Megszólalt a héten a Válasz Online-ban Borbás Barna és abban a cikkében, melynek apropóját az adta, hogy ugyanazon tanulmány alapján tartja igazoltnak a finnugor elméletet a 2019-es megalapítása óta a történész szakma folyamatos bírálatainak célkeresztjében álló Magyarságkutató Intézet (MKI), mint amire hivatkozva korábban tagadták azt – ennek a 180 fokos fordulatnak a hátterét igyekezett megvilágítani.

Ezt a lépést, akárcsak azt, hogy a korábbi, történészi végzettséggel nem rendelkező főigazgatót, Horváth-Lugossy Lászlót kirúgta az új irányító Kásler Miklós ex-miniszter, továbbá az intézmény elhatárolódott az általa készíttetett primitív, történelmi hamisításokban bővelkedő, A pozsonyi csata című filmtől – a cikkszerző óvatos optimizmussal szemléli. E változásokat, beleértve az intézet teljes felső vezetésének a menesztését értékelve ekképp összegzi véleményét: „Kérdés, hogy az utóbbi időben bemutatott konszolidáció őszinte-e, termőre fordul-e, illetve hogy mennyire felel meg a Magyarságkutató munkáját követő keménymagnak és magának Kásler főigazgatónak egy, a fősodratú tudománnyal kompatibilis, vele szót értő intézet.”

Nyugodtan ironizálhatnék most, hisz az alapom meg is lenne hozzá azután, hogy elolvastam Borbás Barnának a Válasz Online-ban frissen megjelent, „Genetikailag igazoltuk a finnugor elméletet” – nagy fordulatokkal tér vissza a Magyarságkutató Intézet című cikkét, – de mégsem teszem ezt. Ehelyett inkább a dolog jó oldalát nézem, és örülök annak, hogy Kásler Miklós onkológus, volt emberi erőforrás miniszter, aki közel 70 évesen lelkes hobbitörténész lett, végre megvilágosodott és rádöbbent arra: a magyarok finnugor származása ellen hadjáratot folytatni meg egyéb történelemhamisításokba bocsátkozni meg kontárokat futtatni eleddig botor vállalkozás volt.

Ugyanis minap bekövetkezett egy olyan „kisebb csoda”, aminek bizonyos előjelei már voltak egy hónappal ezelőtt: Kásler véget vetett annak a többéves, áltudományos ámokfutásnak, amit eddig az ő hathatós támogatásával, ráadásul forint milliárdos állami apanázzsal az MKI elkövetett, főleg a magyar őstörténet kapcsán, de nem csak ezen a téren. Tette ezt az ex-miniszter most annak érdekében, mert vélhetően „a jobb későn, mint soha”-jegyében rájött arra, amennyiben nem teremt tabula rasát a kedvenc intézményében, akkor csak olyasféle „tudósi babérokra” tehet szert, mint amilyeneket a volt vasgárdista Ceauşescu-barát amatőr proto-dákológus Iosif Constantin Drăgan, meg a dákó-román elméletet kiötlő nacionál-kommunista Constantin Daicoviciu gyűjthetett be az 1989 előtti sarló-kalapácsos Romániában.

De miről is van szó valójában?

Olvasóim bizonyára emlékeznek arra, hogy az elmúlt években e rovatban több alkalommal is bemutattam azokat a hatalmas sajtóvisszhangokat kiváltó írásokat (lásd itt, itt és itt), melyek a Magyarságkutató Intézet névre hallgató, alapításától kezdve hitelességi problémákkal küzdő kormányzati kutatóintézettel foglalkoztak.

Ezek egyrészt bemutatták azt az „új magyar eredetmese elkészítését” hivatásának tekintő műintézményt, melynek megálmodója és létrehozója Kásler volt, és amelynek megalapítását a magyar tudományos élet tekintélyes, Magyarországon és külföldön is elismert személyiségei komoly fenntartással fogadták. Tették ezt nem utolsósorban azért is, mert annak élére Horváth-Lugossy Gábor személyében egy olyan „jól beágyazott” jogászt nevezett ki a tárcavezető, aki teljesen ismeretlen volt az őstörténetünk számára nélkülözhetetlen tudományágak szakértői számára. Ismert inkább csak a budapesti házmesterek körében volt, lévén, hogy ez az úriember korábban egy társasházakat üzemeltető cégben kamatoztatta tudását az utóbb kultúrharcossá előlépett, de azóta szánalmasan bukott Szakács Árpáddal együtt.

