A Biblia melyik fejezetét tartja a legfelemelőbbnek Feldmár András? Melyik ószövetségi könyvről gondolja, hogy kifejezetten zenes írás? Forradalmárnak tartja-e Jézust? Mindez kiderül a legújabb könyvéből, melyben beszélgetőtársa Tóth László teológus, mentálhigiénés szakember, Feldmár közeli munkatársa.

Új kötettel jelentkezett Feldmár András, a közismert, Kanadában élő magyar származású pszichológus, pszichoterapeuta. A HVG Könyvek Kiadónál megjelent Nem Szentírás! beszélgetéseket tartalmaz bibliai történetek kapcsán.

Feldmár beszélgetőtársa ezúttal a nagyváradi származású Tóth László, ami nem véletlen. Tóth László a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben diplomázott, s mielőtt Feldmár tanítványa lett volna, segédlelkészként, majd lelkészként szolgált a Királyhágómelléki Református Egyházkerület több gyülekezetében.

Feldmár András megosztó személyiség. Tekintélyes létszámú tisztelő- és rajongótáborral rendelkezik, a pszichiáter- és a pszichológustársadalom egy része azonban habozás nélkül megfojtaná egy kanál vízben, ami természetesen csakis az ő bajuk, nem Feldmáré. Annak, hogy a szakmán belül nem örvend osztatlan népszerűségnek, jó oka van: kimond, leír olyan dolgokat, amiket nem szokás, nem ildomos hangoztatni, sőt, attól sem riad vissza, hogy egyenesen szentségtörésnek minősülő megállapításokat tegyen. Így például, nem átallja megkérdőjelezni a pszichológia tudomány voltát, véleménye szerint ugyanis inkább a filozófiához áll közel, a pszichiátria Bibliájának számító Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvét (DSM) pedig előszeretettel hasonlítja a középkori inkvizítorok eligazítását segítni hivatott gyalázatos műhöz, a Malleus maleficarumhoz, elterjedt magyar címén a Boszorkánypörölyhöz.

Feldmár András minden könyve egy szellemi kaland, egy kihívás a szabad, a konvenciókra fittyet hányó gondolkodásra, s így van ez a legutóbbi esetében is. Az alaphangot már az Alfa és Ómega című bevezető megadja, ahol olyanok hangzanak el, hogy „…minden, ami dogma, eltávolít a valóságtól. (…) A dogmatizmus őrület!”

Elég provokatív megállapítások ezek egy olyan területen, ahol a dogma szigorú határokat szab a gondolat szabadságának, ahol zsinatok és teológusok döntik el, hogy mi az igazság, mit szabad, s mi miként értelmezendő. Feldmár András és Tóth László azonban nem egyházi tanokat kívánnak megkérdőjelezni, a teológia nagy tudású professzoraival vitába szállni, hanem csak „kíváncsiságból” beszélgetnek az Ó- és az Újszövetség néhány történetéről, s nem az érdekli őket, hogy „mi van”, hanem hogy a beszélgetőtárs mit gondol, s hogyan jutott arra a bizonyos gondolatra.

Feldmár szerint a hiábavalóságot hangsúlyozó Prédikátor könyve „egy nagyon zen írás”. Azt olvassa ki belőle, hogy az ambíció tulajdonképpen bűn, a szabadságunk ugyanis abból fakad, „hogy tök mindegy, mit csinálunk”. A mindhárom szinoptikus evangéliumban szereplő, „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket” történetből Feldmár azt a következtetést vonja le, hogy Jézus egy forradalmár, Tóth László pedig, hogy „ami elválaszt Isten országától, az a prekoncepció”.    

Jézus és a farizeusok története kapcsán Feldmár azt mondja, „minden törvény nullát ér akkor, amikor emberségről van szó. Az etika fontosabb, mint a törvény”, s elhangzik az is, hogy a hatalom, illetve a hatalomvágy és a szeretet kizárja egymást.

Jézus betániai megkenetése kapcsán az a kérdés merül fel a szerzőkben, hogy szabad-e élveznünk az életet, ha mások szenvednek, milliók éheznek a világban. Úgy vélik, Jézus azt üzeni, bűntudat helyett próbáljunk inkább hálát érezni. Az érdem „egy mesébe tartozó fogalom, és nincs semmi köze a valósághoz. A világmindenségben nincs érdem” – állapítják meg.

Feldmár szerint a Hegyi beszéd és a Zsoltárok könyve első zsoltárának a boldogságra vonatkozó sorai a Biblia „legfelszabadítóbb” részei. „Úgy lehet halleluját énekelni, ha élvezzük azt, ami van” – állapítják meg a beszélgetőtársak, hozzátéve, hogy a „a boldogság nem csak jókedv, (…) benne van a rosszkedv is”, elvégre az is egy csoda, hogy rosszkedvűek lehetünk.

Feldmár András több mint pszichológus: gondolkodó, a szó valódi, legmélyebb és legnemesebb értelmében. Meghökkentő, sőt, egyenesen eretnek gondolatokat is mer gondolni, s szerencsére a kimondásukhoz is van benne kurázsi. Természetesen neki sincs mindig és mindenben igaza, ezért nem is kell mindent elhinnünk neki. Elvégre ő csak beszélget. Attól még ez a könyv fölöttébb izgalmas, de egyúttal veszélyes olvasmány is. Megmutatja, hogy ilyen is lehet egy beszélgetés. Hogy ilyen a valódi beszélgetés!

A Nem Szentírás! október 27-én Nagyváradon, október 28-án pedig Kolozsváron kerül majd bemutatásra, Tóth László személyes, s Feldmár András online részvételével.