A szatmári megyeszékhelyen a város régi központjában gyülekeztek az ünneplők, akik huszárok vezette menetoszlopban indultak el a Petőfi-szobor felé. A menetben több ezren vettek részt, a csendőrök valamivel több mint háromezer részvevőt saccoltak, a szervezők szerint a négyezret is meghaladta a menetelők száma.

A menetoszlopot vezető huszárok voltak az idei március 15-ei ünnepség különleges színfoltjai. Nem arról van szó, hogy eddig nem voltak jelen a lovasok az ünnepségen, a különlegességet az adta, hogy most először szatmári lovasok vezették a felvonulókat. A szervező Szatmári RMDSZ Szőcs Péter tanácsos, történész segítségével kutatta fel az egykori szatmári huszáregyenruha kinézetét, melynek alapján elkészült a lovasok díszes ruházata.

A megemlékezés részvevői a Petőfi-szoborhoz vonultak, mely a nemzeti ünnepen tartott rendezvények hagyományos színhelye. Itt először imát mondott a hősök emlékére Schönberger Jenő római katolikus megyéspüspök és Kiss József egyházmegyei főjegyző, majd ünnepi beszédet mond Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere.

A politikus párhuzamot vont a napjaink eseményei – elsősorban az orosz–ukrán háború és az 1848-as események között. „Magyarország ’48-ban az elnyomók ellen lázadt fel, és majdnem le is győzte, de azok a gazdasági körök, amelyek a háttérben azóta is mozgatják a szálakat, segítségül hívták az oroszokat. Pedig a cári birodalom már akkor is ősi ellensége volt a Nyugatnak és a Habsburgoknak, de a közös érdek felülírta az igazság és a szabadság örök elveit, a lázadó magyaroknak pedig veszniük kellett. Napjainkban szintén egy európai nemzet harcol az oroszokkal, és ugyan a nyugati civilizáció vezetői a nagy nyilvánosság előtt teljes mértékben elítélik ezt, ennek a háborúnak ők is a kirobbantói, nem törődve azzal a sok szenvedéssel, amit az egyszerű embereknek – ukránoknak, oroszoknak, magyaroknak, románoknak, tatároknak – okoznak” – fogalmazott Kereskényi Gábor.

Hozzátette: „azzal mindannyian egyetértünk, hogy egy proxiháború zajlik, amelyet két nagyhatalom és két világnézet vív egymás ellen egy harmadik állam területén. Ehhez pedig különböző módon ugyan, de sorra csatlakoznak az országok, mindegyik harsogva a saját propagandáját. Pedig annyira egyszerű és egyértelmű az egész: békére van szükség, hiszen nincs olyan háború, amelyiknek nyertese van, csak kisebbik vesztese.”

Szatmárnémeti polgármestere szerint „a háború gazdaságilag csak mínuszos dolog lehet, nem beszélve az erkölcsi veszteségekről és az emberéletekről. Erre itt van két rokon nemzet, amelyeket talán nyugodtan nevezhetünk legalább féltestvéreknek, és ahelyett, hogy békében, egymást kiegészítve élnének, tönkre teszik egymást. Az európai országok nagy része pedig asszisztál ehhez, és szítja a feszültséget, ahelyett, hogy arra törekedne, hogy minél hamarabb kompromisszumos megoldást találjon. Mert idő az nincs. Oroszország és Ukrajna együtt a világ gabonaellátásának az egy hetedét biztosította eddig, de a traktorok helyet most tankok szántják a földeket, az üzemanyag pedig a vetőgépek helyett a harckocsikba kerül” – mondta el beszédében Kereskényi Gábor.

A megemlékezés a Petőfi-szobor megkoszorúzásával és a Magyar himnusz eléneklésével zárult.