Sokunknak olvastak mesét a szüleik, hogy könnyebben tudjunk elaludni esténként, de hallhattunk történeteket a nagyszüleinktől is, akik fátyolos szemekkel emlékeztek vissza fiatalkorukra és a fonóra, ahol elhangoztak a különböző történetek. Ők talán nem is tudták, hogy a mesékkel nemcsak tanítani, a jóra nevelni lehet, hanem gyógyító erejük is van, amely segíthet felállni a nehéz helyzetekből és a traumákból. A Maszol megkeresésére Lentulay Edina meseterapeuta elmondta, a mesék nemcsak gyógyítanak, hanem személyiségformáló hatásai is vannak.

Lentulay Edina egy budapesti általános iskolában angolt tanít, emellett a Lelki Egészségvédő Alapítványnál dolgozik meseterapeutaként, ahol a Kincskereső Meseterápia módszerét oktatja. Mint megtudtuk, az eljárást Antalfai Márta gyógypedagógus, pszichológus dolgozta ki, aki Magyarországon elsőként kezdett el a mesék gyógyító erejével foglalkozni. Rajta kívül Boldizsár Ildikó mesekutatónak, írónak született meg a Metamorphoses Meseterápiás Módszere, ami az irodalom oldaláról közelíti meg a meséket.

A szegény ember egyeteme a mese

A mesék egészen a 17. századig felnőtteknek szóltak, általában akkor kerültek elő a történetek, amikor a fonóba beültek az emberek, vagy unalmas egyhangú munkákat végeztek és ráértek beszélgetni, történeteket hallgatni. „Volt a falunak egy mesemondója, aki többnyire férfi volt, mert valamiért a férfiak jobban tudtak mesét mondani, és így szórakoztatták egymást” – magyarázta Lentulay Edina, aki Szőcs Boldizsár székelykevei mesemondó szavaival élve kijelentette, a szegény ember egyeteme a mese.

Bár a szegény ember írni és olvasni nem tudott, ehhez a műfajhoz mégis kellett bizonyos háttértudás. „Az üzeneteket becsomagolták képekbe és úgy mesélték el. Ezeket a rejtett üzeneteket pedig nagyon jól lehetett dekódolni, amit mi is teszünk a meseterápián” – jelentette ki. A mesék elsősorban felnőtteknek szóltak életről, halálról, veszteségekről, küzdelemről, amivel minden ember ugyanúgy szembe kell nézzen. A felvilágosodás korától kezdve a mesék nagyon sokáig a gyerekszobába voltak száműzve, mondván, hogy ez nem egy tudományos műfaj, csak mesebeszéd, ami a gyerekeknek való.

A őszi, téli depresszív időszakon is átsegíthet a meseterápia

Lentulay Edina rámutatott, az irodalmi alkotások, de a mese és az álom is képeken keresztül kommunikál, ezek pedig mind a lelket szólítják meg. Terápiás alkalmain a Kincskereső Meseterápiás Módszert alkalmazza, ami két nagy blokkból indul ki. Az első, ahogy a mesék végigkísérik az évkört, azaz az asztrológiai évet, kezdve a kos havától, a halak jegyéig. „Ez azért izgalmas, mert a mai kor emberének nincs olyan kapcsolata a természettel, mint amilyen a régi világban volt. Most már többnyire városokban lakunk, ahol a fény, a hőmérséklet adott, nem éljük meg olyan mélyen a tél sötétségét és hidegét, a nyár melegét és nyitottságát, mint azt tették elődeink, akik sokkal inkább kapcsolódtak a természethez” – magyarázta a meseterapeuta.

Szerinte egy-egy depresszív folyamat abból is eredhet, hogy szembemegyünk azzal, amit a természet kíván, például télen szeretnénk több fényt, kinyílni, kapcsolatokat építeni, összejárni és élni, holott az a természet rendje, hogy szeptembertől elkezdünk befele húzódni, egyre kevesebb lesz a fény. „Van egy természetes üteme, ritmusa az évnek, amit segít felvenni a kincskereső meseterápia, ha ezzel a formájával dolgozunk” – jelentette ki.