Másrészt pedig azokról a publikációkról is szóltam e rovatban, amelyekben a teljes magyar tudományos szakma egyöntetűen nevetségessé tette a százfős monstre állami intézménynek azokat a históriánkat átíró kezdeményezéseit, melyekben az ott dolgozó szittyahívők ahhoz a krédójukhoz híven, hogy „harcba fognak szállni mindazokkal, akik eddig eltagadták, elferdítették a magyarok dicső múltját” – cáfolták a finn-ugor eredetünket, illetve primitív és kirívó történelemhamisításokkal teletűzdelt animációs filmet gyártva váltak köznevetség tárgyává.

Most viszont megtörtént az, amiben Klió elkötelezett híveivel együtt mindig reménykedtem: a jelek szerint megtörtént a teljes GPS-átállítás az MKI háza táján és talán végre a dilettantizmus helyébe a tudományos igényesség szolgálata lép. Ennek az újratervezésnek a hátterét járta körül az a Válasz Online-ban megjelent Borbás Barnának köszönhető terjedelmes összegzés, melyre ezúttal kívánom a figyelmet felhívni.

Rögtön át is adom neki a szót és közreadom eheti szókérésének a felvezetőjét:

„Július elején váratlan fordulatot vett a két éve szunnyadni látszó pozsonyi csatás saga: „a Magyarságkutató Intézet semmilyen közösséget nem vállal a 2020-ban bemutatott alkotással” – közölték saját filmjükről. Ezzel nincs vége a meglepetéseknek. Demonstratív személycserék, konszolidációt szuggeráló beszélgetések övezik Kásler Miklós márciusban kezdődött főigazgatói munkáját. Az intézet munkatársai tavaly hun-avar-magyar folytonosságot hirdettek, idén már „genetikailag igazolt finnugor elméletet” – ugyanabból a kutatásból levezetve. Mi történik itt? Mutatjuk a teljes hátteret.”

Ha teljes háttér bemutatására terjedelmi okokból nem is vállalkozhatom, azt viszont megígérhetem: törekedni fogok az elkövetkezendőkben belőle minél több lényeges vonatkozást megragadni.

Már csak ezért is megkísérlem ezt, mert most esély mutatkozik arra, hogy egy korábban többé-kevésbé joggal lenézett és súlytalannak tekintett kormányzati kutatóintézet ne legyen a jövőben is éppolyan megítélésű, mint a 2012-ben Nemzetstratégiai Kutatóintézet néven létrehozott, hámozott léggömb-jellegű fantomintézmény, amelyet az a nem túl fényes erdélyi politikai múltú Szász Jenő vezet. Jut eszembe: ő az a lenyűgözően nagy tudású sokoldalú „tudós-szakember”, aki ráadásul tavaly november óta úgy tölti be „az orosz–ukrán háború nemzetpolitikai hatásainak stratégiai elemzéséért és nyomon követéséért felelős miniszteri biztosi” tisztségét még két évig csekély havi másfél milliónyi forintokért a közel egy milliós intézetigazgatói fizetése mellett, hogy ezirányú „alkotó tevékenységéről” még soha senki se hallott, sem nem olvasott sehol semmit.

Hogy mennyire távol állt a szakmai színvonaltól az a felfogás és hozzáállás, ami négy éven keresztül érvényesült az MKI-ben, azt jól érzékelteti a Borbás-írás bevezetője: 

„Két idézet az őstörténeti dilemmák szerelmeseinek az elmúlt évből:

„[Archeogenetikai vizsgálatok nyomán] a honfoglalók ősei a késő bronzkorban tényleg közös népet alkottak a manysik őseivel, ez pedig alátámasztja a korábban nyelvészeti adatokból rekonstruált őstörténetet.”

„Az egész hazugság volt. Nem finnugor nyelvcsaládról kellene

beszélni. […] Vagy szakítunk a balliberális tudományos kánonnal, vagy 2030-ra teljesen kilúgozódik a magyarságtudat.”

Jól láthatóan összeegyeztethetetlen tézisek: az első állítja, hogy genetikailag is igazolható a finnugor nyelvi kapcsolat, a második viszont magát a fogalmat is hazugságnak, sőt magyarellenes ármánynak tartja. A hatás fokozható, ha felfedjük, hogy mindkét idézet forrása a Magyarságkutató Intézet (MKI): előbbi az általuk kiadott Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés II. című kötetben jelent meg, utóbbira az intézet főigazgatója ragadtatta magát az M5 csatorna nyilvánossága előtt. Ráadásul mindkét következtetés kiindulópontja ugyanaz az archeogenetikai kutatás – de erről később.

