Vida Ágnes pszichológust és vállalkozót a Forbes még 2016-ban az 50 legbefolyásosabb magyar nő közé sorolta. Baba- és anyapszichológia, valamint gyermeklélektan és önismeret terén számos kiadványa, tananyaga jelent meg, kismamablogján folyamatosan ad tanácsokat a hozzá fordulóknak. A 12. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten tartott előadása után beszélgettünk vele játékosságról, képernyőzésről, generációs különbségekről, iskolai bullyingról.

Kapcsolódó

Bizalomépítés, Etelka-módszer és sok mesélés – Vida Ágnes tanításai az Ünnepi Könyvhéten

Mi is az, hogy pozitív nevelés? – ennek megfogalmazásával kezdte Vida Ágnes elismert babapszichológus az Ünnepi Könyvhéten tartott előadását Pozitív nevelés – avagy erőszakmentes, az önbizalmat támogató, kapcsolatra építő nevelési módszerek címmel.

Kolozsvári Ünnepi Könyvhét Vida Ágnes nevelés

– Amíg lemegy a dalocska, addig szépen elmegyünk a gyerekkel vacsorázni; a mese a kakiról, amit elküldött a kisfia a cápáknak – csak párat említek az előadásában elmesélt praktikái közül. Önnek mennyire könnyen jöttek ezek a játékos megoldások és meseötletek?

– Könnyen is jöttek, meg nem is. Van olyan, amit én is olvastam. Van olyan, amit a nagymamámtól láttam. Sokan voltak testvérek, ő volt a legnagyobb. Tőle sokat tanultam arról, hogy lehet gyerekekkel boldogulni. Volt, amit kitalálta. Gondoltam, próbáljunk valami kreatívat, és akkor kitaláltam, mi az, aminek van hatása. De gyerekfüggő is, mi működik. Nekem is két gyerekem van, és merőben másak, volt, ami mindkettőnél működött, de többnyire az egyiknél igen, a másiknál nem.

Az esti rutinnál egyébként segít, hogy átbeszélitek, miket szeret, miket szokott esténként csinálni, mi az, ami legyen benne. Leírjátok, lerajzoljátok, és akkor minden este veszitek sorba, mindegyik mellé rajzolgatsz, matricát teszel, ha megcsinálta, sőt, érdemes bátorítani, hogy ő szóljon, hogy most mi is jön. És ha azt szereti, hogy mondjunk mesét, aztán igyunk vizet, aztán menjünk pisilni, és akkor megint mesét, akkor végigveszitek, hogy ezeket szereti csinálni, és mindegyiket végig kell csinálni, akkor is, ha magától nem jut eszébe. Azt lehet mondani, hogy láthatod, a teljes lista megvan, pipa, most alszunk.

– Volt olyan, hogy egy meggyőződését átírta az élet, akár alvásproblémával, akár kakigondokkal kapcsolatban?

–  Nem igazán. Régen is azt mondtam, ha egy gyermek nem alszik, hogy először nézzük meg, miért nem alszik, mielőtt bármilyen módszert próbálunk alkalmazni. Lehet, hogy fáj a hasa, vagy fáj a foga. Először próbáljuk az okokat megkeresni. Ha már az összes okon túl vagyunk, és tényleg kiderül, hogy valami szoktatási probléma, akkor is érdemes megnézni, hogy a környezetet tudjuk-e változtatni, a mindennapi szokásokat.

Mindig is ezt mondtam, és most már többet tudok róla, hogy mi mindenen lehet változtatni. Egyre több kutatás van erről, és nekem is egyre több tapasztalatom van abban, hogy például a nagyon sok képernyőbámulás rossz hatással tud lenni az alvásra. De például van olyan gyerek, aki egész nap nyomogatja az iPad-et, és teljesen jól alszik. De ha egy gyermek 2-3-4 évesen még mindig rosszul alszik, akkor érdemes megnézni, hogy mennyi mesét néz este, milyent néz, hogyan nézi, velünk együtt vagy egymagában? Órákat oda van téve egy cumival meg egy mesével. Mennyit nyomogat kütyüket? Érdemes figyelni, hogy ennek milyen hatása van rá.

Erről ugye tíz évvel ezelőtt még nem volt ennyi kutatás. Azt azért már akkor is lehetett sejteni, hogy van olyan gyerek, akire ez nincs jó hatással, akár a viselkedésére, akár az alvására. Most már egyre többször mondom a szülőknek, hogy érdemes megnézni ezt a területet, mert nagyon túlingerlő tud lenni a gyerekekre.

– Van ajánlás arra vonatkozóan, hogy mennyi képernyőzés fér bele?

– Van az Egészségügyi Világszervezetnek egy nagyon jó ajánlása erre, ami azért nagyon jó, mert nemcsak azt mondja, mennyi a javasolt képernyőidő a különböző életkorokban, hanem hogy mellette mennyi mozgás javasolt. Ez azért fontos, mert lehet, hogy alig néz mesét a gyerek, de nem szalad napi három órát a szabadban.