A másik nagy blokkja a meseterápiának a személyiségfejlesztés, ami végigkíséri a résztvevőt a születéstől kezdve egészen a haláláig és azon is túl. „Azokat a lépcsőfokokat másszuk meg, amit minden ember az élete során végigjár. Mindezt úgy, hogy közben mesékkel dolgozunk” – mondta Lentulay Edina. Rámutatott, sokkal inkább lehet a felnőtteket gyógyítani mesékkel, mivel sokkal inkább tudják tudatosabban végiggondolni a cselekedeteiket, mögé tudnak nézni az érzéseiknek, nem úgy, mint egy gyermek, aki sokkal ösztönösebben teszi ezt és kevésbé képes arra, hogy mindezeket végiggondolja.

Rárímel az életünkre a gyerekkori kedvenc mesénk

„A meséknek személyiségformáló szerepük van, segíthetnek bizonyos elakadásoknál, ha elbizonytalanodunk, ha jó úton vagyunk, de abban is, ha elvesztettük az irányt. A mesék segítenek abban, hogy megtaláljuk újra az erőforrásainkat, kik vagyunk, merre megyünk, mi a feladatunk az életben. A terápiás folyamatot azzal szoktuk kezdeni, hogy a kedvenc gyerekkori meséinkkel dolgozunk, mégpedig azért, mert a kedvenc gyerekkori mesénk valahogy rárímel az életünkre. Ezen mindenkinek érdemes lenne elgondolkozni” – jelentette ki a meseterapeuta.

Emellett segíthetnek a traumákkal megbirkózni, mivel könnyebb képeken keresztül kommunikálni és a képekben felismerni a saját nehézségeinket, mint beszélni róluk. Lentulay Edina egy dühös kisgyereken keresztül mutatta be, hogy hogyan is történik mindez. A gyermek maga sem tudja, hogy miért feszült, de lehetőséget kap arra, hogy lerajzolja dühét és színeket válasszon hozzá. Ezekkel a színekkel megrajzol például egy farkast, és azon keresztül kifejezi mindazt a dühöt és negatív energiát, ami benne összegyűlt. „Ezután el lehet beszélgetni róla, hogy vajon mit akar a farkas, milyen nagy, milyen színű, hogyan tudom megbüntetni vagy hogyan tudom feloldani azt, amit jelképez. És ezáltal lehet a mesének gyógyító ereje” – magyarázta.

A világban is megtalálhatók a mesei szimbólumok

„Nagyon szeretek dolgozni Az égig érő fa mesével, mert annyira alapszimbólum és alap mese, hogy mindenki életében fellelhető ez a történet. Ezt játsszuk a saját életünkben is, és másszuk az égig érő fát, haladunk előre a saját utunkon, a földi létből az égi lét felé, és bizony a létra minden fokát meg kell mászni” – magyarázta a meseterapeuta.

Ebben a mesében van a király, aki nehezen válik meg a lányától, és van a lány, aki nehezen válik meg az apjától. Ez egy olyan apa-lánya kapcsolatot feltételez, amiből nehezen szabadul mind a két fél. Lentulay Edina rámutatott, a királylány oldaláról nézve a helyzetet az látszik, hogy nem akarja elfogadni, hogy az élete eljutott egy bizonyos pontig, ami már nem tartható tovább. Nagyon jó volt az apuka gondoskodó szárnyai alatt lenni, de van egy pont, amikor el kell indulnia és el kell kezdje a saját életét élni. „Ha ennek ellenáll a királylány, akkor elragadja a sárkány, tehát hétköznapi nyelvre lefordítva: elviselhetetlen lesz, hisztis lesz, maga sem tudja mit akar, mert maga sem tudja mi a baja” – magyarázta Lentulay Edina. Ez az esemény viszont lehetőséget ad neki arra – ha hajlandó szembenézni vele –, hogy újragondolja az életét.

