütt nézett pesti tévéknek a Szövetség vitorlájából sikerült kifogni a szelet. Azt is hozzátette mindezekhez Nyerges Csaba: „Hiába próbált aztán némi légörvényt kelteni a látszat kedvéért az utolsó napokban a magyar külügyminiszter, az már legfeljebb csak megbillegtette a Szövetség hajóját, de nem juttatta át a célszalagon.”

Már csak a hivatkozott példa okán is a műsorvezető nem hagyhatta ki a magas labdát, azt hogy rá ne kérdezzen most: „vajon a magyar kormány az államfőválasztásba is beavatkozik-e azzal, hogy külügyminisztere a választások előtt látogat majd Szlovákiába?”

Forró határozottan leszögezte, ezek a látogatások nem tekinthetők beavatkozásnak, majd hozzátette: „Szijjártó külügyminiszter most is volt Szlovákia területén, amikor az ipolyhídvégi szlovák-magyar határon épült híd avatója volt, s felhívta a figyelmet, hogy Magyarország milyen nagy támogatást nyújt az infrastruktúra fejlesztésében, illetve szlovákiai vállalkozók részére is. Hangsúlyozta, ha egy beruházás a választások körüli időszakban készül el, akkor csak emiatt nem lehet késleltetni az átadást.” (Csak megjegyezném halkan: ezt a hidat most Pellegrinivel együtt Szijjártó miniszter már másodszor adta át az idén, hiszen január 12-én ő ezt már egyszer megtette „projektzáró rendezvény” címén.)

Ezt követően a magyar pártvezető televíziós beszélgetőpartnere „nemzetközi vizekre evezett”. Tette ezt úgy, hogy a kérdéseiben továbbra is a magyarság, illetve Magyarország helyzetére és álláspontjára volt kíváncsi. Így érdeklődött arról, hogy miként ítéli meg a kárpátaljai magyarság nemzetiségi jogait, amellyel kapcsolatban Forró határozottan leszögezte: a helyzet megnyugtató rendezése, azaz a 2015 előtti helyzethez való visszatérés, még várat magára.

A dialógusuk végéhez közeledve Bielik arról is kérdezte Forrót, „vajon Szlovákia és Magyarország nem tanult-e az 1956-os, illetve 1968-as szovjet invázióik következményeiből, s miért támogatják egy újabb „moszkvai béke” gondolatát?”

A Magyar Szövetség elnöke óvatos volt, a témában nem kívánt vitába szállni a műsorvezetővel. Ehelyett inkább megismételte pártja álláspontját, „mely szerint Oroszország ukrajnai agresszióját illetően nincs semmi, ami előbbre való lenne a béketárgyalások megkezdésénél és a harcok befejezésénél.”

Egy gondolat erejéig szóba kerültek a júniusban tartandó európai parlamenti választásokra is. Forró ezeket illetően is felettébb optimistának mutatkozott. Mint mondta: „a magyar politikai képviselet most már sokkal egyértelműbb, hiszen csak egyetlen releváns erő, a Magyar Szövetség maradt a szlovákiai politikai palettán. Így vélhetően nem lesz akadálya a sikeres szereplésnek, ami öt éve is csak mintegy 400 szavazaton múlott.

A kérdezz-felelek utolsó témájaként merült fel Forró hétvégi vetélytársainak a kérdése. Erről a zárszóban a következőket jegyezte fel Somogyi Szilárd: „Köztársaságielnök-jelölti konkurensei közül csak Ivan Korčokot említette, akiről elmondta, hogy a magyarság címére tett kijelentései és megnyilvánulásai miatt nem tartják támogathatónak a választás második fordulójában, bár szívesen találkoznak mindkét továbbjutó jelölttel, hogy a magyarság számára tett esetleges ajánlataikat meghallgassák.”