Évek óta kínál népihangszer-oktatást csángó gyermekek számára több helyszínen a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ), a zenei tehetségek támogatásához újabban a képzőművészeti tehetséggondozás társult, és idén képzőművészet-terápiás csoportot is indítanak. A szövetség tehetséggondozó programja keretében képzőművészeti gyermektábort szerveztek, amely egyszerre szolgálja a fiatalok lelki egészségét, önismeretét, személyiségfejlődését, és újszerű jövőképet is kínál.

A tehetséggondozás és a képzőművészeti tábor ötlete a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Művészeti Karától származik, amelyhez örömmel csatlakozott a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) a felfutóban levő tehetséggondozó kezdeményezése által. A részletekről és tervekről Orbán Imola (képünkön) pszichológust, a művészetterápiás módszerek ismerőjét, a tehetséggondozó program vezetőjét kérdeztük.

– A festészeti és szobrászati tehetséggondozó tábor megvalósításához Szili Katalin és Járai Zsigmond miniszterelnöki megbízott támogatása segített hozzá. A tábort megelőzően rajzversenyre került sor, ahol körzetenként, különböző témákban alkottak a gyerekek. Rengeteg alkotás érkezett elbírálásra. A munkákat a Pécsi Tudományegyetem tanárai értékelték, a 35 kiválasztott gyerekből 30 tudott részt venni a táborban. A csángómagyarok szövetségében örömmel fogadtuk a kezdeményezést és szakmai együttműködést kínáltunk, hiszen most indulnak tehetséggondozó programok a moldvai csángó gyerekeknek. Külön örömünkre szolgál, hogy a képzőművészet területein szerzett saját élmény hozzásegíti a gyerekeket, kamaszokat annak megismeréséhez, milyen hatással vannak lelkivilágukra az alkotás folyamatai. Az idén elindítjuk az első képzőművészet-terápiás csoportokat is, illetve a PTE Művészeti Kara és más külső szakemberek meghívásával folytatódik a tehetséges gyerekek szakmai fejlődését biztosító műhelygyakorlatok sorozata.

– Megítélése és észrevételei alapján miképpen érintette a gyermekeket ez az alkotótábor? Miért jobb, mivel nyújt többet az iskolai rajzóráknál, kézműves foglalkozásoknál? Milyen megnyilvánulásokkal találkozott a gyermekek részéről?

– Teljesen új volt számukra az alkotótábor, olyan támogató háttérben próbálhattak ki új technikákat, dolgozhattak fel témákat, ahol önbizalmuk erősödött, félelmeiket, gátlásaik egy részét lerakhatták. Minden műhelymunka előtt a téma felvezetéséhez élménypedagógiai keretet is biztosítottunk jómagam és meghívott szakemberek vezetésével, ahol a játékos ráhangolódás, a vizualizációs technikák, a zene teremtett teret az alkotó folyamatoknak.

Az elbizonytalanodástól a sikerélményig mindennek volt helye és ideje a táborban. Voltak serdülők, akik felismerték, hogy tanáraik nemcsak oktatják őket, hanem partnereik is abban, ahogy beszélgethetnek a témáról, ahogy bemutathatják szóban, alkotásban, színekben, formákban a csángó világot és csángó lelket. Nagyon sok résztvevő nem akart szünetet tartani, mindig visszatértek alkotásaikhoz, és a folyamat élményét is megtapasztalhatták. Festőművészként Hegyi Csaba dékánhelyettes és Ütő Gusztáv, a PTE sepsiszentgyörgyi képzőművészeti tanszékének vezetője, az intézmény művésztanáraként Berze Imre szobrász, Szécsi János festőművész, valamint Zsin Bence doktorandusz festőművész a legnagyobb természetességgel és a csángó kultúra iránti nagy szeretettel és tisztelettel adtak hátteret mindennap az alkotómunkának. A gyerekek a tábor végére már jelezték, hogy felismerték, mekkora értékkel bír ez a közösség. Ugyancsak különlegességnek számít, hogy kis számban háromszéki gyerekek és fiatalok is részt vettek a táborban, ami még színesebbé tette a tapasztalatokat.

– A gyermekek szüleit milyen mértékben sikerült bevonni a tábor, kiállítás folyamatába? Megfigyelései szerint a szülők támogatják-e gyermekeik művészeti továbbtanulási terveit? Életképes pályának tekintik a szobrászatot, képzőművészetet?

– A táborban részt vevő gyerekek szülei és oktatói bizalmat szavaztak, és elengedték a gyerekeket erre az ismeretlen, de valami újat kínáló hat napra. A gyerekektől kapták a megerősítést, amikor a tábor végén nem akartak még hazamenni, vagy a tábor alatt a telefonos beszélgetések arról szóltak, hogy „nem is gondoljátok nekem ez milyen jó”. A kiállításon részt vevő gyimesi édesanya ismételten elmondta nekem, hihetetlen számára, hogy ennyi szép alkotás született pár nap alatt, és „ezt mind a mi gyerekeink készítették”. A szülőknek még ismeretlen a képzőművészet világa felé terelni a gyermekeket, de mi hiszünk abban, hogy tanáraink, hagyományőrzőink és műhelygyakorlataink hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatal tehetségek továbbtanulhassanak és alkothassanak. Fontosnak tartjuk a szülőket is bevonni a találkozókba, ahol információkat kaphatnak arról, mire számíthatnak, ha gyerekük képzőművészeti képzésben szeretne részt venni. Ehhez tervezünk egyetemi hallgatókkal, tanárokkal és friss végzősökkel találkozókat szervezni.