A finnugor kategóriát tagadó főigazgató, Horváth-Lugossy Gábor már nem dolgozik az intézetnél, a pozíciót március óta Kásler Mikós exminiszter tölti be. A balliberálisozó nyilatkozat idején a jobbján helyet foglaló Makoldi Miklóst a Horváth-Lugossy-korszak más vezetőivel együtt lefokozták, helyükre új emberek jöttek. Július 7-én aztán kiadtak egy közleményt A pozsonyi csatáról csak az eseményhez méltó módon szabad megemlékezni címmel, amely szerint „sajnálatos, hogy 2020-ban – a Magyarságkutató Intézet előző vezetése alatt – több szakmai figyelmeztetés ellenére elkészült egy olyan film a csatáról, amely az akkori főigazgató irányításával egy torz, szakmai hitelességet nélkülöző képet mutat”, sőt az intézet „semmilyen közösséget nem vállal” az óriási szakmai és nézői felháborodást keltő animációval. Mint emlékezetes, A pozsonyi csata belső kritikájáért 2021 januárjában még azonnali kirúgás járt.”

Ezt követően a „Mi történik itt? és a „Jön a konszolidáció?” kérdés-feltevések után Borbás Barna a magyar eredetkutatás világát jól ismerő szakemberek segítségével rekonstruálja a mostani radikális újratervezéshez vezető fontosabb előzményeket.

„A 2019-ben 880 millió forintos költségvetési forrásból beindított Magyarságkutató Intézet tavaly év végére abszolút mélypontra jutott. A lapunk által feltárt és egészen a győztes sajtóperig követett székesfehérvári kiállításbotrány miatt a tudományos világ teljesen elfordult tőlük, saját katalógusukhoz alig találtak szerzőket, míg a releváns kutatók színe-java a Magyar Nemzeti Múzeum és az MTA által közösen kiadott „ellenkötetben” mutatott egységet. Miniszteri patrónusukat, Kásler Miklóst az országgyűlési választás után menesztették, tárcája megszűnt. Belső viták miatt távozott körükből a korábban MKI-s alapembernek számító Szabados György történész, és vele együtt került ki a szervezetből a László Gyula Kutatóközpont és Archívum. December 15-én, Az Árpádok országa könyv bemutatóján L. Simon László Nemzeti Múzeum-igazgató még oda is szúrt nekik egyet, amikor arról beszélt, hogy „a magyarságkutatás elsőrendű terület a Nemzeti Múzeum számára”, ezért az intézmény a „kutatások élvonalába” kíván kerülni. Vagyis a volt kulturális államtitkár lényegében bejelentkezett a Magyarságkutató Intézet „vadászterületére”.”

Az igazsághoz hozzátartozik és ezt az objektív Borbás nem is mulasztja el megemlíteni, hogy „voltak a Magyarságkutatónak elismert eredményei – a lapunk által is megírt abasári régészeti feltárás, az „Árpád-házi gén” meghatározása és más archeogenetikai publikációk –, de ezeket is agyonnyomták a botrányok.” Ehhez hozzáteszi: „Az intézet egy szélsőséges kisebbség fanklubja lett. L. Simon tavaly meglátta, hogy Kásler miniszterségének lejártával tér nyílik az őstörténet-kutatásban, ezért a Nemzeti Múzeum elkezdett ernyőként viselkedni és megszervezni a tudományos életnek ezt a szegmensét” – értelmezi egyik forrásunk.”

A folytatásból aztán kiderül Kásler Miklós alapítóként mindvégig maga bogozta a háttérből az MKI szálait és azt követően, hogy megszűnt a minisztériuma, „nevére is vette teremtményét.” Nyílt színrelépésének stációit és azok következményeit így összegzi Borbás:

„2022 novemberében tiszteletbeli elnökként jelent meg Horváth-Lugossy Gábor főigazgató mellett. A vezetői együttműködés – finoman szólva – nem sikerült: szüntelen szerepköri konfliktusokról, ordibálásokról, pimf ügyek (benzinkártya-használat) miatti csattanásokról hallottunk, melyek nyomán gyorsan elfogyott a levegő Horváth-Lugossy körül. Március 7-én jött a hír, hogy Csák János miniszter Káslert nevezte ki új főigazgatónak. Horváth-Lugossy írt egy érzelmes és terjengős, zömmel a saját érdemeit soroló búcsúüzenetet az MKI hivatalos Facebook-oldalára, melyben többeknek köszönetet mondott, egyedül főnöke és eredeti patrónusa, Kásler Miklós neve hiányzott teljesen. A volt miniszter nem sokkal később töröltette a bejegyzést. (Bár az máshol most is elérhető.)” (…)

