A Siloám tava tulajdonképpen nem tó volt, hanem egy vízgyűjtő medence az ókori Jeruzsálemben.

A legismertebb bibliai történetek egyike az, melyben Jézus úgy gyógyít meg egy Jeruzsálemben kolduló vak embert, hogy a földre köp, a porból sarat gyúr és azt rákeni a koldus szemére, majd azt mondja neki, mosakodjon meg a Siloám tavában. A vak megteszi és azon nyomban visszanyeri a szeme világát.

Ezt a tavat, pontosabban víztároló medencét tárták most föl izraeli régészek Jeruzsálemben, írja a 444.hu. Nevével ellentétben a Siloám tava egy Jeruzsálem vízellátását biztosító vízgyűjtő medence a város délkeleti részén. A városfalon kívül eredő Gíhon-forrás vizét vezették ide, eredetileg nyitott csatornában. A forrás vizét „küldöttnek” nevezték, mivel a forrás küldte azt, a víztároló neve ezt jelenti.

János evangéliumában így van leírva a történet: „És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei, hanem hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok. Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire, És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (ami azt jelenti: Küldött)! Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.”