Az év végéhez közeledve, a karácsonyi szünidőt kicsitől nagyig mindenki türelmetlenül várja. Lázasan készülünk, vásárolunk, csomagolunk, takarítunk, sütünk-főzünk, és díszítünk szinte kifulladásig. Él bennünk a kép egy nyugodt, csendes és meghitt ünnepi hangulat megteremtéséről, és ezért képesek vagyunk emberfeletti teljesítményre is. Ám hamar kiderül, hogy ez sokunk életében csak szépen becsomagolt illúzió, vágyálom.

Lustaság és egészségtelen étrend

Ebben a periódusban, amikor azt várnánk, hogy végre lenyugodhatunk, hátradőlhetünk, épp az ellenkezőjét tapasztaljuk. Az időhiány és a megfelelés, a „mindenkinek mindenkije leszek” hozzáállás rendkívüli mértékben képes a stresszszintet megnövelni, melynek hatására, amit oly régóta vártunk, alig várjuk, hogy végre elteljen. Meggyötört énünket igyekszünk „minden jóval” kiengesztelni, így elkerülhetetlenül beköszönt minden házba két jól ismert „krampusz”, a lustaság és az egészségtelen étrend. Pár hétig a nyakunkon ülnek, majd újévkor hirtelen eltűnnek, kőkemény bűntudatot hagyva maguk után. Ilyenkor jönnek az újévi fogadalmak és ígéretek, melyek valamilyen oknál fogva sosem valósulnak meg. Majd következő évben kezdjük elölről.

A fő probléma nem az ünnepekkel, a vakációval és a hideg időszakkal van, hanem a saját hozzáállásunkkal. Hajlamosak vagyunk ugyanis folyamatosan újrajátszani többször is ugyanazokat a forgatókönyveket, amikről már régóta tudjuk, hogy nem érnek jó véget. „Túléltük egyszer, túléljük még egyszer!” vagy „Tavaly is így volt, ugyan miért lenne idén másképp?” Másodsorban pedig nagyon szeretjük kimagyarázni a dolgokat, és kibúvókat keresni. „Annyit szenvedtem ezért az ünnepért, igazán megérdemlem most a kényeztetést”, vagy „egy évben csak egyszer van karácsony/újév!”. Az ünnep, a vakáció és a tél, ha akarjuk, ha nem, eljön, bekövetkezik. Kontrollálni nem tudjuk. Ellenben a hozzáállásunkat igen.

Merjünk új forgatókönyvet írni

Mielőtt eszeveszett rohanásba kezdenénk, érdemes némi időt fordítanunk az előttünk álló időszak tudatosítására. A karácsony hangulatát idéző fények és az üzletek polcain sorakozó Mikulás-figurák már november derekán megjelennek. Ilyentájt még egy bő hónapunk van arra, hogy ne csak lélekben, hanem fejben is felkészüljünk. Gondoljuk végig az előző ünnepi időszakot, és ne csak a lakásban takarítsunk, és rakjunk rendet, hanem a fejünkben is.

Emlékezzünk vissza, mi az, amit az előző évhez képest idén másképp szeretnénk csinálni. Szelektáljunk alaposan, és merjünk új forgatókönyvet írni. Határozzuk meg, milyen tevékenységek és események okoztak nagyobb stresszt. Lehet az a vásárlás, a rokoni látogatások, a sütés-főzés, vagy akármi, ami többet vett el belőlünk, mint amennyit adnia kellett volna. Legyen szó minőségi időről, energiáról vagy nyugalomról. Mindenképp jó irányt adó lehet, ha kisebb-nagyobb célokat is kitűzünk magunkat erre a periódusra. Ha valóban meg szeretnénk valósítani és átélni őket, akkor merjünk nemet mondani azokra az eseményekre, meghívásokra és feladatokra, melyekkel nem szívesen foglalkoznánk.

Ha a vásárlás a legnagyobb ellenségünk, segíthetünk magunknak azzal, ha időben tervet készítünk rá. Gondoljuk végig, és írjunk listát. Tervezzük meg az ünnepi lakomák menüjét, és szabadidőnkben nézzünk utána interneten a karácsonyi ajándékötleteknek. Ezzel rengeteg időt és idegeskedést spórolhatunk meg. Válasszunk olyan üzletet, ahol lehetőleg mindent egy vásárlás alkalmával beszerezhetünk, így nem kell az egész napunk vagy akár egy egész hetünk és az idegrendszerünk rámenjen a vásárlásra azzal, hogy keresztül-kasul járjuk a kisebb-nagyobb üzleteket, és órákat állunk a sorban. A jól ismert „karácsonyi bolondulás” nem olyan esemény, melyen kötelező mindenkinek részt vennie. Szülőkként kiváltképp vigyázzunk arra, hogy a gyerekekkel a valódi karácsony szellemét igyekezzünk megismertetni, nem pedig az ész nélküli rohanást, kimerültséget és idegességet. Lehetőleg kerüljük a nagy tömeget, a zsivajt, és ne rángassunk magunkkal a gyermeket mindenhová.

Akármennyire is energiabombák, a gyerekeknek is szükségük van a csendre és a nyugalomra. Ne feledjük el, hogy az iskola számukra épp olyan, mint a felnőttnek a munkahely. Így ha szünidő van, azt igyekezzünk olyan tevékenységekkel megtölteni a gyermek számára, melyek valóban feltöltik és kikapcsolják, nem pedig elfárasszák. Épp ezért, az ünnepek alatt ne tervezzünk be minden egyes napra baráti vagy rokoni látogatásokat, melyeknek nagy része sokszor éjszakázásba megy át. A korábban kialakított alvásritmust rendkívül nehéz visszaállítani, miután azt a hajnalba folyó beszélgetésekkel felborítottuk. Természetesen nem jön el a világvége egy-két fehér éjszakától még a gyerekeknél sem, de mindenképp vigyázzunk arra, hogy ebből ne űzzünk sportot.

