Megszólalt a héten a ma7 portálon Filip Mónika a szlovák oktatási, tudományos, kutatási és sportminisztérium szerdán váratlanul menesztett államtitkára, és a Somogyi Szilárdnak adott interjújában elmondta hamis indokokkal alátámasztott eltávolításának valódi okait. A Gröhling hónapok óta nem írja alá a magyar iskolákat érintő szerződéseket címmel közreadott beszélgetésből kiderül: mióta Filip Mónika szóvá tette, maga is elfogadhatatlannak tartja, hogy a tárca vezetője 2009-ben diplomamunkáját plagizálta, aminek ténye tavaly nyáron derült ki és hatalmas botrányt okozott Szlovákia-szerte, megromlott a kapcsolata a miniszterrel.

Viszonyuk kedvezőtlen alakulása messze túlnőtt egy személyes konfliktuson, hiszen ennek következtében a csaláson ért és lebukott miniszter bosszújának kárvallottja végül a teljes felvidéki magyar oktatásügy lett. Mint mondja „Áprilistól viszont odáig fajult a helyzet, hogy a miniszter nem volt hajlandó több olyan hivatalos dokumentumot aláírni, ami a magyar iskolákat, a magyar pedagógusokat vagy a szlovák nyelv didaktikus oktatását érintette. Két hónapja, vagy annál több ideje vannak ott ezek az asztalán, és nem írja alá őket” – nyomatékosította a példátlan helyzetet elénk táró véleményét a kormány most elbocsátott egyetlen magyar nemzetiségű minisztériumi felsővezetője. Történt ez ráadásul épp azok után, hogy minap a közelmúlt legnagyobb oktatási reformját fogadta el a pozsonyi törvényhozás, amit Filip Mónika készített elő.

Tavaly áprilisban jóleső érzéssel ismertettük rovatunkban azt a rokonszenves interjút, amelyet a pozsonyi Új Szónak adott Filip Mónika, a frissen hivatalba lépett Matovič-kormány oktatási, tudományos, kutatási és sportügyi minisztérium első államtitkára, aki szlovák liberális párt, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) színeiben politizál.

Nem titkolt rokonszenvünk oka az volt, hogy a pozsonyi oktatási tárca egy hónappal korábban kinevezett második embere akkor elmondta: tudatában van annak, hogy a felvidéki magyarokat is képviselnie kell, és ennek megfelelően kíván a jövőben dolgozni. Hozzátette: a számára a nemzetisége okán kiemelten fontos elvárásnak többek közt azzal is eleget kíván tenni, hogy a minisztérium a jövőben motiválni kívánja a szülőket a magyar iskolaválasztásra, mert károsnak és elhibázottnak tartja, hogy a szlovákiai magyar tanulók egy jelentős része a szlovák tanintézeteket választja a magyar iskolák helyett.

Követendő példaként saját eddigi életútjával érvelt: iskolai tanulmányait szülőfalujában, Csábon majd a közeli Ipolyság gimnáziumában anyanyelvén végezte, amit soha se érzett hátránynak. Ezután sikerrel tudott három különböző nyelven – szlovákul, angolul és kínaiul – egyetemet végezni, majd megbecsült szakemberévé válni a közigazgatásnak – mindezt erős magyar identitással.

Akkori interjújában Filip Mónika azt is kifejtette: örömmel tölti el, hogy az új oktatási miniszter, Branislav Gröhling támogatja őt abban, hogy segítsen a szlovákiai magyar oktatás ügyének. Reményekkel töltötte el az, hogy a miniszter olyan személyt akart kinevezni, aki amellett, hogy van szakigazgatási tapasztalata, beszél magyarul is. Elöljárójával együtt maga is úgy látta: „a kisebbségi oktatásügynél elengedhetetlen a kisebbségi nyelv használata és az anyanyelven történő  kommunikáció megkönnyíti a kapcsolattartást a magyar tanintézményekkel.”

A bizakodásra okot adó tavalyi kép, melyre ráerősített az elmúlt esztendő megannyi Fülöp Mónika szívós és következetes munkájához köthető konkrét eredmény, néhány napja teljesen szertefoszlott. A héten ugyanis bombaként robbant egy pozsonyi kormánydöntés bejelentése: szerdán menesztették az oktatásügyi államtitkárt, Filip Mónikát, sőt őt még a minisztériumban se kívánják a jövőben látni. Rögtön kiszivárgott a miniszter leváltó kezdeményezésének vérlázító indoka is a sajtóban: Gröhling szerint Filip lusta volt, ergo… nem dolgozott.

