Megdöbbentette a közvéleményt, amikor őrizetbe vettek két sepsiszentgyörgyi kiskorút, akiket nemi erőszakkal és gyermekpornográfiával gyanúsítanak. A felkavaró dráma május végén történt, három, 14 év alatti gyermek szenvedett életre szóló traumát. A bűncselekményekkel gyanúsított kisfiúkat előzetes letartóztatásba helyezték, harminc nap után az egyik még mindig fogdában van, a másik házi őrizetben várja a jogerős ítéletet. Az áldozatnak és a családjának a gyermekvédelmi hatóság nyújtott segítséget, hogy feldolgozzák a történteket.

Az eset a diákok és a szülők körében is téma volt, ám a feldolgozást segítő kibeszélésekre intézményesített keretek között már nem kerülhetett sor, közben kirobbant a pedagógussztrájk sztrájk, a gyerekek nem jártak iskolába. A tanulságokról, megelőzésről, felelősségvállalásról, következményekről és érzelmi érettségről pszichoterapeutával és nevelés tanácsadóval beszélgettünk.

Az érzelmi és mentális érettség sok-sok beszélgetéssel fejleszthető

A megelőzésben és a feldolgozásában is a legnagyobb szerepe a beszélgetéseknek van, a családban és az iskolában is úgy kell nevelni a gyerekeket, hogy merjenek beszélni, kérdéseket feltenni, összegezte megkeresésünkre Mészáros Andrea kolozsvári pszichoterapeuta. Kifejtette, egy ekkora dráma kapcsán nagyon nehéz válaszokat, következtetéseket megfogalmazni, hiszen nagyon sok minden közrejátszhat, hogy mindez megtörténhetett.

Szerepe lehet az otthoni nevelés minőségének, a társadalmi nyomásnak, a megfeleléskényszernek, a valahová tartozás igényének, a feldolgozatlan sérelmeknek, sorolta a szakértő. A fiatalok sok esetben nem ismerik a saját határaikat, önbecsülési gondjaik vannak, nem tudják, hogyan kell a testükre vigyázni, túl sok testi közelséget elfogadnak, ami a lelki közelség illúzióját kelti bennük. Nem mindig tanítjuk a gyerekeiket arra, hogy nemet mondjanak, mert régen nem volt ennyire veszélyes, ha valaki nem tudott nemet mondani, mint most.

Arra a kérdésünkre, hogy az igazságügyi orvosi szakértők megállapították, a két kiskorú ítélőképessége birtokában volt, amikor a tettet elkövette, Mészáros Andrea kifejtette: az ítélőképességen túl az érzelmi és a mentális érettséget is figyelembe kell venni. Fel tudom-e mérni, mit okozok a tetteimmel, van-e bennem együttérzés, hogy ráérezzek, mással rosszat teszek, ha kihasználom.

Az együttérzést sok esetben éppen az áldozat téveszti össze az önfeláldozással, sok nő emiatt nem húz egészséges határokat, sok fiatal is szenved emiatt, a különböző visszaélések hátterében ott húzódik, hogy nem tudják megvédeni magukat.

„Komoly érzelmi érettségre van szükség, hogy tudjuk, nem gyenge, aki nemet mond. Ahhoz is, hogy ne tegyek meg valamit – reggelig bulizzak, alkoholt fogyasszak – csak azért, hogy tartozzak valahová, »menő« legyek” – részletezte a pszichoterapeuta. Az érzelmileg érett fiatal nem csak fel tudja mérni tettei következményét, de a lelkiismerete sem engedi, hogy másokat kihasználjon, bántalmazzon.

Generációs mentalitásváltásra van szükség

A társadalom könnyen és gyorsan ítélkezik, gyakran megjelenik az áldozathibáztatás, „biztos kiprovokálta”, de az agresszor esetében sem ismerjük a hátteret, hogy gyakran maga is elszenvedte a bántalmazást, a feldolgozatlan trauma hatására „viszi tovább a mintát”, mutatott rá Mészáros Andrea.

Nagyon szomorú, a megfelelő felvilágosítás hiányát is jelzi, hogy bár „modern és szabad” világban élünk, még sincsenek megfelelő eszközeink arra, hogy egy gyerek feldolgozhassa a traumáját, mutatott rá a szakértő. Meglátása szerint generációs mentalitásváltásra van szükség, hogy ezeket a problémákat mélységeiben kezelni tudjuk, különben csak görgetjük magunk előtt, mint a hólabdát.

