Kétnapos ünnepséggel emlékezik az 1848-1949-es forradalom és szabadságharc kitörésére a szatmárnémeti RMDSZ: március 14-én tartották ugyanis a hagyományosan 15-ére időzített ünnepi műsort, melynek fénypontja az Ezüst Tulipán-díjak átadása volt.

A díjátadást megelőzően Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke és Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese mondott ünnepi beszédet.

Semjén Zsolt beszédében párhuzamot vont az 1848-as állapot és napjaink eseményei között. Mint elmondta: annak idején az osztrákok próbálták bekebelezni Magyarországot és asszimilálni a magyar népet, most pedig az Európai Unióban van ilyen ambíció. A miniszterelnök-helyettes felhívta a figyelmet a magyar értékekre, melyeket meg kell tartani. „Azért akarunk megmaradni magyarnak, hogy magyarságunkat továbbadhassunk gyermekeinknek” – mondta. Emlékeztetett a magyar egység fontosságára is, utalva a közelgő magyarországi választásokra, kiemelve: 2014-ben és 2018-ban is a külhoni magyarok szavazatán múlt a nemzeti kormány parlamenti kétharmada.

Ezt követte a díjak átadása. Az Ezüst Tulipán Díjat a Szatmárnémeti RMDSZ 2007-ben alapította, és három kategóriában (közösségépítés, művelődés-oktatás, ifjúság-sport) kerül átadásra minden év március 15-én, a nemzeti ünnep alkalmából.

Az Ezüst Tulipán Díjat a szervezet városi elnöksége olyan személyiségeknek ítéli oda évről évre, akik munkásságukkal, helytállásukkal hozzájárulnak szülőföldünkön való megmaradásunkhoz, városunk magyar közösségének fejlődéséhez, gyarapodásához. A szervezet díjait idén is Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere, a szatmári RMDSZ elnöke adta át.

Közösségépítés kategória: Boldog Scheffler János Rehabilitációs és Fejlesztő Központ

A Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek rendjét Hám János püspök 1842-ben alapította, elsősorban a leányok nevelésére. Szatmárnémeti tevékenységük megkezdése után a nevelő tevékenység mellett jelentős igény mutatkozott a betegek ápolására és a szegények gondozására is. Így ezen a területen is tevékenykedtek, mégpedig olyan jó eredményekkel, hogy a rend miatt Szatmár vált a leánynevelés, tanítónőképzés, betegápolás mércéjévé.

1949-ben a berendezkedő kommunista hatalom, a zárda elhagyására kényszerítette a nővéreket, ekkor 190 nővér élt itt, akik kisebb közösségekbe tömörülve folytatták tevékenységüket, elsősorban a házi betegápolást. 1990-ben a rendszerváltás pillanatában közel százan vették fel ismét a rend ruháját, amikor még az Anyaház az állam tulajdonában volt.

2005-ben került vissza a rend tulajdonába a zárda épülete, birtokba vételére 2012-ben nyílt lehetőség. Ekkor a Szatmári Irgalmas Nővérek egyesülete megalapította a Boldog Scheffler János Rehabilitációs és Fejlesztő Központot, amelynek célja a rászorulók, gyermekek és felnőttek, mozgássérültek és egyéb szellemi vagy fizikai fogyatékossággal élők megsegítése, rehabilitálása és fejlesztése. Specializált szociális szolgáltatások széles palettáját nyújtja gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek, időseknek, családoknak, fizikai vagy szellemi hátránnyal indulóknak. Az ilyen személyekkel élő családok számára a hétköznapok tele vannak kihívásokkal, amelyek amúgy is nehéz életkörülményeiket még nehezebbé teszik, úgy mint: a folyamatos orvosi vizsgálatok, vagy a különböző helyszíneken történő fejlesztésekre való gyakori utazások. Ebben szeretett volna a Központ segíteni, azáltal, hogy egy helyen, lakóhelyükhöz közel tudják igénybe venni a fejlesztő szolgáltatásokat és ne kelljen szomszéd városba utazniuk megfelelő szakmai segítséget keresve. Azért tehát, hogy létezzen egy központ, ahol számos fejlesztés anyanyelven is elérhető, méghozzá olyan helyen, ahol a lelki megnyugvás és feltöltődés is megadatik.