Más személyi változások is történtek. Kásler színre lépése után igazgatóból tudományos segédmunkatárssá fokozták le Makoldi Miklós régészt. Szakértőként jórészt ő volt kénytelen elvinni a balhét A pozsonyi csata film miatt (a stáblistán még egy név olvasható mellette, Mátéffy Attila néprajzkutatóé, de ő már a premier után nem sokkal elhatárolódott az alkotástól), és később a székesfehérvári kiállítás miatt is, ahol kurátorként szerepelt. Bírálói rendszeresen felrótták neki, hogy tudományos fokozat és komolyabb felkészültség nélkül tesz kinyilatkoztatásokat a legváltozatosabb témákban. Kérdésünkre Makoldit a régészvilágban a „Nem irok, nem olvasok. Én magyar nemes vagyok!” Petőfi-idézettel jellemzik. Utódját, Horváth Cipriánt viszont forrásaink kifejezetten kompetens és szorgalmas szakemberként írják le, aki rendre jó minőségű publikációkkal jelentkezik az intézetnél. (Horváth korábban is MKI-kötelékben dolgozott.)

Ezt követően arról is tudomást szerezhetünk, hogy a Horváth-Lugossy-érával együtt bukott tudományos főigazgató-helyettesként Vizi László Tamás is, utódja pedig a tudományos szféra ismert személyisége, Csornay Boldizsár régész-történész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum korábbi igazgatója, a Forster Központ volt elnökhelyettese lett. Visszatért továbbá az intézet kötelékbe a kiváló mediavista Szabados György és az általa felügyelt László Gyula Kutatóközpont és Archívum. Neki oroszlánrésze volt abban, hogy az MKI elhatárolódott a silány pozsonyi csatás produkciótól.

A pontot az i-re – úgy tűnik – az az agresszív propaganda-hadjárat tette fel, amivel a műkedvelő intézményvezetés cáfolni kívánta a magyarság finnugor kötödését. Ennek keretében a magyar televízióban Horváth-Lugossyék többször is a rágalmazás határát súrolva sértegették a klasszikus műhelyek, így az egyetemek, a tudományos akadémia és az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat szakembereit. Ráadásul az elszabadult hajóágyúként viselkedő volt főigazgató miután elmondta „Nem nemzeti kézben van a tudomány”, rögtön nemtelen vádaskodásba fogott és „egyenes vonalat húzott a Bach-korszak neoabszolutizmusától a Tanácsköztársaságon át a közelmúltig.”

Többek közt saját, kétségtelenül nagy jelentőségű archeogenetikai kutatásukat is tudatosan félrekommunikálták, azt állítva, hogy „bizonyította a hun-avar-magyar folytonosságot a Magyarságkutató Intézet.” Magabiztos hetvenkedése nem ismert határokat, hiszen a kamerák előtt azt is kijelentette: „Lassan már mást nem is lehet, csak nevetni a finnugor kifejezésen.” Ez a Háry János-epigon csak arról feledkezett meg, – mutat rá a cikkíró – „hogy a Current Biology című nemzetközi szaklap által közölt tanulmányban éppen az a hírértékű, hogy a honfoglaló magyarok magját képező népesség finnugor származású volt.”

Terjedelmi okok miatt nincs lehetőségem a cikkből idézni mindazokat a szakértői véleményeket, melyek részletekre terjedően és genetikai érvekkel igazolják, hogy honfoglaló elődeinkben a különböző keveredések ellenére is domináns maradt a finnugor elem, illetve az is ténykérdés: őseink finnugor alapnyelve és nomád kultúrája nem zárják ki egymást.

Azt viszont nem tehetem meg, hogy ne idézzem szöveghűen a publikáció záró passzusát. Mert az eb ebben a fináléban van elhantolva:

„Kérdés, hogy az utóbbi időben bemutatott konszolidáció őszinte-e, termőre fordul-e, illetve hogy mennyire felel meg a Magyarságkutató munkáját követő keménymagnak és magának Kásler főigazgatónak egy, a fősodratú tudománnyal kompatibilis, vele szót értő intézet. A korábbi főigazgató, Horváth-Lugossy Gábor mindenesetre kirúgása után saját Facebook-oldalt indított, és napi posztáradattal látványosan ráúszott korábbi munkahelye célközönségére. A történelmi évfordulók vég nélküli laudálása persze nem tűnik érdemi konkurenciának, és „HLG” az állami csatornákon is jóval kisebb felületeken látszik – a Kossuth Rádió Az este című műsorát készíti pár hetente, más szerkesztőkkel vetésforgóban –, de mozgását, politikai helyezkedését látva valószínűleg nem tett le arról, hogy visszatérjen valamilyen kultúrharcos pozícióban.”