„Ha a szülőnek gátlásai vannak a saját szexualitásával kapcsolatban, akkor a gyerekeit is így neveli. Ha a szülő nem meri megnevezni a gyerek nemi szervét, amikor egy-két évesen fürdeti, akkor nem várható el, hogy később a fiatal rendben lesz a saját testével és szexualitásával” – mondta Mészáros Andrea, hangsúlyozva, hogy üzenetében nincs bírálat, csak tudatosítás, felhívás a felelősségvállalásra.

A felelősség a felnőtteké

Olyan világot élünk, hogy még a rádióban is elhangzik a felhívás: a gyerek lelki egészsége érdekében töltsünk vele minél több időt. Ebből kiindulva is el lehet gondolkodni azon, mennyi minőségi időt töltünk a gyerekeinkkel. Könnyű azt mondani, hogy a gyerek egész nap a számítógép előtt ül, a telefonját bámulja, de ki kapcsolta be neki először a számítógépet, ki vette meg neki már tízéves korában az okos telefont, tette fel a kérdést a pszichoterapeuta. Rámutatott, a felelősség mindig a szülőé, és nem a gyereké, az érzelmi intelligenciát beszélgetéssel lehet fejleszteni, rengeteg idő kell hozzá, hogy a világot egy kicsit együtt is tudjuk értelmezni a gyerekünkkel.

„Merjük néha megkérdezni a gyerektől, hogy ítéli meg amit látsz a világban. A szülő általában kijelent, és nem kérdez. Szeretetből és jó szándékkal tanítgatja, átadja az információt, például, hogy házasság előtt nem szexelünk. Az értékrendek megcáfolhatatlanok a családokban, ritkán beszélünk a gyerekkel arról, ő miként élte meg a szakítást, a menstruációt, az első magömlést” – fejtette ki a pszichoterapeuta. Hozzátette, a kérdésekkel, az érzelmek hangsúlyossá tételével lehet lépésről lépésre bevonni a gyereket abba a világba, ahol bátran mer beszélni. kérdezni.

A struccpolitika nem megoldás

A kulcs a megbeszélés a traumák feldolgozása során is, ha szőnyeg alá söpörjük a problémát, nem oldjuk meg, hangsúlyozta Mészáros Andrea. Mint fogalmazott, a struccpolitika gyakran a védekezésből fakad, amikor a felnőtt sem tud mit kezdeni az érzéseivel, a döbbenetével, vagy éppen a saját felelősségérzetével.

Kapcsolódó

Két Kovászna megyei kiskorút gyanúsítanak nemi erőszakkal és gyermekpornográfiával

Előzetes letartózásba helyeztek két fiatalkorút Kovászna megyében, nemi erőszakkal és gyermekpornográfiával gyanúsítják őket.

bűnügy gyermekpornográfia kiskorú bűnöző

Lehet gyengék vagyunk kimondani, de valaki mégis felelős ezért a drámáért, ezt nagyon nehéz elismerni. Viszont, ha nem beszélünk róla, a gyerekek nem tudják értelmezni a történteket, az csak háromnapos szenzáció, a pletyka tárgya marad, tanulságok, felismerések nélkül, hogy miért történhetett meg, miként lehet megelőzni, hogy újra megtörténjen. A dráma kapcsán olyan kérdéseket kell feltenni a fiataloknak, miként jut el egy társuk oda, hogy a testet ennyire tárgyiasítja, mondta a szakértő.

Ideális esetben a szülő és az iskola együttműködik

Mészáros Andrea reménykedik, hogy ha bevezetik az „életre nevelés” tantárgyat az iskolákban, az valóban a nevelésről fog szólni, nem egy biológiaóra-szerű száraz felvilágosításról. A neveléssel a gyereket mentálisan és lelkileg kell felkészíteni például egy olyan egyszerűnek tűnő feladatra, hogy eldöntse, elég érett-e ahhoz, hogy elkezdje a szexuális életet, vagy sem. Felidézte, órákat beszélgetnek a diákjaival, amíg eljutnak oda, hogy összeállítanak egy listát arról, mikor mondhatja valaki érettnek magát párkapcsolati vagy szexuális szempontból.

„Én házasságpárti vagyok, ám a szexualitás már elveszítette azt a jelentőségét, ami régen gazdasági megfontolásokból a házassághoz kötötte, sokkal szabadabbnak ítéljük meg a világunkat, emiatt nehezen értjük annak a lelki kockázatait, ha túl hamar kezdjük el a szexuális élete” – fejtette ki a pszichoterapeuta. Mint mondta, azokban a országban, ahol komolyan veszik a szexuális nevelést, mint például Finnországban, ez a szülők bevonásával történik, a szülőket is nevelik, hogy otthon is helyesen vezessék a gyerek szexuális fejlődését. „Az lenne az ideális, ha a szülő és az iskola együttműködik, nem rivalizál, nem ujjal mutogat a másikra, hogy kinek mi a felelőssége vagy feladata a gyerek nevelésében” – szögezte le Mészáros Andrea.