Gyorsreagálásában a Körkép vitriolos nyelvéről és szókimondásáról elhíresült főszerkesztője, Király Zsolt így kommentálta a megalázó miniszteri lépést, melyre könnyedén rábólintott a Heger-kormány.

„Már nem magyar nemzetiségű államtitkár irányítja a nemzetiségi oktatást. A liberális párt Filip Mónika (az SaS jelöltje) helyett egy szlovák állami alkalmazott kezébe adta a magyar iskolaügyet. Korábban, a Most-Híd idejében is egy ruszin szürke kisegér és jobbkeze, a dilettáns Prékop Mária (lásd itt és itt) kezében volt a portfólió.

Filip Mónika érkeztével elvileg hosszú időre megoldódhatott volna a szakterület kérdése. Főleg, miután egy jó csapatot sikerült maga köré összegyűjtenie, például az ipolysági gimnáziumból érkező Gajdács Mónikával, aki maga is teljesen más szakmai színvonalat képvisel, mint Prékop.

Csakhogy rögtön a választási ciklus elején jött Branislav Gröhling diplomabotránya, mellyel kapcsolatban a több egyetemi végzettséggel rendelkező, a transzparencia és a magas erkölcsi nívóhoz szokott Filip simán lenyilatkozta, hogy plágiumos diplomamunkával ő bizony nem lenne miniszter.

És itt lényegében el is vágta magát. A valódi végzettség nélküli, fodrásszalonban is csak a hajmosásig jutó (minden tisztelet mellett a fodrászok iránt) Gröhling rájött, hogy a fölé-alárendelt helyzetből azonnal alá-fölérendelt helyzetbe került. El is kezdte fúrni saját államtitkárát, akinek így nem volt egyszerű az elmúlt másfél év.

Hogy mi mindent kellett végigküzdenie a magyar iskolahálózat megőrzése és fejlesztése érdekében az SaS nacionalista, magyargyűlölő politikája mellett, idővel talán kiderül. Filip Mónikát ma az SaS javaslatára visszahívta pozíciójából a kormány. Helyébe a magyar oktatásügyben eddig soha nem dolgozott szlovák nemzetiségű állami hivatalnok került.”

A Magyar 7 hetilap online változata, a ma7 szintén még a menesztés napján interjút készített a leváltott magyar államtitkárral és abban arról kérdezte őt Somogyi Szilárd, mi van a döntés hátterében. A beszélgetésükből elénk táruló történet korántsem érdektelen és nem is tanulságmentes. Ezért kívánjuk az üzenetértékű, Gröhling hónapok óta nem írja alá a magyar iskolákat érintő szerződéseket címet viselő dialógust az olvasóink elé tárni.

Bombaként robbant a Filip Mónika menesztésének híre, írtuk korábban és ennek a váratlan fordulatnak a bejelentése okozta joggal a riporteri értetlenkedést is az interjú indításában: „Bár ennek semmi jele sem volt tapasztalható korábban, szerdán visszahívták a pozíciójából. Mi történt?” – kérdezi Somogyi.

A válasz önmagáért beszél, és nemcsak azért hiszen arcpirítóan sértő valótlanságot tartalmazott a miniszter szóbeli indoklása:

„Objektív indokot nem tudok mondani. Múlt héten pénteken behívott a miniszter és közölte, hogy visszahív. Amikor az okáról érdeklődtem, annyit mondott, hogy nem dolgozom.

Ezt egyáltalán nem fogadtam el és felsoroltam neki az eddigi tevékenységemet. A közelmúlt legnagyobb oktatási reformja most ment át a parlamenten, amit én készítettem. Őt ez nem érdekelte, és közölte, valaki mást szeretne látni a helyemen.”

A váratlan lépés már csak azért is általános meglepetést okozott mindenki számára, hiszen a leváltás ténye váratlan volt. Az érintettet faggató riporter ki is mondja: azért is megdöbbentő a félreállítás, hisz eddig a kormánykoalíciós párt, a SaS Filip Mónikát „úgy tolta maga előtt, mint a szlovákiai magyar jelöltet. Így prezentálták a választások előtt is, és most egyik napról a másikra ezt meg lehet tenni? – hangzik a következő kérdés, amire csak egyetlen válasz jöhetett: „Igen, az SaS a magyarsággal kapcsolatos nemzetiségi politikáját a személyem köré csomagolta.”