A Boldog Scheffler János Központ tehát idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Szolgáltatásaiban évente több mint 250 család részesül – ez a szám is mutatja, hogy az alakulásakor kitűzött célt, a szatmárnémeti közösség szolgálatát és gazdagítását bőségesen megvalósította. Legyen e díj közösségünk köszönetének kifejezése. A díjat Szabó Mária Rita nővér tartományi főnöknő és Fazekas Brigitta, a Boldog Scheffler János Központ szakmai vezetője vette át. 

Oktatás – művelődés kategória: Muhi Sándor képzőművész, tanár 

Muhi Sándor képzőművész, tanár 1945. május 28-án született Szatmárnémetiben. Rajztanári diplomát Kolozsváron szerzett, 1966-ban, 1982-ben elvégezte a bukaresti Nicolae Grigorescu Intézetben a művészeti muzeológia szakot. Tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének, valamint a Barabás Miklós Céhnek.  1968 óta rendszeresen kiállít megyei, országos és nemzetközi tárlatokon.  Számos művészeti rendezvényen szerepeltek a munkái, több tucat egyéni tárlatot rendezett Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Kolozsváron, Bukarestben és több magyarországi településen, munkái megtalálhatóak különböző köz- és magángyűjteményekben.

Muhi Sándor közéleti és pedagógiai tevékenysége igen szerteágazó. Tanított elemi és általános iskolában, dolgozott képzőművészeti, elméleti líceumban, valamint pedagógiai főiskolán, egyetemen. Rendszeresen közöl képzőművészeti írásokat az Új Hétben, a Szamosban, a Sugárútban és a Szatmári Friss Újságban, a Sugárút képzőművészeti rovatának a szerkesztője. Számos Szatmárnémetiről szóló cikk, cikksorozat, ismertető és kötet szerzője, a Szatmári séták ötletgazdája és vezetője volt 2018 és 2019 között.

1994-ben Szent-Györgyi Emlékportré-díjjal tüntették ki, 2003-ban az Ezüstgyopár-díjat vehette át. 2016-ban az RMPSZ az Apáczai-díj arany fokozatát adományozta Muhi Sándor képzőművésznek sokrétű munkássága elismeréseként, végül 2019-ben megkapta a Bocskai István-díjat.

És miért ez az újabb díj? Számos méltatás közül álljon itt válaszként az egyik: „Mert szívvel lélekkel benne él a korban, a mában, érzi annak kihívásait, és fel is veszi a kesztyűt. Kimeríthetetlen ötletgazdagsággal és bámulatos hévvel veti bele magát az alkotásba, tart lépést a már szinte követhetetlen technikai újításokkal, világhálós lehetőségekkel, kiállítást rendez, könyvet ír, előadásokat tart, lapot szerkeszt, tanul és tanít.”

Ifjúság és sport kategória: Hegedüs Gergő

Hegedüs Gergő 2021-től a Romániai Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, 2019-től pedig a szatmárnémeti kirendeltség vezetője. Idén ünnepli 30. születésnapját. Fiatal kora ellenére rengeteg tapasztalatot szerzett már a közösségszervezés területén: 2007 augusztusában önkéntesként csatlakozott az említett civil szervezethez és azóta is aktív tagja, mozgatórugója a Máltai Szeretetszolgálatnak. 2016-ban a Romániai Máltai Ifjúság vezetőjévé választották, azóta tehát Románia egyik leghitelesebb civil szervezetének fiataljaiért felel.

Szociális munkás, minden nehézséget kihívásként él meg. A szükségállapot idején szervezői munkájának köszönhetően hatékony volt a segítségnyújtás a rászoruló közösségek számára, mindent megtett azért, hogy a felmerülő akadályok ellenére megfelelő helyre jusson el a segítség.
Legfőbb motivációja, hogy hatást gyakoroljon mások életére és felhívja a figyelmet egymás támogatásának fontosságára.

Kulcsszereplője az ukrajnai háborús övezeteket segítő programoknak. Nemcsak a segélyszállítmányok rendszerezése, csomagolása és biztonságos célba juttatása a feladata, hanem az ukrán-román határátkelőkön végzett önkéntes munka megszervezése is.

Az ünnepi műsor zárásaként a Bekecs Néptáncegyüttes Reliktum című néptánc-előadásának néhány részletét láthatta a közönség.