Mi is az, hogy pozitív nevelés? – ennek megfogalmazásával kezdte Vida Ágnes elismert babapszichológus az Ünnepi Könyvhéten tartott előadását Pozitív nevelés – avagy erőszakmentes, az önbizalmat támogató, kapcsolatra építő nevelési módszerek címmel.

„Olyan nevelési módszerek összessége, amelyek megőrzik a szülő és gyerek közti bizalmas kapcsolatot. Amíg a hordozóban van természetes, hogy kötődünk, de amikor megnő, és elkezd visszabeszélni, akkor ezt már nehezebb átélni” – fogalmazta meg az érdeklődő közönségnek a szakember, aki saját gyerekeivel kapcsolatos számos példát is elmesélt az előadásában, valamint a közönség kérdéseire válaszolva.

A generációk óta öröklődő erőszakos módszerek az önbizalmat rombolják

„Egy másik jellemzője a pozitív nevelésnek, hogy nincs benne erőszak, ami lehet verbális, lehet popsira paskolás, megszégyenítés” – sorolta a pszichológus, aki szerint, ezek bár átmenetileg talán megoldják a problémát, hosszú távon viszont a kapcsolat kezd erodálódni. „Nem arról van szó, hogy egyszer kiabáltam, megbüntettem, hanem ha ez hosszú távú, akkor ront a bizalmon, hisz a kicsi maximális bizalommal van felénk, bízik abban, hogy gondoskodunk róla. Az apró kis erőszakok gyűlnek, a bizalom elillan” – mondta el Vida Ágnes. Ezek a generációk óta átöröklődő erőszakos módszerek rombolóak, rombolják az önbizalmat hosszú távon – magyarázta a következményeket Vida Ágnes. Kiemelte, hogy a tekintélyelvű nevelési módszerek nem feltétlenül rosszak, önmagában az, hogy a gyerek tiszteli a szüleit, nem rossz.

Ha kiönti a tejet, ne sarokba álljon, hanem törölje fel

Vida Ágnes elmondta, az a fontos, hogy nevelés helyett tanítsuk a gyereket. „Például, ha kiborítja a tejet, be kell állni a sarokba vagy a büntiszékbe. Mit tanul ebből a gyerek? Csináltam valamit, ülök itt a székben, aztán csinálom tovább, amit azelőtt. Esetleg megtanulja, hogy ezt ne csinálja, mert anya ideges lesz. De azt nem tanulja meg, hogy bánjon a tejjel, hogy ne idegesítse anyát, csak azt, hogy legjobb lesz, ha nyugton ül. Igazából a bünti ezt tanítja, pedig csomó mindent tanulhatna, hiszen ha én kiöntöm a tejet, nem bünti van, hanem fel kell takarítanom” – magyarázta nevetve a pszichológus.

Hiszti és Etelka-módszer

A másik probléma szerinte, amit figyelembe kell venni, hogy az önszabályozó funkciók még nem működnek kicsi korban, hisz még nem érett meg rá a gyermek. Életünk első évében a pozitív érzelmeket tanuljuk, az élet második évében a negatív érzelmekkel találkozunk.

„Rosszat kezdek csinálni, rám szól anya. Mért szól rám, hogy ne csináld, ne menj oda? Azt a mély csalódásélményt próbálja feldolgozni. Kiborul. Nem tudja kontrollálni a mozdulatait” – magyarázta meg a hiszti hátterét a babapszichológus. Hozzátette, ilyenkor úgy kell megnyugtatni, mint egy újszülöttet, felnyaláboljuk, ha engedi, de ehhez először a szülőnek kell megnyugodnia.

Az önnyugtatásra példaként elmesélte, mi az Etelka-módszer: „anyuka utazik a villamoson a kisgyerekkel, aki hisztizik, anyuka meg csak ismételgeti, semmi baj, Etelka, nyugodj meg, Etelka. Valaki rákérdez: Etelkának hívják a kicsit? Nem, válaszolja anyuka, Etelka én vagyok”. Ez lenne az Etelka-módszer, lényege, hogy a gyerek az anya hangulatát veszi át. „Ez egy ősi, biztonsági funkció: ha anya stresszes, nem aludhatok, mert veszély van” – magyarázta. Ez a módszer egyébként Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvében jelent meg.

Kell egy felnőtt, akiben bízik a tini

Ha már megvan az önmegnyugtatás, a kicsik megnyugtatására többet kell bevetni, mert még nem működik jól a verbális kommunikáció.