Hogy itt egy kicsinyes egyéni bosszúról van szó, melynek nem mellesleg egy egész nemzeti közösségre gyakorolt hatásai voltak, ami a jelek szerint cseppet sem érdekli a pozsonyi kormányt, ahhoz kétség nem fér. Ennek meggyőző bizonyítéka, hogy a menesztett államtitkárt egyúttal a minisztériumból is elbocsátották. Történt ez ráadásul oly megalázó módon, hogy a hivatalos kommunikáció arra engedett következtetni, hogy Filip Mónika önként távozott hivatalából. A miniszteri, államtitkári és más kormányzati tényezők heti rendszerességgel történő lemondásaiba belefásult szlovák sajtó a Filip Mónika távozását is ennek a már-már bohózattá silányult, a szappanopera jegyeit is felmutatni képes kormányzásnak tudta be. Ennek cáfolatára kényszerül Filip Mónika most, amikor elmondja az interjújában, ezúttal egyáltalán nem erről van szó:

„Igen, a média alapján úgy hihető, mintha saját akaratomból jöttem volna el. Hát elmondhatom, hogy nem a saját akaratomból jöttem el, engem is meglepett. Főleg azok után, hogy annyit jártunk az iskolákba, és sikerült átvinnünk a közigazgatási törvény megváltoztatását is, hogy a belügyminisztérium alá tartozó járási hivataloktól az iskolaügyi osztályok kerüljenek át az oktatási minisztérium hatáskörébe.

A magaménak éreztem ezt a törvényt, én jártam az egyeztetésekre, a parlamentbe, a bizottsági ülésekre. Pont egy hete ment át ez a változás a parlamentben.”

Az eddig elmondottakat tekinthetnénk akár egy látens munkahelyi konfliktus végső következményeként, ami bárhol és bármikor megtörténhet. Viszont azt látni kell, hogy a dolgok messze túlnőttek ezeken a szokványos kereteken. Annak ellenére, hogy maga a leváltott államtitkár, akinek még egy titkárnői posztot sem ajánlottak fel kárpótlásul eddigi munkahelyén, úgy látja, menesztésének nem volt köze a nemzetiségéhez, azzal, hogy a felvidéki magyarság „saját emberét” látta Filip Mónikában, így a félreállítását is a szlovákiai honfitársaink közösségük elleni támadásként értékelik. És miért ne gondolnák így? Hiszen két nyomós érv is szól e megközelítés mellett.

Egyrészt – amint erre egy friss elemzés értő szakértője, Renczes Ágoston rámutatott – arra a libertariánus kormánypártra, amely Filip Mónikát az államtitkári pozícióra jelölte, ahogy az oktatási minisztert, Branislav Gröhlinget is, a szlovákiai magyar közéletben az utóbbi hónapokban ráégett a „magyarellenes” és „soviniszta” jelző is. Elsősorban a párt által vitt külügyminisztérium korábban általunk is e rovatban ismertetett megnyilvánulásai miatt.

Másrészt pedig azzal, hogy a magyar minisztériumi vezető helyét az a minisztériumi hivatalnok Svetlana Síthová veszi át, aki a magyar oktatásügyben eddig soha nem dolgozott és a magyar nyelvet sem ismeri, olyan visszalépés történt, melynek következményei sajnos nagyon is beláthatók.

A sors fintora, hogy javítandó a Szabadság és Szolidaritás imázsát, egy nappal a menesztése előtt Filip Mónika a SaS „magyarellenességének” emblematikus figurájává vált Ivan Korčokkal együtt vett részt egy csallóközi biciklitúrán, aminek a külügyminiszter részéről bevallottan az volt a célja, hogy bizonyítsa: nem magyarellenes. Ez már egy korábban leszervezett program volt, amit Filip Mónika annak ellenére sem mondott le, hogy már tudta: másnap leváltják. Megtette ezt a morális tartásról tanúskodó gesztust, mert, mint mondja: Korčok is ezt tanácsolta neki és tudta, ezzel jó ügyet szolgál.

Ez a Bőst Dunaszerdahelyet, Nagymegyert és Komáromot érintő és a csallóközi magyar polgármesterekkel folytatott beszélgetéseket is magába foglaló jószolgálati biciklitúrát végig karikázni, melyen Ivan Korčok és Filip Mónika trikóján magyarul is rajta volt, hogy „Együtt Szlovákiáért”, nem volt könnyű az interjúnk alanyának. Ezt csak óriási lelkierővel és diplomáciai érzékkel lehetett megtenni. Az interjú folytatásában előbb erről az epizódról szól, meg arról, hogy miként éli meg a jelenlegi helyzetét, majd rátér annak részletezésére, ami immár közügy, egy egész nemzeti közösség sorsát érintő politikai kérdés. Válaszának utóbbi részét idézzük:

„Általában véve az volt a kellemetlen és amiatt sajnálom az egész ügyet, mert igyekeztem mindent megtenni az oktatásügyért.