A mesében a király kétségbe esik és keresteti a lányát, de nem találja, viszont jön Jánoska, aki kimondja a mesék kulcsmondatát: egy életem egy halálom, Isten neki megpróbálom. „Anélkül, hogy ne indulnék el, nincs mese, nincs történet. Hibázni lehet, visszafordulni lehet, ki lehet javítani, segítőket lehet választani, belső és külső erőforrásokat használni, pont, mint a reális világban” – magyarázta.

Ugyanakkor ott van a hamuban sült pogácsa szimbóluma is, ez az, amit mindenki otthonról hoz magával, ezek akár dicséretek, de negatív energiák is lehetnek. „Jánoskának ebben a mesében ott volt a malac, aki súgott neki és megmondta, hogy mit kell csinálnia. Ez a főhős titka, hogy jóban van azokkal az ösztönös energiákkal, amiket a mesében az állatok képviselnek” – mutatott rá a meseterapeuta. Jánoska felmászik a fára és találkozik a sárkánnyal, amiről, ha képet kellene készíteni, akkor egy hatalmas, tüzes, pusztító energia lenne, valami olyan, amit nem lehet kordában tartani.

Ebben a történetben Jánoskának sikerül a sárkány erejét megszerezni, úgy, hogy egy táltost táplál tűzzel, amit a sárkány tudatosan nem etetett, mert erőre kapva véget vetett volna az uralmának. „Pontosan ez a két energia van a mérleg két serpenyőjében: a sárkány, amit nem tudok kordában tartani és a másik serpenyőben ott a táltos, amit már én irányítok, én ülök a hátára, én mondom meg hová menjünk” – jelentette ki Lentulay Edina. „Valahogy így alakítjuk át önmagunkban is az olyan meglévő energiát, ami a traumákból származik, de a kríziseken túljutva végül a magam malmára tudom hajtani a vizet, és tovább tudok lépni” – mutatott rá.

Hogyan zajlik egy meseterápiás alkalom?

Lentulay Edina elmondta, egy meseterápiás alkalmon a résztvevők vagy úgy jönnek, hogy elolvasták otthon a mesét, vagy ott a helyszínen olvassák el. Egy tematikus beszélgetést követ a relaxáció, ami segít a tudat kikapcsolásában, valamint abban, hogy elmélyedjenek a tudattalan rétegeiben, és onnan érkezzenek azok a képek, érzések, színek, amit a lélek üzen az adott mesével kapcsolatban. A relaxáció után pedig alkotás készül – jelentette ki a meseterapeuta. A kreációkhoz olajpasztellt, porpasztellt és agyagot használnak, illetve apró termésekből, kövekből, száraz növényekből is készítenek kollázsokat. Ezekről az alkotásokról beszélnek, címeket adnak nekik és mindenki elmondja, hogy milyen érzéseket keltett bennük.

„Ez azért izgalmas, mert ha sokan vagyunk, akkor annyiféle érzés, élmény születik egy mesével kapcsolatban. Ezt nagyon érdekes átbeszélni, mert mindenki az életének más-más területén jár, más impulzusok érték, más élményekkel rendelkezik, és reflektálva ezekre az alkotásokram nagyon sokféle megélés létezik” – magyarázta. Lentulay Edina hozzátette, az, hogy mindenki a saját szemszögéből lát rá egy alkotásra, inspirálónak hat annak, aki készítette, aki éppen benne van egy élethelyzetben, ezért kevésbé látja azt, amit a többiek. „Tehát alkotásokról beszélgetünk és ezen keresztül a mesékről. Ez a módszer azért érdekes, mert nem maradunk a szavak szintjén, hanem az kreációk révén egy kicsit mélyebbre kerülünk” – jelentette ki. Egy-egy folyamat végén előveszik az alkotásokat és ránéznek arra, hogy honnan indultak és hova jutottak. „Egészen döbbenetes, hogy többnyire egy üres, halovány rajzlapból indulunk és egy egészen érett alkotásig tudunk eljutni, ami sokkal kifejezőbb, sokkal határozottabb.”