Augusztus 20-a a magyar államalapítás, a nemzeti összetartozás és a keresztény gyökerek újrarendezésének szent ünnepe. Kézdiszentléleken e jeles nap idén nem csupán a lelki megújulás, hanem a fizikai környezet megszépülésének jegyében is zajlott: a Szent István-szobornál összegyűlt ünneplő közösség már egy teljesen új köntösbe öltözött, felújított kis téren hajthatott fejet az államalapító uralkodó emléke előtt. A tiszteletadás, a közösségi összefogás és a nemzeti együvé tartozás ereje hatotta át a felsőháromszéki nagyközség ünnepségét, amely méltó módon kapcsolta össze a teret a magaslati szent hellyel, a Perkővel.

A megújult Szent István-szobornál a teret a kézdiszéki lovasok sorfala ölelte körül, akik jelenlétükkel a székely lovashagyományok élni akarását és a szülőföld iránti tántoríthatatlan hűséget testesítették meg. Az esemény rangját és kárpát-medencei léptékét jelezte a vendégsereg is, az ünnepségen tiszteletét tette dr. Balogh Attila Márton konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa képviseletében, jelen voltak Kézdiszentlélek anyaországi testvértelepüléseinek – Nyékládháza, Budapest XI. kerülete (Újbuda), Szentgál, Piliscsaba és Alsónyék – népes küldöttségei, a helyi és környékbeli egyházi elöljárók, valamint számos helyi és anyaországi zarándok.

A Perkő alatti nagyközség ünnepét a testvértelepülésről érkezett Nyékládházi Fúvószenekar játéka, valamint a helyi férfi dalárda éneke tette igazán emlékezetessé. Az ünnepi beszédek sorát Balogh Tibor, Kézdiszentlélek polgármestere nyitotta meg, kiemelve a nemzeti összetartozás határokon átívelő valóságát:

„Mi, székelyföldi magyarok tudjuk igazán, hogy a nemzet nem csupán térképeken meghúzott határokból áll. A fizikai határok nem tudnak a nemzetnek határokat szabni. Egy nyelv, egy közös történelem, egy kultúra, közös hagyományaink és egymás iránt érzett felelősségünk köt össze bennünket” – fogalmazott a településvezető.

A polgármester külön hangsúlyozta, hogy a testvértelepülési kapcsolatok nem csupán papírra vetett, aláírt megállapodások, hanem valódi, hús-vér emberi barátságok, amelyek élettel töltik meg a nemzeti összetartozás eszméjét. Beszédében felhívta a figyelmet arra is, hogy a székely megmaradás kulcsa a saját belső tartásunkban rejlik: a változó politikai rendszerek és világproblémák közepette is meg kell maradnunk magyarnak, székelynek és kereszténynek.

„Szent Istváni keménységgel és elszántsággal kell helytállnunk, úgy, ahogyan a Nyerges-tető fenyői állnak a szélben” – mutatott rá, nyomatékosítva, hogy a megmaradásért való kiállás nem jelenthet ellenségeskedést más népekkel szemben, hanem a kölcsönös tiszteleten és a békés együttélésen alapul.

A polgármesteri szavakat követően dr. Balogh Attila Márton konzul hangsúlyozta az anyaország és a külhoni magyarság elbonthatatlan szövetségét. A beszédek elhangzása után a megemlékezés a tisztelet koszorúinak elhelyezésével folytatódott: a hivatalos küldöttségek, civil szervezetek és egyházi képviselők elhelyezték a kegyelet virágait a Szent István-szobor talpazatánál. Ezt követően a jelenlévő keresztalják – hordozható keresztjeik és zászlóik alatt felsorakozva – elindultak a falu fölé magasodó szent hegyre, a Perkőre.

A zarándokút a szent hegyre: Isten igazsága a sziklára épített házban

A Perkőre vezető emelkedőn a keresztalják a hegyoldalt szegélyző stációknál állomást tartva, közösen mondtak imát a nemzetért, a családokért és a megmaradásért. Pontosan déli 12 órakor, a harangszó zúgása közepette kezdődött el az ünnepi búcsús szentmise a 738 méter magasban álló, XIII. századi alapokra épült Szent István-kápolnánál, amely a falu és egész Felsőháromszék büszke ékessége.

A szentmise a környékbeli papság koncelebrálásával zajlott, a házigazda szerepét Pál Ferenc, kézdiszentléleki plébános töltötte be. Az ünnepi szónok Péter Arthur marosvásárhelyi főesperes, korábbi kézdikővári majd kovásznai plébános volt, aki személyes és mélyreható gondolatokkal szólította meg a zarándokokat. Beszédét felidézéssel indította: megemlékezett az erdélyi ferencesek kiemelkedő alakjáról, a kézdiszentléleki születésű Bartók Albert atyáról, aki a napokban töltötte volna be 99. életévét, és aki mindig mély szeretettel emlegette szülőfaluját és a Perkőt.

Péter Arthur főesperes prédikációjában arra buzdította a híveket, hogy ne ragadjanak le a hétköznapok síkján, hanem emelkedjenek fel lelkileg is a hegyre. Rámutatott, hogy a magasból kitekintve lenyűgöző látványt nyújt a gyönyörű háromszéki róna, ahol a székely emberek hangyaszorgalmú, szorgos munkájának gyümölcse mosolyog vissza a megművelt földekről. Tamási Áron szavait idézve emlékeztetett: „A madárnak szárnya van és szabadsága; az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.”