– Miben látja a művészeti jellegű közös foglalkozásoknak a hasznát ebben a korban?

– Művészetterápiás módszereket alkalmazó és kutató szakemberként elmondhatom, hogy a képzőművészeti technikák és alkotófolyamatok lelki egészségszolgálatot is biztosítanak az alkotó gyermeknek, serdülőnek. Teret ad mindannak a kifejezésére, ami szóban nem kimondható. Rácsodálkoznak egymás alkotásaira, és értő, megértő kapcsolati háló épül az alkotó és szemlélő közösségben. Az ecsetvonások dinamikája, a színek megválasztása, az agyag megmunkálása a személyiségfejlődést támogató aktív folyamatként is értelmezhető. A kreativitásra épülő alkotófolyamatok önismereti útra terelnek, és ha ez csoporton belül történik, akkor kapcsolati hálók megépítését is szolgálja. A táborban a rajz, festés, szobrászati munkák után esténként felcsendülő népdalok is sokkal többet meséltek az alkotókról. Módszertanos szakemberként és pszichológusként is nagy szerepet tulajdonítok azoknak az alkotófolyamatoknak, amelyek a gyermekek és kamaszok belső útjait tárják fel. A Magyar Házakban szervezett tevékenységek a gyermekek egész személyiségét támogató folyamatot biztosítanak, helyük van a kreativitást fejlesztő vizuális művészeti tevékenységeknek, ahol „lélekszínező” folyamatok is elindulnak.

– Van-e valamilyen mód, lehetőség arra, hogy művészeti tehetségük további pallérozásában támogassák azokat a gyermekeket, akik kiemelkedő képességekről tettek tanúbizonyságot a táborban?

– A kiemelkedő tehetségeket a művésztanárok tovább mentorálják, és lehetőséget biztosítunk arra, hogy minél több tárlaton, táborban, műhelygyakorlaton tudjanak részt venni. A még fel nem tárt tehetségek kutatása is tart egész tanévben, több oktatási helyszínen szervezett műhelyeken.

– A szobrászathoz, képzőművészethez megfelelő eszközökre, fogyóanyagokra is szükség van, ami nem kevés költséget jelent, családoknak sokszor megterhelő, esetleg vállalhatatlan. Tudomása szerint folytathatják-e a részvevők a tábori tevékenységeket iskoláikban? Kapnak, kérhetnek-e ehhez valamilyen segítséget?

– A PTE biztosította a táborhoz és a tehetségek utógondozásához is a speciális kellékeket és minőségi festékeket. Az MCSMSZ is figyelmet fordít minőségi alapanyagok beszerzésére a Magyar Házakban zajló műhelyekhez.

– Az MCSMSZ tehetséggondozó programjában milyen további terveik vannak rövidebb és hosszabb távon?

– A vizuális művészetek területén a tehetséggondozó program az idén indult, azonban néhány helyszínen már 2016 óta létező és az évek alatt bővülő népihangszer-oktatásban (koboz, hegedű, pásztorfurulya) is hasonló törekvéseink vannak a kiemelkedő tehetségek támogatására. Ezzel egy időben indult nyaranta egyhetes intenzív népzenetábor és a 2022–2023-as tanévtől havonta műhelyfoglalkozásokat szervezünk tehetséges zenész gyerekek számára.

– Mit tart a bákói táborzáró kiállításhoz hasonló rendezvények legfontosabb hozadékainak?

– A táborban született alkotásokból szervezett kiállításon a kis alkotók ünnepelhették önmagukat, büszkeséggel szemlélték a tárlatot. Tizenegy településen élő, 11–17 év közötti gyermek alkotását lehetett megtekinteni a kiállításon. A szülőkés a gyerekek oktatói is jelenvoltak a tárlatmegnyitón. A boldog egymásra mosolygások az elismerés üzenetét hordozták a táborban alkotók számára. A kiállítás azokat is megtisztelte, akik betegség miatt nem voltak a táborban, ők is kiállíthatták azokat a munkáikat, amelyekkel a pályázaton nyertek. Felcsendült a parasztfurulya hangja Bete Narcis tehetséges furulyásnak köszönhetően, aztán csángó népdalt énekelt Laslău Gabriela, aki festményeit is bemutatta. A zenével megszületett a hang, festmény, szobrok és a csángó lélek egysége. A résztvevők visszajelzései egyöntetűen arra intenek, hogy a kezdeményezést folytatni kell, a tábornak teret kell biztosítani jövőre is. Hiszünk abban, hogy már nincs messze az az idő, amikor moldvai csángó fiatalok a PTE művészeti kar sepsiszentgyörgyi festő- és szobrászművészet szakán fognak továbbtanulni.