banner_066Zffpe_maszol_6fel_rmdsz-02.png
banner_VnNOCp39_maszol_6fel_rmdsz-01.png

„Ragaszkodunk-e ahhoz, amink van, vagy feladjuk a képviseletet?” – Interjú Vincze Loránt EP-képviselővel

Vincze Loránt európai parlamenti képviselő szerint saját magunkkal szembeni önbecsülés kérdése, hogy a romániai magyarságnak a következőkben is legyen képviselője az Európai Parlamentben. Nehéz választási év következik, amely a szélsőséges pártok erőteljes megerősödését hozza magával, ebben a politikai környezetben pedig különösen fontos az, hogy a magyarság megtartsa helyét azokban a döntéshozó fórumokban, amelyekben eddig is részt vett. „Komolyan el kell gondolkodnunk nekünk, erdélyi magyaroknak, hogy ragaszkodunk-e ahhoz, amink van, vagy feladjuk a képviseletet” – mondta a Maszolnak adott interjújában az EP-képviselő.

– Sarkosan fogalmazva, Brüsszel túlszabályoz, ami Brüsszelből jön, az a nyugat-európai politikumnak az elképzelése, ami nem mindig találkozik a kelet-európai valósággal. És ezt érzékelik az erdélyi vagy a székelyföldi magyar emberek is. Hogyan látja ezt immár Brüsszelből?

– Van túlszabályozás Brüsszelben. Kétségtelenül, tulajdonképpen minden hatalmi központnak a sajátossága az, hogy minél több döntést magához akar vonzani, és az Európai Unió fejlődése az elmúlt évtizedekben arról szólt, hogy minél több kompetenciát magához ragadjon a tagállamoktól, így ezzel el lehet jutni egészen extrém helyzetekig.

Fotók forrása: Vincze Loránt Facebook-oldala

Mondok erre egy példát. Most legutóbb a növényvédő szerek mennyiségének a csökkentéséről volt szó az Európai Parlamentben, és ott egy egységes, 50 százalékos csökkentést akartak a fűnyíró-elv alapján. Vagyis, hogy minden országban a növényvédőszer-mennyiség használata a felére csökkenjen. Ehhez viszont össze kell hasonlítani, hogy mennyi az a mennyiség, amit Romániában használnak, és a számok 800 grammot mutatnak hektáronként, de meg kell nézni azt is, hogy mennyit használnak el mondjuk Franciaországban, ahol 8 kilót hektáronként. Nem mindegy, hogy a 8 kilót csökkentjük a felére, vagy a 800 grammot 400 grammra, ami azt jelenti, hogy a gazda hozamot veszít, és sokkal kevesebb terményt tud előállítani ugyanazzal az erőfeszítéssel. Ezt a javaslatot végül a Parlament többsége mindenestül elutasította, az Európai Néppárt parlamenti csoportjának hathatós támogatásával sikerült megakadályoznunk a legrosszabbat.

– Ez a helyzet abból adódik, hogy Nyugaton nem ismerik a kelet-európai valóságot, és a döntéshozatalkor ez egyfajta szembenállást okoz?

– Itt nem feltétlenül Kelet-Nyugat szembenállásáról van szó, kellene látni a helyi sajátosságokat, régiókra, tagállamokra lebontva. Ott van a másik téma, a zöldek javasolták, hogy a közlekedési balesetek visszaszorítását egy új európai szabályrendszer kialakításával akarják elérni, aminek az első intézkedése például az volna, hogy a 70 év fölötti embereknek gyakrabban kellene egészségügyi vizsgálaton átesniük, engedélyeztetniük magukat, hogy autót vezethessenek, illetve megkülönböztetnének kétféle hajtásit, egy nagyobb motorral rendelkező, nagyobb tömegű autó esetében plusz feltételeknek kellene megfelelni, plusz vizsgát kellene letenni. Köztudomású, hogy a legújabb, legmodernebb elektromos autók nagy teljesítményű, nehéz autók. Valóban meg kellene előzni, hogy kevesebb halálos áldozat legyen a közutakon, de nem biztos, hogy a járművezetői engedély szigorításával kellene kezdeni ezt a sort. Nyilván, ezt a többség szintén elutasítja.

A határőrizet közös megerősítésére, az illegális bevándorlás megállításához – aminek értelme volna közösen szabályozni – egyelőre nincsen többségi akarat, közös szándék. Közben pedig látjuk, és az ott élők látják, hová jutott Nyugat-Európa.