A főesperes felelevenítette a hely szellemének eredetét is: a hagyomány szerint Perkő valaha „Pereskő” volt, az a hely, ahol a székelyek ősi jogaik szerint igazságot kerestek. Azonban hangsúlyozta, hogy a ma emberének nem a saját magának kreált, mulandó igazát kell keresnie, hanem Isten örök igazságát: „Szent István királyunk Isten igazságára rakta le a magyar nemzet alapjait. Az igazság nem attól igaz, hogy egy parlamentben sokan igaznak tartják, hanem attól, hogy Isten mit gondol róla. Az igazság vagy objektív, azaz isteni eredetű, vagy nincs!” – húzta alá a szónok, óva intve a posztmodern kor bizonytalan, homokra épülő értékrendjétől.

A máltai evangéliumi tanításra támaszkodva rámutatott: az okos ember sziklára építi házát, a kereszténység pedig nem elvont teológiai elmélet, hanem életté vált gyakorlat. Aki hallja a Krisztus szavát, de nem aszerint él, az a bibliai értelemben vett ostoba emberhez hasonlít, aki homokra épít, és háza az első viharban összeomlik.

Nemzetmentés és jövőépítés: a demográfia és a hit szoros szövetsége

Prédikációjának leginkább gondolatébresztő és felelősségre vonó részében Péter Arthur főesperes kitérőt tett népünk legégetőbb problémájára, a népességfogyásra. A statisztikai tényekkel szembesítve a hallgatóságot elmondta: tízévente több mint 200 ezer magyarral vagyunk kevesebben, ami azt jelenti, hogy két Marosvásárhely méretű város lakossága tűnik el évtizedenként a Kárpát-medencéből.

A szónok egyértelmű és határozott üzenetet fogalmazott meg a megmaradás feltételeiről. „A hithű gyermekvállalás mint nemzetmentés: a demográfiai válság gyökere nem elsősorban a gazdasági körülményekben, hanem a hit meggyengülésében keresendő. Nagyszüleink példája mutatja, hogy a hittel teli életben a gyermekáldás a jövő. Aki nemzetet akar menteni, annak legyen az a belépő, hogy vállalja legalább a harmadik gyermekét” – jelentette ki a főesperes, felidézve Bálint Lajos érsek emlékét, aki sírkövére ezt a mondatot vésette: „Élt 81 évet, mert hetedik gyermekként engedték megszületni.” Ha nem vetjük el a magot, nem lesz búzánk; ha nem születnek gyermekek, a szülőföld könnyen „szünőfölddé” válik.

Bátorság a hit megvallásában: Vianney Szent János szavait idézve hangsúlyozta, hogy a kereszténységhez bátorságra van szükség. Ahogy a Nap sem rejti el fényét attól való félelmében, hogy kellemetlenséget okoz a baglyoknak, úgy a mai magyar keresztényeknek sem szabad igazodniuk a kor politikai divatjaihoz, hanem bátran meg kell vallaniuk katolikus és nemzeti értékeiket.

Meglátása szerint a mai vezetőknek és közösségi tagoknak Szent István, Szent László és Márton Áron püspök példájából kell meríteniük. Márton Áron szavaival élve: „A saját sorsunkat magunk kovácsoljuk, az élettől csak annyi kegyre számíthatunk, amennyit tőle makacs kitartással, megbonthatatlan összefogással kikényszeríthetünk.”

Oltalomkeresés: felajánlás a Magyarok Nagyasszonyának

Péter Arthur követve Szent István király ezeréves cselekedetét – aki az enyészet szélén álló országát a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlotta –, a Perkőn összegyűlt hívő közösség együtt imádkozta el a nemzet felajánló imáját. A felajánlás szavai mélyről jövő fohászként szálltak az ég felé:

„Mennyei Édesanyánk, Magyarok Nagyasszonya, Boldogságos Szűz Mária! Szent István királyunk példáját követve bízó szívvel fordulunk Hozzád. Látjuk nemzetünk sebeit és a széthúzást, de tudjuk a feladatunkat: keresztény hittel átjárt otthont, közösséget és jövőt kell építenünk. Felajánljuk Neked családjainkat, a kisebbségben és a nagyvilágban élő teljes magyar nemzetünket. Kérünk, add meg a fiataloknak a bátorságot és a hitet a gyermekvállaláshoz, hogy otthonainkban új élet fakadjon, és az anyaság, apaság öröme virágoztassa fel Székelyföldet és az egész Kárpát-medencét. Gyógyítsd meg a széthúzás sebeit, adj szívünkbe egységet, és erősíts meg minket, hogy ne tehetetlenül sodródjunk, hanem a Krisztusba vetett hit bátor építői lehessünk. Vedd anyai palástod alá jövőnket, és tarts meg minket Szent Fiad szeretetében. Ámen.”

Népünnepély a mise után

A szentmise emelkedett percei után a búcsú közösségi, ünnepi forgataga költözött a perkői nyeregbe, ahol a kápolna alatti tágas téren igazi népünnepély kezdődött. A lacikonyhák és kézművesek sátraiban lehetett vásárolni, jelen írás szerkesztésekor lép színpadra a hivatalos program szerint a Nyékládházi Fúvószenekar, akik ünnepi műsorukkal alapozzák meg a délutáni kulturális kavalkádot.

A zenei élményt követően a néptánc- és hagyományőrző fesztivál fellépői töltik meg élettel a teret, majd az est közeledtével látványos lovaskaszkadőr-bemutatót tartanak. A szórakozni vágyó tömeget este a Retro MagyaRock Koncert slágerei mozgatják majd meg, míg az ünnepélyes nap méltó lezárásaként késő este meggyújtják az ünnepi őrtüzet.