Vasárnap elkezdődött Pekingben a Kínai Kommunista Párt XX. Kongresszusa. Hszi Csin-ping pártfőtitkár a kongresszus nyitányán beszédet mondott, amelyben beszámolt az elmúlt ötéves mandátumáról, ugyanakkor felvázolta azt is, hogy elkövetkező öt évben melyek lesznek azok a prioritások, amelyek mentén Kína cselekedni fog.

A mintegy 2300 küldött előtt elmondott – egyébként sokkal rövidebb diskurzusban, mint az öt évvel ezelőtti – a harmadik főtitkári mandátumára készülő Hszi beszélt az ország Covid-politikájának sikeréről, kiemelve, hogy az ún. zéró-Covid stratégia gyakorlatba ültetése milliók életét mentette meg, az elmondottak alapján pedig arra lehet következtetni, hogy az akár tízmilliós nagyvárosokat is egyik napról a másikra lezáró intézkedések a közeljövőben is érvényben maradnak. Történik mindez annak ellenére, hogy Kína gazdasági növekedése az elmúlt időszakban igencsak megtorpant, épp a Covid-ellenes drasztikus intézkedések miatt, továbbá, a társadalom egyre szélesebb rétegeiben is tetten érhető a fokozódó elégedetlenség. A főtitkár Tajvan kapcsán kifejtette, hogy Kína továbbra is minden erejével küzdeni fog a szeparatista törekvések ellen és le fog törni minden olyan próbálkozást, amely területi integritását veszélyezteti, következésképp a sziget függetlensége nem képezi tárgyalás alapját sem, Hszi kijelentései további aggodalomra adhatnak okot, mert a pattanásig feszült helyzet már a nyáron magában hordozta a katonai eszkaláció veszélyét. A jelek szerint ennek a kapcsán a közeljövőben nem csak enyhülés nem várható, hanem a feszültség további fokozódására lehet számítani, annál is inkább, mert a beszéd eme részénél percekig tartó tapsvihar tört ki a kongresszusnak otthont adó A Nép Nagy Csarnoka hangzatos elnevezésű létesítményben. Fontos adalék, hogy a következő időszak egyik legfontosabb prioritásaként Hszi az ütőképes és korszerű kínai néphadsereg további fejlesztését jelölte meg, ami azt jelzi, hogy folytatódik az elmúlt évtizedben egyre hangsúlyosabbá vált gyakorlat, ez pedig minden bizonnyal nyugtalanságot okoz a nyugati világ vezetői berkeiben, de minden bizonnyal a nyitóbeszédben elhangzottak hatására a piacok sem maradnak nyugalmi állapotban.

A Kínai Kommunista Párt XX. Kongresszusa egyébként szombatig tart, a munkálatok pedig többnyire zárt ajtók mögött zajlanak. Egybehangzó vélemények szerint eget rengető meglepetésre nem kell számítani, a párt főtitkári tisztségét az egy hétig tartó kongresszus után is az immár harmadik mandátumára készülő Hszi Csin-ping fogja betölteni. Az eseménnyel előzetesen az összes vezető kiadvány foglalkozott részletesen, így a Reuters és a New York Times is átfogó anyagok keretében tárgyalta, hogy mire lehet számítani a XX. Kongresszus kapcsán és milyen fontos változások következnek be a világ második gazdasági hatalmaként számon tartott Kína vezetésében.

A megkérdezett elemzők kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a XX. kongresszus alapvetően Hszi hatalmának megszilárdításáról fog elsősorban szólni. Fontos adalék, hogy a 2012-ben hatalomra kerülő főtitkár, aki egy személyben államelnök, valamint a Központi Katonai Bizottság elnöke is, épp most szakít azzal a hagyománnyal, amely Mao Ce-tung halálát követően alakult ki a Kínai Kommunista Párt felső vezetésének köreiben, és amely abban állt, hogy két mandátumnál több alkalommal egyetlen főtitkár se töltötte be ezt a tisztséget. Most azonban ennek az informális gyakorlatnak úgy tűnik, hogy vége szakad, ráadásul szakértők szerint a kongresszus igazi tétje, hogy a pártvezetést Hszi saját embereivel töltse fel, ezzel gyakorlatilag elhárítva az utolsó akadályt is az elől, hogy gyakorlatilag korlátlan ideig gyakorolhassa a hatalmat a párt és az ország élén. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága 205 tagot számlál, ezen belül létezik egy 25 tagú Politikai Bizottság (Politbüro), amelynek irányítását a legerősebb grémiumnak számító, héttagú Állandó Bizottság látja el. Ez utóbbinak az összetétele az egyik legfontosabb kérdés, hisz ezen múlik, hogy Hszi mennyire tudja megszilárdítani hatalmi bázisát. Több elemző szerint is a végkimenetel azon múlik, hogy milyen mértékben sikerül saját, feltétlen lojalitást mutató híveivel feltölteni ezt a bizottságot.