„Ha a konnektorhoz akar nyúlni, megfogom, elhúzom, mutatom, hogy nem lehet. Ha pedig vacsizni kell jönni, hiába kurjantok, nem érdekli, a gyerek másik világban van, ezért odamegyek, megérintem, felveszem a szemkontaktust, és például mondhatom azt, hogy vacsora következik, addig betehetünk egy dalt, mire vége lesz, indulunk vacsorázni” – mondta el példaként, hozzátette, így érzi a gyermek, hogy türelmes vagyok, kapcsolat van köztünk, és ez a kapcsolat végig fontos, hiszen ahogy nőnek, egyre nehezebb lesz, kialakul a saját kis élete.

„Például az én gyerekemet olyasmi érdekli, ami engem abszolút nem, órákig tud kiselőadást tartani nekem ezekről a témákról. Meghallgatom, elviszem az őt érdeklő eseményekre” – mondta el Vida Ágnes, aki szerint ez azért fontos, hogy ne csak a „megtanultad? megírtad a leckét? megint a barátokkal lógsz” – kérdések hangozzanak el szülő és kamasz között.

„Találjunk valamit, ami mindenkinek érdekes, azért, hogy amikor 16-18 éves, akkor is legyen kapcsolódása a családhoz”. Ha ez nincs, akkor a kortársak veszik át a szerepet, pedig kell egy felnőtt, akiben bízik a tini. „Miért ne legyünk mi azok, a szülei, akihez fordul, ha baja van. A kortársak izgik, de ők se tudják, merre mennek, így vak vezet világtalant, s mennek bele a hülyeségbe” – magyarázta.

„Kakit küldtünk a cápáknak”

Az egészen kicsiknél, 6 éves korig a mesékkel lehet tanítani, amit nem értenek. „A kaki elengedésével sok gyereknél gond van, nem akarja elengedni, úgy érzi, az övé, ő készítette. Mi kitaláltunk egy történetet, hogy a kaki bemegy a WC-be, lemegy egy vízi-csúszdán, nézik az egerek, ahogy úszik, majd a folyóban együtt úszik a halakkal, lemegy egészen a tengerig a cápákhoz. A cápás nagyon bejött, hogy ő kakit küld a cápáknak, akkor is ott ült, amikor nem kellett” – mesélte el. Azt javasolta, ugyanígy más problémákhoz is gyárthatunk mesét.

Tudatosság tanulása jutalomtáblázattal, szerződéssel

A meséken kívül más módszereket is felsorolt: például a csúnya beszédről való leszokáshoz használhat a szülő jutalomtáblázatot. „Megbeszéljük, hogy 3 napig figyelsz arra, hogy ne beszélj csúnyán, esténként megbeszéljük, hogy mennyire sikerült. Ha igen, akkor például feltehet egy almát a fácskára, amit erre a célra rajzoltunk. Ez azért fontos, mert így kialakul egy tudatosság” – magyarázta, kiemelve, hogy egyszerre csak egy dologról szóljon a jutalomjáték.

A csúfolkodás problémájára a pszichológus családjában a szerződéses módszer működött, ami által önuralmat tanulhatnak a gyerekek.

„Amikor kezdődött a már megint azt mondta rám, hogy stb., akkor azt találtuk ki, hogy csúfolkodás helyett mindig csak azt mondhatja például, hogy kótyomfitty, ezt le is írtuk szerződésben, aláírták az ovis jelükkel, és akkor erre egymást mindig figyelmeztették. Ha betartották a szerződést, jutalom járt” – mesélte a családi példát Vida Ágnes, akinek a gyerekei mai napig kötnek ilyen szerződéseket.

Amit még nagyon ajánlott a családoknak, hogy tartsanak rendszeresen kupaktanácsot, amikor megbeszélik, kinek milyen volt a hete oviban, munkahelyen, iskolában, kire mi vár a következő héten. „Ez arra is jó, hogy a gyerek is kövesse az előtte álló a feladatokat, ne csak anya, illetve hogy ne érezze sodródva magát. Ha a szülő előre szól, mikor mi lesz, akkor kevésbé érezhetik így” – magyarázta Vida Ágnes, akit előadása végén hisztikezelésről, testvérek közti konfliktusról, rendetlen gyerek témában kérdeztek többek között. A rendetlenség kapcsán ismét otthoni példát hozott. Mivel a fia három kupacot rakott tiszta, volt már rajta, de még felvenné és szennyes ruha kategóriákban, a kupacok helyére kosarakat helyezett ki, hogy azokban tárolja – mesélte Vida Ágnes babapszichológus, aki könyvei mellett anyalélektan, babalélektan, gyermeklélektan témákban 2007 óta működtet blogot is és válaszol szakmai kérdésekre.