A gyerek mozgásból tanul meg mindent. Szokták mondani a szülők, hogy ha nem néz kütyüket meg mindent, akkor lemarad. Akkor marad le, ha nem mozog. Persze mellette a korának megfelelő mértékben képernyőzhet, de fontos, hogy ne bébiszitternek használjuk. A szülői attitűdöt érdemes megnézni. Ne az legyen, hogy órákra bekapcsolom, mert akkor végre nyugton marad.

– Hogy fér meg ez az ön által is javasolt játékosság és a szigor? Például jövök én az anyai szempontommal, az apák meg főleg, ha fiúkról van szó, úgy gondolják, hogy keményen kell őket fogni.

– Nincs ezzel semmi baj, ha apa szigorú, anya meg engedékenyebb, vagy apa határozottabb és anya lelkisebb, nem baj, ha egyik játékosabb, másik nem, mert az életben sem egyféle főnök lesz vagy egyféle tanár. A személyiségfejlődésnek jobbat tesz, ha kétféle attitűddel találkozik. Azt szoktam mondani, hogy az alapdolgokban azért egyezzünk meg, ne tanítsunk neki kétfélét.

– A mai nagyszülőktől azt hallom, hogy mi, mai szülők túl engedékenyek vagyunk, hogy annak idején, a 80-as években, amikor ők neveltek gyermeket, elképzelhetetlen volt, hogy egy gyermek ilyent merjen mondani, amikor a szülő hívja, hogy fogat kell mosni, hogy „nem akarom”. Mi történt?

– Azt látni kell, hogy egy 200 évvel ezelőtt a szülők sokkal szigorúbbak voltak, ami főként abból fakadt, hogy a gyerekek 6-7 éves kortól dolgoztak. Nem az volt, hogy elmegyünk óvodába, visszatartjuk még egy évet, mert túl sok lenne neki az iskola. Aztán iskolába jár még 12 évet, aztán 8 évet egyetemre, aztán talán 30 éves korára kirepül, hanem az volt, hogy hatévesen elküldték libapásztornak, járt ki a kertbe segíteni, beállt inasnak. Tehát nagyon hamar be voltak vonva a munkába, ott muszáj volt a fegyelem, nem volt szaladgálás, az volt, miután learatták a búzát.

Ennyiben ugye változott az emberiség, és sokkal többet is tudunk arról, hogy egy gyermek mit bír el, egyáltalán hogy működik, milyen a lelke. A gyereklélektan sokáig nem azért nem fejlődött, mert nem volt, aki kutassa, hanem mert olyan magas volt a gyerekhalandóság, hogy nem arra koncentráltak, hogy a gyerek lelke rendben legyen, hanem hogy életben maradjon. A 20. század elején még magas volt a gyerekhalandóság, és onnantól kezdett annyira csökkenni, hogy egyre kevesebb gyerek született, mert életben maradtak, akik megszülettek. Onnantól kezdve elkezdtek foglalkozni azzal, hogy ugye a gyerekek egészen másak, nem kis felnőttek. Felismerték, hogy nem jó a gyereknek, ha tízévesen gyárban dolgozik.  Aztán elkezdődött az, hogy kötelező az oktatás, legalább 4 vagy 6 elemit végigjártak.

Azért vannak meg ezek a régi beidegződések, mert a korábbi generációkat még sokkal szigorúbban nevelték. Nekem vannak ilyen régi könyveim, hogy a ‘60-as, ’70-es években is még miket tanácsoltak a szülőknek. Magyarországon 1967-ben vezették be a gyest, az anyukák visszamentek dolgozni, így nyilván az volt a cél, hogy 3 hónapos korára a baba elkezdjen mindenfélét enni, ne kelljen már szoptatni, 6 hónaposan mehessen bölcsődébe, ott legyen el főzeléken, és ne okozzon sok gondot. Más volt az elvárás.

Most pedig mi van, ugye minél többet otthon lenni vele, szoptatni, hordozni. Egészen más a hozzáállás, meg hogy mikor megyünk vissza dolgozni. Sokkal rugalmasabban tudunk visszamenni munkába, sokan megoldják home office-ban. Nyugaton sok anyuka hamar visszamegy dolgozni, de mondjuk részmunkaidőben, meg egyre hosszabb szabadság van apukáknak is, hogy otthon legyenek a gyerekkel.

Rugalmasabban tudnak dolgozni, nem egy mezőgazdasági munka, hogy márpedig ki kell menni megfejni a tehenet. Olyan nincs, hogy home office-ban néha nem fejek tehenet. 

Egészen más a munka is, a magánélet is, ehhez alakult hozzá a gyereknevelés, illetve nagyon sokat tudunk most már arról, hogy milyenek a gyermekek, és mi milyen hatással van rájuk, és hogy a korábbi nevelési módszerek milyen kárt okoztak a későbbi generációkban. Akár önbizalomban, vagy akár abban, hogy mennyire érzi valaki, hogy el tudja érni a céljait, akár abban, hogy nem olyanok a kötődései, és nem megfelelőek a párkapcsolatai. Ezeknek mindig megvolt a maga hatása.

