„Hogyan győzhetném meg a szüleimet, hogy járjanak terápiára?” – kérdezte a csütörtöki előadások végén egy nő dr. Máté Gábor világhírű orvost, terapeutát, szerzőt a kolozsvári Florin Piersic Moziban, amire korunk nagyja csupán annyit válaszolt: „nem kell senkit megmenteni, a másik ember baja sohasem a miénk; ám, ha bármi is zavar a szüleink viselkedésében, nekünk kell pszichológushoz fordulnunk. Mert mindenki a saját sorsáért felelős”. Ebben a végső kérdés-válaszban talán minden benne volt, amire kétszer 700 fős közönség volt kíváncsi a nap folyamán. Benne a gyerekkorban felgyülemlett traumák, az ezekből fakadó stressz, az aggodalom, a lelki bántalom, de benne a tudatosság és a gyógyulás felé vezető egyetlen út is.

A két előadás között a Maszol stábjának is sikerült röpke néhány percre kávézni hívni a világhírű orvost, videónk péntek délután 15 órakor már megtekinthető a Maszol YouTube-csatornáján és közösségi média felületein.

Hatalmas érdeklődés övezte dr. Máté Gábor terapeuta első erdélyi látogatását, előadásait Normális vagy című könyvére alapozta, amelynek egyik különlegessége, hogy fiával, Máté Dániellel közösen írta. Mindez azért is említésre méltó, mert napjaink legismertebb, részben magyar származású terapeutája nyíltan vállalja, hogy gyermekkori traumái okán egy konfliktusokkal teletűzdelt házasságban élt, amely három gyermekének lelki fejlődésére is negatív hatást gyakorolt. Hogy az elszenvedett sérüléseken és saját lelkének háborgásán enyhítsen, az orvos terápiára iratkozott.

Kapcsolódó

Dr. Máté Gábor: „Meg kell érnünk arra, hogy belássuk: hamis alapokra építettük az életünket”

Dr. Máté Gábor Normális vagy című könyve néhány hete jelent meg Észak-Amerikában, megjelenése után pedig megszakítás nélkül rajta van a New York Times bestseller-listáján. Az angol nyelvű kiadást követően elsőként magyar nyelven jelent meg a magyar származású világhírű kanadai orvos új könyve. A szerzővel a könyvbemutató előadást követően beszélgettünk.

önismeret Máté Gábor orvoslás betegségek lelki okai könyvbemutató

Talán nincs is ennél követendőbb példa: amikor a szakember egy külső személy segítségét kéri, akkor az átlagember is bizton gondolhatja, hogy nem ördögtől való a terápia. Dr. Máté Gábor fejlődéstörténete a bizonyosság arra, hogy nem kell minden rossz házasságnak válással végződnie, ha eléggé eltökéltek a felek, hogy változtassanak, a háborgó mindennapokból is válhat egy csendes folyású, hétköznapi élet. Amelyben a szülők és a gyermekek immár képesek beszélgetni és meghallani egymást, és saját szükségleteiket szem előtt tartva úgy élni, hogy a másiknak se ártsanak.

Ez azonban nem mindenkinek adatik meg, hiszen az emberiség nagy részét gyermekkorában annyi trauma éri, hogy felnőttként a testi-lelki bántalmak következményeitől szenved. Máté Gábornak ugyanis meggyőződése, hogy a magzati, csecsemő- és gyermekkorban elszenvedett sebek a teljes személyiséget és egészségi állapotot meghatározzák, ennek következtében egyes megbetegedések vagy lelkiállapotok szinte elkerülhetetlenek. Hacsak nem ismeri fel idejében az érintett a gondjait. A felismeréssel ugyanis a feldolgozás irányába lendül, a feldolgozás pedig sejt szinten is csillapíthatja a szervezetet. Visszaszorulhat a bél- és gyomorfekély, a reumatikus megbetegedés, gyógyulás érhető el daganatos megbetegedésben, kordában tartható az autoimmun betegség.

Kapcsolódó

Járvány, háború, földrengés – magunkban kell helyre tennünk a traumasorozatokat

Egymást követő közösségi traumatikus élményekkel szembesülünk az elmúlt években: alig ért véget a pandémia, berobbant az orosz-ukrán háború a szomszédunkban, a török- szíriai földrengésben ezrek veszítették életüket.

szorongás gyermekkori trauma katasztrófa pszichológus

Előadásában hangsúlyozta, ahhoz, hogy egy traumákkal és stresszel teli ember idáig jusson, bizony kiszolgáltatottnak kell lennie, a gyógyulási folyamatnak pedig fájdalmasnak. A kitárulkozás, az elszenvedett sérelmek felszínre hozatala sebet ejt a bőrön, egy kicsivel kisebbet talán, mint maga a trauma, de a seb égni és sajogni fog, míg egyszer csak bevarasodik. A varral együtt sokáig rugalmatlan, ám amint gyógyulni kezd, heggé alakul, ami – noha élethosszig a bőrön marad – rugalmasabb és többé nem jár fájdalommal. Megléte csupán arra emlékeztet, hogy valamikor megtörtént a legrosszabb, amin sikerült felülkerekedni.

Előadása humorral és közvetlenséggel teletűzdelt volt. És mindvégig érzékeltette, hogy hiába a rengeteg könyv, kutatás és tanulmány, jómaga is éppoly esendő, mint közönsége. Hogy meggyőzze a jelenlévőket, beismerte, 72 éves korában még előfordult, hogy éretlenül viselkedett, és felesége egy mulasztására gyerekes duzzogással válaszolt. Azzal a gyerekes elfordulással és haraggal, amivel egyéves korában édesanyját büntette, miután az asszony a második világháború legsötétebb napjaiban – hogy zsidó kisgyermekét mentse a legrosszabbtól – 5-6 hétig egy idegen asszony gondjaira bízta. Ekkor jött a törés az életébe – bár, mint mondja, a félelmet és szorongást már az anyatejjel magába szívta –, de anyja tettét elhagyásként értelmezte, és tudat alatt megszületett benne a gondolat, hogy nem elég jó, nincs szükség rá, nem elég érdekes. A történetet Normális vagy című könyvében hosszan tárgyalja.

Ahogyan azt is, hogy a legtöbb stressz alapja a gyermekkorban lángra gyulladó „nem vagyok elég jó” vagy a „minden az én hibám” érzés. Amit általában a szülők nem megfelelő viszonyulása, a szülők konfliktusa, a családban lévő alkoholizmus vagy egyéb függőségek váltanak ki. Mert bármi történik a családban, azt a kisgyermek saját szűrőjén keresztül úgy értelmezi, hogy miatta történt, hogy valamit nem tett meg, és innentől kezdve elindul a lavina: teljes életét annak szenteli, hogy bizonyítson, miközben boldogtalan, fáradt, szárnyaszegett és egy napon hirtelen megbetegedik. Innentől pedig két út marad: felismeri, tudatosítja és megoldja a traumát, vagy testével együtt a lelke is lázad, míg már késő bármit is tenni legalább a lelki sebek csillapításáért.

(Nyitókép forrása: OpenBooks)