Első látásra csak nyernivalója lenne Oroszország és a Nyugat – ezen belül elsősorban az Amerikai Egyesült Államokkal való – konfliktusából, valójában Kína rendkívül vékony kötélen táncol. Miközben érdekében állna a hadjárat sikere, és ezáltal a Nyugat gyengítése, az ukrajnai invázió kínos helyzetbe hozta Pekinget Tajvan kapcsán, ráadásul Oroszország nyílt támogatása veszélybe sodorná a gazdaságát.

A hivatalos kínai politika és a kézi vezérléssel irányított kínai sajtó kezdettől fogva óvakodott elítélni az Ukrajna elleni orosz agressziót – amelyet máig nem is nevez inváziónak –, ugyanakkor nem is volt hajlandó nyíltan Moszkva mellé állni. Megelégedett azzal, hogy az Egyesült Államokat hibáztassa a kialakult helyzetért. A háborúellenes hangokat megpróbálták elnémítani, a közösségi médiából például eltávolították az oroszországi békepárti megnyilvánulásokra utaló bejegyzéseket. Ennek ellenére váratlanul heves vita bontakozott ki – pláne a kínai nyilvánosság kontextusában – a konfliktus kapcsán, ami elemzők szerint az Oroszországhoz való igazodás és a Kína által hagyományosan képviselt diplomáciai elvek ütközésével magyarázható.

Az ideológiai közelség és a természeténél fogva expanzív liberális demokrácia elvetése összekötik Oroszországgal, azonban az érdekei csaknem minden más téren ellentétesek Moszkváéval. A legfontosabb érdekütközés: a Putyin-rezsim hasznot húzhat a háborús feszültségből, miközben Hszi Csin-pingnek elemi érdeke a nemzetközi béke és a súrlódásmentes világkereskedelem fenntartása.

Nem utolsó sorban ott van a Peking által Kína szerves részének tekintett Tajvan kérdése, amelynek kapcsán Kína érdekes diplomáciai „balettet” mutatott be az ukrajnai inváziót követő napokban. Mintegy az orosz agressziót igazolandó a pekingi külügyminisztérium szóvivője úgy fogalmazott: tiszteletben kellene tartani minden ország szuverenitását és területi egységét, azonban Ukrajna kérdése szövevényes és egyedi történelmi gyökerekkel rendelkezik. Egy nappal később a kínai kormány – a Koreai-félszigeti ügyekkel foglalkozó különleges képviselője révén – némiképp pontosítani kényszerült álláspontját. Eszerint Kína szilárdan hisz abban, hogy minden ország szuverenitását és területi integritását tiszteletben kell tartani és meg kell védeni, „Kína ezen álláspontja következetes és egyértelmű, és ugyanúgy vonatkozik az ukrán kérdésre”.

Kapcsolódó

Biden figyelmeztette a kínai elnököt, hogy következményei lesznek, ha „tárgyi támogatást” nyújtanak Oroszországnak

Joe Biden amerikai elnök pénteki videóhívásuk alkalmával arra figyelmeztette Hszi Csin-ping kínai elnököt, hogy következményei lesznek, ha „tárgyi támogatást” nyújtanak Oroszországnak az Ukrajna elleni invázió közben - áll a Fehér Ház közleményében.

USA Kína orosz–ukrán háború

Oroszország támogatásában Kína számára a határ a nemzeti szuverenitás és a területi integritás – hívta fel a figyelmet Csáng Guihong, a Fudan Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora, hozzátéve, hogy ez a két vezérelve a kínai külpolitikának. A nemzetközi kapcsolatokban két jogi lehetőség kínálkozik az erőszak alkalmazására – fejtegette –, az egyik az ENSZ Biztonsági Tanácsának megbízása, a másik az önvédelem. Hozzátette azonban, hogy bár Oroszország fenyegetve érezte magát a NATO keleti irányú bővítése miatt, az mindössze potenciális és nem közvetlen fenyegetés, amely igazolná az önvédelmet.

A kínai állami hírügynökség szerkesztője az orosz invázió előtt egy nappal megjelent írásában úgy fogalmazott: a jövőben Kínának is szüksége lesz Oroszország megértésére és támogatására, amikor megküzd Amerikával azért, hogy megoldja Tajvan kérdését „egyszer és mindenkorra”, de hozzátette, hogy Kínának „lényegében morálisan és érzelmileg kell támogatnia Oroszországot” ebben a konfliktusban, úgy, hogy közben a nyugatiak tyúkszemére se lépjen rá.

Az óvatosság a háború gazdasági hatásaival függ össze. Miközben egyesek úgy okoskodtak, hogy Kína profitálhat az Oroszország elleni szankciókból azáltal, hogy olcsóbban juthat hozzá a Nyugat által elutasított orosz árukhoz, kiderült, hogy a kínai gazdaságnak fájnak a leginkább az ukrajnai invázió miatt megugrott energiaárak. Ráadásul az európai és amerikai kereslet várható csökkenése alááshatja a kínai növekedési célokat is, nem beszélve a közvetlen szankciók lehetőségéről. Az Európai Unió, a NATO és az Egyesült Államok vezetői figyelmeztették Pekinget, hogy súlyos következményekre számíthat, ha katonai támogatást nyújt Oroszországnak, vagy hozzásegíti Moszkvát, hogy kijátssza az ukrajnai invázió nyomán elrendelt nyugati büntetőintézkedéseket.

Vang Ji kínai külügyminiszter a napokban visszautasította az „alaptalan vádaskodásokat és gyanúsítgatásokat”, és élesen bírálta a nyugati szankciókat – kijelentve, hogy „Kína sosem fog elfogadni külső kényszert vagy nyomást” –, viszont a legtöbb elemző szerint nem kockáztatna olyan lépéseket, amelyek a gazdasági növekedését veszélyeztetnék. Kína Ukrajnával kapcsolatos álláspontja azért sem egyértelmű, mert egyelőre senki számára nem világos, milyen stratégiai kimenetele lesz a háborúnak. Egyes elemzők Pekingben – de másutt is – meg vannak győződve arról, hogy a védelmi kiadások növelésére kényszerülő Európa egy új, az Egyesült Államoktól függetlenebb geopolitikai erővé fejlődik, és ebben az esetben nagyobb szüksége lesz Kínára. Egy másik gondolati iskola szerint viszont Európa megerősödésével amerikai források szabadulnak fel, és Washington több figyelmet és energiát tud fordítani a Csendes-óceán térségére és Kínára.