– Szerintük nincs rendben ez a „nem akarom”, ön szerint?

– Egyrészt egy kisgyereknek még nincs annyi kifejezése, ezért nagyon sok mindenre azt mondja, hogy „nem”, „nem akarom”. Ez nem mindig arról szól, hogy ő tényleg szemtelen és nem akarja, sokszor arról szól, hogy valami bajom van, ki akarom fejezni, de nem tudom, máshogy elmondani. Későbbi korban van az, hogy azért szólogat vissza, mert élvezi, de ott is ott van az érzelmi töltet, hogy nem értenek meg igazán, ezért visszaszólogatok, fel akarom hívni a figyelmet, hogy hé, itt vagyok, értsetek meg, nem találom a helyem a világban, nagyon határozottnak próbálok tűnni, de van bennem egy érzelmi bizonytalanság.

A „nem akarom” hátterében sok minden lehet, és ilyenkor meg lehet kérdezni: mit nem akarsz? Vagy, jó, nem akarsz fogat mosni, akkor mit akarsz? És van, amikor az a válasz, hogy nem tudja, mert pont nem arról szól, hogy nem akarom, hanem, hogy nem tudom, mit akarok, és tiltakozom például azért, mert fáradt vagy mert több időt akar veled tölteni.

– Iskolai bullyinggal kapcsolatban, például 1-4. osztályos fiúk egy-egy társukat durvábban csúfolják, rendszeresek az piszkálások úgy verbálisan, mint verekedéssé fajulva, apukák sokszor azt mondják, hogy állj ki magadért, fiam, anyukák meg inkább nem tartják elfogadhatónak, hogy a gyereküket bántsák. Mit kell tenni?

– Hívjuk inkább úgy, hogy csúfolódás, mások piszkálása. Meg kell nézni azt, hogy ezek egyszeri esetek, vagy folyamatosan csinálják egymással egy darabig, de egyébként a gyereknek vannak más barátai? Része a közösségnek, vagy azzal jár, hogy ki is közösítik, üldözik? Mert ez az utóbbi a problémás. Az, hogy piszkálják egymást, az előfordul gyerekközösségben.

Ezt nem a szülők fogják otthon megoldani. Szoktam mondani szülőknek, hogy hiába beszélem meg otthon a gyerekkel, hogy mit csináljon, mert abban a szituációban, közegben neki már vannak készségei, hogyan védje meg magát. Ő annak a közösségnek része is, és pont ebben a korban, ez az alsós, 5-6-ikos korig és nagyobbaknál is, van egy kialakult közeg, abban mindenkinek van egy szerepe. Van, akivel jóban van, van, akivel nem, de igazából van egy erős csoportmagatartás, és ezek a bullyingok sokszor ebből fakadnak. A kisebbek meg sokszor piszkálják egymást, összeveszünk valamin. Ilyen van. Második osztályos kislányok halálosan össze tudnak veszni szerelmi témákon. Ezek normálisak. Nem mondhatjuk, hogy ebből problémája lesz.

Problémája abból lesz, ha emiatt tényleg elkezd szorongani, figyelni kell, hogy otthon erről mit mond, hogy mond, és valahol a pedagógus feladata, hogy a csoportösszetartáson dolgozzon, hogy lássák, kinek mi a szerepe a csoportban, és ezekre a konfliktusokra találjanak megoldást.

Úgy lehet megoldást találni, ha rengeteg olyan feladatot, játékot játszanak, ahol össze kell tartani egymással, ez lehet foci, lehet közös akadályverseny, egy közös projekt.

Nem az a megoldás, hogy a harmadikosokkal beszéljünk, hogy mért csúfoljátok a Lacikát, hanem például játsszunk egy olyan játékot, amiben Lacika a főnök, vagy amiben Lacika meg Petike együtt a főnök, és össze kell dolgozniuk, a többieknek ők adják a feladatokat.

Nem az a megoldás, hogy a szülők megbeszélik egymással, hanem a pedagógusnak kell mérlegelnie, hogy ezt csoportkohéziót kialakítsa játékok, egyebek segítségével. Lehet azzal próbálkozni a szülőknek, ha az iskolában nincs lehetőség, hogy akkor ők szervezzenek közös kirándulást, hogy erősödjenek az osztályon belüli kapcsolatok. Mert lehet, hogy az osztályból csúfol egy gyermeket három, de van még öt, akivel tudna barátkozni, csak nem alakult ki barátság, mert az egész napja azzal telik, hogy ez a három piszkálja. Ezért nem nyit a többiek felé, és akkor össze lehet szervezkedni, hogy alakuljanak olyan erős kötődések, amiktől védve érzi magát. Nem azt kell neki mondani, hogy „állj ki magadért”, mert majd ott lesz a másik, aki kiáll érte.

– Lehet azt mondani, hogy ez a felnőtté válás része?

– Nem, igazából ez egy teljesen természetellenes helyzet. Mikor leszek én még életem során összezárva húsz velem egykorúval? Az iskolán kívül valószínűleg soha, hiszen a munkahelyen is többféle korosztály lesz.