Ne rángassuk mindenhová a gyereket

A karácsonyi lakomákat és az ünnepi időszak menüjét tekintve mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy talán ez az a terület, mellyel a legnehezebb megküzdenünk. A gyermekkorunkat idéző illatok, a diós és mákos bejglik meg a töltött káposzta, ellenállhatatlanok. A kalóriadús étrend főleg abban az időszakban, amikor a legkevesebbet mozgunk, és a legtöbbet henyélünk, a legnagyobb ellenségünkké válhat, ha elveszítjük a kontrollt.

Fontos megjegyeznünk, hogy karácsonyi időszakban nem létezik tiltott élelmiszer, mértékletességre viszont mindenképp szüksége  van a gyereknek és felnőttnek is. Ha valóban oda szeretnénk figyelni arra, hogy a szünidő eredménye ne az elhízás és a vele járó bűntudat legyen, akkor már a bevásárlólistánk megírásakor érdemes néhány dologra hangsúlyt fektetnünk. A legáltalánosabb hibát azzal szoktuk elkövetni, hogy húst hússal eszünk, és a zöldségek valahogy „parkolópályára” kerülnek. Nem beszélve az ínycsiklandozó édességek és sütemények tömkelegéről, melyek folyton-folyvást körbevesznek minket. Így, ha nassolni támad kedvünk, a legtöbben hamarabb nyúlunk a bejgli vagy a mézeskalács után, mint a gyümölcsökhöz. Számos egyszerű házi praktikát kipróbálhatunk annak érdekében, hogy mértéket tudjunk tartani az ünnepi étkezésekben, melyekkel saját és gyermekeink egészségét támogatjuk. Igyekezzünk, hogy ne készítsünk túl nagy mennyiségű ennivalót, mert egy-két nap után úgy is az új ízekre vágyunk. Ha túl sokat készítettünk mondjunk töltött káposztából, akkor bizony akkor is azt fogjuk enni, amikor nem is kívánjuk már, csak hogy ne kelljen a kukába dobni.

Felettébb gyomorkímélő ebben az időszakban pár naponta beiktatni egy lazább, könnyedebb étrendű vagy gyümölcsnapot. A süteményeknek nem kell állandóan szem előtt lenniük, hisz jól tudjuk, hogy így sokkal többet is elfogyasztunk belőlük, mint amennyire valójában szükségünk lenne. Étkezésekkor használhatunk kisebb méretű tányérokat is, amivel ugyancsak megelőzhetjük a túlevést és a vele járó puffadtság- és teltségérzetet. Törekedjünk a változatosságra az ételek terén, és amennyire lehet, vigyázzunk az arányokra is. Azaz, a már említett „húst hússal’’ való étkezést remekül kiegyenlíthetjük párolt zöldségekkel, különböző köretekkel és friss salátákkal.

Rendszeresen egészségtelenül esznek

Tartsuk mindig szem előtt azt, hogy étkezési és viselkedésbeli szokásainkat is akarva-akaratlanul átadjuk a gyerekeinknek. A példamutatás tehát mindenképp prioritást kellene hogy élvezzen még akkor is, ha csak pár hétről van szó egy évben. Az egyébként is mozgásszegény és elhízott társadalomnak sosem volt ennél jobban szüksége a tudatos és egészséges életmódra, mint most, amikor a iskolai szendvicsek helyett csokis kiflit majszolnak a gyerekek, víz helyett kólát isznak, és ebéd helyett KFC-t vagy McDonaldsot esznek.

Ha csak elvétve látnánk ezeket az elrettentő példákat, nem szólalna meg bennünk a vészcsengő, viszont a valóságban sajnos rendszeressé vált a diákok egészségtelen táplálkozása. A napi szinten fogyasztott gyorsétel és a magas cukortartalmú italok sajnos nemcsak a gyermek testi fejlődését károsítják, de számos kognitív képességét is.

Nehéz lesz a januári visszarendeződés

Érdemes tehát a szünidőben is lehetőségeinkhez mérten odafigyelnünk mind a megfelelő mennyiségű napi mozgásra mind a kiegyensúlyozott, mértékletes táplálkozásra. Mindannyian megérdemeljük a pihenést, az alkalmankénti henyélést és az édes semmittevést, de vigyázzunk rá, hogy ne essünk át a ló túloldalára. Ha túlságosan kiesünk az ünnepek előtti életritmusunkból, annyival nehezebbé válik a januári visszatérés. Nagyobb, megterhelőbb étkezések után nem kell egyből az edzőterembe rohannunk, vagy leszaladnunk egy fél maratont, bőven elég, ha egy félórás sétával átmozgatjuk a testünket. A téli időszakban valóban kevésbé vagyunk motiváltak, hogy kimozduljunk az otthon meleg kényelméből, viszont nemcsak a testi, de a szellemi jóllétünk érdekében is alkalmanként mindenképp iktassunk be némi kinti aktivitást.

Készüljünk tudatosan az ünnepi időszakra. Tervezzünk és tűzzünk ki célokat. Kíméljük meg magunkat és szeretteinket a fölösleges stresszhatásoktól, étkezzünk okosan és mértékletesen. Használjuk a szünidőt valódi, tartalmas és minőségi feltöltődésre testi és lelki szinten.

(A szerző a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum testneveléstanára.)