A romániai társadalomban elfogadott, hogy a törvények, szabályok betartása opcionális

Évek óta tartanak előadásokat tanároknak, diákoknak az iskolai zaklatásról, folyamatosan sulykolják, hogy ne osszanak meg magukról képeket, videókat, figyelmeztetnek, hogy a kiskorúakat ábrázoló szexuális tartalmú képek és videók megosztása bűncselekménynek minősül, börtönbüntetéssel sújtható, mondta el a Maszol megkeresésére Szőcs Levente, a Kovászna Megyei Erőforrás és Nevelés-tanácsadó Központ vezetője. Felidézte, amikor áprilisban Bukarestben egy tanárnőt megkéselt a diákja, hatalmas felbuzdulás volt, az oktatási minisztérium kezdeményezésére a rendőrséggel közösen szerveztek tájékoztatásokat, azokban az iskolákban is, ahol az elkövetők, az áldozat tanulnak. Döbbenten tapasztalták, hogy gyakran kapták azt a választ a diákoktól, hogy a kiskorúakat úgysem vonják felelősségre büntetőjogi szempontból. Ez a felvetés arra volt jó, hogy újra meg újra elmondják az ellenkezőjét. Arra is nehezen talál magyarázatot, hogy három nappal a rendőrséggel közösen tartott előadás után egy gyerek légpisztollyal állított be az iskolába.

Szőcs Levente nagyon veszélyesnek tartja, hogy a romániai társadalomban beivódott, a törvények, a szabályok betartása opcionális, nem vonatkoznak mindenkire. Ezt egyszerű példával illusztrálta, a repülőn az utaskísérő mindig elmondja, hogy nem szabad felállni, csak amikor erre engedélyt adnak, mégis minden járaton akad egy-két utas, aki úgyis feláll. A gyerekeknek nagyon nehéz átadni az információkat, előfordul, hogy csak legyintenek, ők már tudják, megnézték interneten. „A május végi dráma után is zajlik az áldozathibáztatás, a gyanúsítottak rendkívül nehéz helyzetben vannak, de a következményekkel szembesülni kell. Meg kell húzni a határt, a társadalom is fel kell szisszenjen, tudatosítani kell, hogy nem lehet bármit következmények nélkül megtenni” – mondta Szőcs Levente.

Az iskolák szervezeti kultúráján múlik, hogy kezelnek egy ilyen drámát

Az iskolák szervezeti kultúráját tükrözi, ahogy az esetet kezelték, idézte fel az intézményvezető. A három gyerek három különböző tanintézetben tanul, azonnal felvették a kapcsolatot az ott dolgozó iskolapszichológusokkal. Az egyik iskolában már megbeszélték a pedagógusok, hogy milyen csoportos beszélgetéseket szerveznek, míg a másik iskolában hárítottak, elzárkóztak, hogy ez rendőrségi ügy, amíg nem születik jogerős ítélet, nem beszélnek róla. A harmadik iskolában az áldozat segítésére fektettek hangsúlyt, a többi gyerekkel nem akartak beszélni. Az más kérdés, hogy végül sehol nem történt meg a feldolgozás, mert a tanügyi sztrájk ezt már nem tette lehetővé. „Ha történik egy ilyen szomorú eset, nagyon fontos, hogy beszéljünk róla, hiszen a diákok egymás között úgyis megteszik, mindenki tud róla. Nem bújhatunk az ujjunk mögé, arra kell törekednünk, hogy hasonló drámák ne fordulhassanak többé elő” – összegzett a nevelés-tanácsadó központ vezetője.

Amint arról beszámoltunk május végén két kiskorút helyeztek előzetes letartóztatásba Kovászna megyében, nemi erőszakkal és gyermekpornográfiával gyanúsítják őket. A nyomozás során kiderült, hogy egy kiskorút alkoholos befolyásoltság alatt szexuálisan bántalmazott egy másik kiskorú, kihasználva, hogy az áldozat nem képes védekezni és kifejezni akaratát. Az erőszakot egy harmadik kiskorú mobiltelefonjával lefilmezte, a felvételt egy telefonos üzenetküldő alkalmazáson keresztül terjesztette.