Áprilistól viszont odáig fajult a helyzet, hogy a miniszter nem volt hajlandó több olyan hivatalos dokumentumot aláírni, ami a magyar iskolákat, a magyar pedagógusokat vagy a szlovák nyelv didaktikus oktatását érintette. Két hónapja, vagy annál több ideje vannak ott ezek az asztalán, és nem írja alá őket. (kiemelés az eredetiben – n. n.),

Tudtam, hogy valami gond lehet, de mivel nagyon gyér volt köztünk a kommunikáció, ezért csak találgathattam, hogy esetleg megharagudott valami miatt vagy rossz a kedve. Bíztam benne, hogy ez majd leülepszik, és majd aláírja ezeket. De most már tudom, arról volt szó, nem akarta, hogy eredményeket tudjunk felmutatni. (kiemelés az eredetiben – n. n.)

Ki akartuk írni a multikulturális pályázatokat a magyar iskoláknak, mintegy húsz emberrel dolgoztunk fél éven keresztül a didaktikus eszközökön, a szerződések mind ott vannak Gröhling miniszter úr asztalán, amelyeket talán most már, hogy nem leszek ott, alá fog írni. Mindenesetre nagyon kellemetlen volt.”

A méltatlan körülmények között elmozdított magyar államtitkár köztisztviselőként korábbi munkahelyén a belügyminisztériumban tervezi jövőjét, ami remélhetőleg sikerül neki. Arra, hogy azért marad-e a politikában és továbbra is kapcsolatban lesz-e azzal a párttal, mely meghatározta elmúlt éveit, így felel:

„Az SaS-szel semmilyen együttműködést nem tudok elképzelni ezek után. Számomra ami történt, nem volt egy fair eljárás. Hoztam a teljes szakmai hátteremet, éppen akkor, amikor az SaS éppen szétesőben volt, s bár nem léptem be a pártba és funkciót sem kértem, együtt dolgoztam velük.”

Mi több, úgy látja, annak ellenére sem kíván a politika világában maradni, hogy a közigazgatási tudása most már az oktatásügyi tapasztalatokkal is bővült. Mint mondja: „Nem tudom elképzelni, hol folytatnám. Szeretnék egy olyan munkahelyet találni magamnak, ahol alkalmazhatom a tapasztalataimat. Szeretnék minél előbb dolgozni, és nem érzelmi dolgokkal foglalkozni.” Kiábrándultsága és keserű szkepticizmusa teljesen érthető, főleg az utolsó mondata alapján: „Az oktatásügyben általában inkább az volt a fontos, hogy ki, mit és hogyan rak fel a Facebook-ra, illetve, hogy lép fel a médiában.

Az interjút követő zárszó, melyet hiánytalanul közreadunk, szintén önmagáért beszél, akárcsak a már idézett Körképes főszerkesztői vádirat:

„Kerestük Branislav Gröhling oktatásügyi minisztert is, mind ez idáig nem tudtuk elérni, viszont a Filip Mónikával készült interjú után már igazából egyetlen kérdésre várunk tőle választ: lehetséges-e, hogy a személyes haragja miatt a magyar iskolákat érintő dokumentumok mellékvágányra és a süllyesztőbe kerülnek. Úgy gondolom, ha Filip Mónika szavai beigazolódnak, akkor Gröhling miniszternek kell annak lennie, akit a magyar iskolákat is felügyelő, azok sorsát meghatározó oktatásügyi minisztériumból visszahívnak. Filip Mónikát lehetett kritizálni és nem szeretni. A tisztességét és a magyarságát azonban mindig vállalta, abban biztosak lehettünk mindannyian, ha a magyar közoktatás érdekeivel szemben lépett volna fel az iskolaügyi miniszter, mint amit fentebb olvashattunk, akkor annak Filip Mónika megfelelő gátja lett volna.”

Mindezekhez csak Tokár Gézának, a közismert szlovákiai politikai elemzőnek a véleményét tehetjük hozzá, amit a már szóbahozott Renczes Ágostontól tudhatunk: „Tokár biztos benne, hogy Gröhling oktatási miniszter nem ért a kisebbségi kérdésekhez (kiemelés az eredetiben – n. n.) és nincs is tisztában azzal, hogy Filip Mónika menesztésével indulatokat szíthat a magyarok között.”