Erre nagy esély mutatkozik, hisz megvizsgálva Hszi regnálásának eltelt tíz évét, világosan látszik az egyre hangsúlyosabbá váló autokrata irány felé történő elmozdulás. Az első mandátuma elkezdésekor még belföldön a nép egyszerű fiaként, a Nyugat által pedig modernista és reformpárti politikusként számon tartott Hszi nem tétlenkedett, ugyanis az elmúlt évtizedben fokozatosan leszámolt a párton belüli ellenfeleivel, legtöbbször a korrupcióellenes harcot használva ürügyül. A fontos állami pozíciókat mostanra kivétel nélkül hívei töltik be. Ezzel egyidőben a gazdasági és társadalmi élet minden területén egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a párt, olyannyira, hogy a közelmúltban már a külföldi befektetők stratégiailag fontosnak nyilvánított beruházásai esetében is közvetlen ellenőrzést követel. Mindezen intézkedések figyelembevételével már sokkal korábban lehetett arra következtetni, hogy Kínában egyre hangsúlyosabban az állam és a Kommunista Párt hatalmának széleskörű kiterjesztése folyik.

Mindehhez kapcsolódik egy másik nagyon fontos kérdés, mégpedig a következő miniszterelnök személyét illetően. A tisztséget jelenleg betöltő Li Ko-csiang elvileg egyes vélemények szerint a kongresszust követően már nem lesz miniszterelnök, sőt, még az is kérdés, hogy helyet kap-e a héttagú Állandó Bizottságban. Ezt azzal magyarázzák, hogy Li hatalma igencsak meggyengült a párton belül, egy ideje pedig nem élvezi Hszi bizalmát. Más elemzők szerint viszont épp emiatt maradhat hivatalban, hisz a pártfőtitkár intézkedései nyomán már egy ideje a de facto döntéshozatalban nem is vesz részt, mivel a politikai és stratégiai döntéseket majdnem kivétel nélkül a Hszi által létrehozott és elnökölt különleges pártbizottságok hozzák meg. Így nem lehet kizárni azt a lehetőséget sem, hogy ebben a kontextusban a főtitkár számára is megfelel, hogy Li további öt évre megtartsa tisztségét.

Ami az Állandó Tanács jövőbeli összetételét illeti, világosan ott sem lehet előre látni, hogy kik lesznek a befutók. A megkérdezett politikai elemzők sem mernek ebben a kérdésben biztosat mondani, mindenesetre a Hszi Csin-pinghez köthető lehetséges befutók közül kiemelik Csaj Csi pekingi, Csen Min-ezs csungkingi, valamint Li Csiang sanghaji párttitkár nevét.

Röviden összefoglalva, a pekingi politikai viszonyok kuszasága okán egyértelmű végkimenetel kapcsán senki sem mer jóslatokba bocsátkozni. Kivétel ez alól a tény, hogy az elkövetkező héten Hszi Csin-ping hatalmának formális megszilárdítására kerül sor Pekingben. Történik mindez egy olyan időszakban, amelyben Kína is rengeteg kihívással néz szembe. A zéró-Covid politika miatti lezárások és a soha nem látott ingatlankrízis erősen rányomták bélyegüket az ország gazdasági növekedésére. Az idénre beígért 5,5 százalékos növekedés helyett alig érte el a 3 százalékot, ezt leszámítva pedig a társadalom körében is egyre fokozódik az elégedetlenség a kormány intézkedései kapcsán. Külpolitikai vonalon tovább folyik a kardcsörtetés a nyugati világgal, ezen belül hangsúlyosan az Egyesült Államokkal Tajvan és a különböző csúcstechnológiák eladása kapcsán. Sokatmondó, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően Hszi Csin-ping már konkrétan megnevezi az Egyesült Államokat, mint Kína gazdasági prosperitásának útjában álló legfőbb akadályt, de a közelmúltban Joe Biden amerikai elnök is Kínát úgy jellemezte, mint aki a nemzetközi világrend saját javára történő megváltoztatására törekszik, ennek érdekében pedig összehangoltan igyekszik növelni gazdasági, diplomáciai, katonai és nem utolsósorban technológiai befolyását. A helyzetet az sem egyszerűsíti, hogy Kína – bár nem egyértelműen – továbbra is támogatja Vlagyimir Putyin rezsimjét. A kínai felső vezetés mindeddig nem ítélte el az orosz elnök Ukrajna elleni agresszióját és továbbra is fenntartja gazdasági kapcsolatait Oroszországgal. A XX. Kongresszuson elhangzott nyitóbeszéd fényében ezen a területen nyugati szemszögből pozitív elmozdulás az elkövetkező ötéves ciklusban sem fog történni, mitöbb, katonai vonalon még hangsúlyosabb lépésekre lehet számítani Kínától. Kérdés, hogy mindez hogyan befolyásolja majd a gazdasági és pénzügyi piacok globális szinten történő alakulását, valamint milyen mértékben alakul át a világpolitika az előttünk álló periódusban, különös tekintettel egy potenciális fegyveres konfliktusra a Dél-kínai tenger térségében.