Lassan nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy a gyermekkori évek mennyire fontosak ahhoz, hogy egészséges, jól „működő” felnőttek legyünk. Ez természetesen így is van: a fiatalkori élmények, a szülővel kialakuló kötődés és bizalom nagyon meghatározók az életben, mivel ezekre az alapokra helyezzük majd a későbbi kapcsolatainkat. A gyerekkorban látott mintákat magunkévá tesszük, és sokszor ezek generációról generációra öröklődnek. Mivel ennyire fontos a gyerekkor, vajon 87 évesen is hibáztathatjuk a szüleinket vagy a rossz gyerekkorunkat  az életünk alakulásáért?

Életünk folyamán számos dolgot átélhetünk, kipróbálhatunk, megtehetünk. Sok esetben fogunk hibázni és sikereink is lesznek. Úgy gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a jelen pillanatban meghozott döntéseink befolyásolják a jövőnket. Ezeket a döntéseket a mostban hozzuk meg, ilyenkor választhatjuk a régi mintákat vagy egy egészen újat, hogy változtassunk életeseményeink kimenetelén. Ha 87 évig a régi mintákat választjuk, akkor valószínűleg folyamatosan hasonlóeredményt kapunk. Ha viszont változtatunk, akkor nyilván eredményben is lesznek változások, talán néha rosszabbak, néha pedig jobbak.

A szülőktől kapott információk olyanok, mint egy hátizsák. Amit otthonról hozunk, az benne marad, legyen jó vagy rossz. Ennek a csomagnak a kezdeti tartalmát nem tudjuk befolyásolni, de életünk során választhatunk, használjuk a benne lévőket, hozzáteszünk még az út közben tanultakból, vagy egyes esetekben megszabadulhatunk azoktól, amelyek csak hátráltatnak. Ez így leírva könnyűnek tűnhet, de a valóságban az ezekkel való munka nem kis fáradsággal jár. Természetesen egyszerűbb úgy kezdeni az életet, hogy hátizsákunk tartalma csupa hasznos dologgal van tele. De ha a miénk nem is indult ilyen felszerelten, a mi gyerekeinké még indulhat, ha képesek vagyunk a változásra.

Családi minták megváltoztatása: hogyan?

Először fel kell ismernünk a hibáinkat, észre kell vennünk, hogy ezek honnan jönnek és nyitottnak kell maradnunk arra is, hogy ezeken változtassunk. Ha látjuk, hogy ugyanazokat a hibákat követjük el, mint szüleink, de más utat szánunk magunknak, akkor megvan az emberi elmének az a szabadsága, hogy kisebb-nagyobb módosításokat alkalmazzon a viselkedésén és gondolkodásán. Ezek a változások kihatnak a körülötte élőkre és visszatükröződnek, ami eltérő gondolatokat, érzéseket, és viselkedéseket eredményezhet majd.

Időre, energiára, odafigyelésre, tudatosításra van szükség. De a mai világban szerencsére nem kell ezeket egyedül megtennünk. Vannak olyan könyvek, terápiák, önismereti csoportok és szakemberek, akik és amelyek a változásban adnak nekünk fogódzókat. A múlt ugyanis nagyon fontos, de a jelen még fontosabb.