– Ezek a kirívó negatív példák, de ne ragadjunk le ezeknél, mert el kell mondani, hogy azért vannak olyan szakterületek is, amelyeken kifejezetten jól működik az együttműködés, másképpen fogalmazva: ami nekünk kifejezetten hasznos.

– Igen, azt gondolom, hogy más területeken az európai együttműködés fontos. Ha a gazdasági együttműködést nézzük vagy a támogatáspolitikát, hogy mennyi pénz jön az Európai Unióból, hatalmas előny, ezek a források a fejlődési, fejlettségi különbséget próbálják meg kiegyenlíteni a tagállamok között. Azt gondolom, hogy mindig a józan észre kell hallgatni a különböző kérdésekben, és aminek semmi értelme nincs, ami a tagállamoktól hatáskört von el, pedig ott helyben jobban meg lehet oldani az adott kérdést, azt például el kellene engedni. Aminek van értelme, hogy közösen csináljuk, mert hatékonyabb, kifizetődőbb, mint például a védelem, a közös európai külpolitika, a nemzetközi kereskedelem, már rég közös európai politika. Azokban a kérdésekben, amik arról szólnak, hogy mennyire erős az Európai Unió egésze a világban, mindig érdemes együttműködni.

Azt is érdemes megfontolni, hogy az egészségügyben legyenek közös kompetenciák, mert a koronavírus-járvány nyomán az emberek ezt kérték. De például a környezetvédelemről azt mondani, hogy ez közös kompetencia, és hogy jobban látszik Brüsszelből, hogyan hogy kell megvédeni a Szent Anna tavat vagy a medvéket, vagy a fenyveseket, ez biztos, hogy túlzás.

– Itt a nyakunkon a zöld átállás is, amely bennünket, romániaiakat nagyon súlyosan érint. Hol áll most ez a folyamat?

– A folyamat halad, és van néhány céldátum. 2030 után már nem gyártanak belsőégésű motorral rendelkező autókat. Sok más területen cél a karbonsemlegesség elérése, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése. Önmagukban ezek mind becsülendő, értékelendő törekvések, csak a teljes képet kell látnunk, és Európa helyét a világban, ami igazából kevesebb, mint 10 százalék területileg, a klímára gyakorolt hatás tekintetében. Ha mi olyan kötelezettségeket vállalunk magunkra Európában, amelyek közben a gazdaságot is megnyomorítják, a vállalkozókat, az embereket, a gazdákat, akkor nem tudom, hogy mennyire tud eredményes lenni a végén.

Például ha azt mondjuk, hogy a mezőgazdaság nagy szén-dioxid-kibocsátású ágazat – ami valószínűleg így is van –, és ezt úgy akarjuk megoldani, hogy csökkentjük a mezőgazdasági területet, akkor kevesebb növényt termesztünk, kevesebb állatot fogunk tartani, mint eddig, ami pedig azt jelenti, hogy végül kevesebb élelmiszert tudunk előállítani. Ember azonban nincs kevesebb, az emberek ugyanannyit esznek, tehát azt az élelmiszerkiesést pótolnunk kell, be kell hozni harmadik országokból. Olyan termékekről beszélünk, amelyeknek a minőségét nem ismerjük, amelyek azokban az országokban nem környezetkímélő módszerekkel lesznek előállítva, tehát lehet, hogy Európában kisebb lesz a kibocsátás, máshol viszont megnövekszik.

Vannak azok az előírások is például, hogy ne legyen hővesztesége a lakásoknak, házaknak, az épületeknek, szigeteljük azokat. Persze, igen, egyetértünk, de ki fogja ezt kifizetni? Ez egy hatalmas befektetést igényel a tulajdonos, a lakók, a vállalkozók részéről.

Persze szükség van olyan intézkedésekre, amelyek az éghajlatváltozást mérsékelik, a szén-dioxid-kibocsátást csökkentik, de nem is lehet azt mondani, hogy átállunk a nulla kibocsátásra, és a másik oldalon gazdaságilag olyan károkat okozunk, amelyek az egész európai gazdaságot és jólétet visszavetik.

– Azt most láthattuk nagyvonalakban, hogy mi miképpen látjuk az EU brüsszeli adminisztrációját, de a tagállamok közül is sokan sokféleképpen látnak és értekelnek minket, illetve Romániát és Bulgáriát, ez a legutóbbi időszakban legfőképp a schengeni csatlakozás meghiúsításában teljesedett ki. A román kormány legfrissebb tájékoztatása szerint jelen esetben kétlépcsős csatlakozásra számíthatunk, tehát először a légiforgalom esetében a belső határellenőrzés megszüntetése, és aztán meg majd valamikor az országhatárok megnyitása. Az Európai Parlamentből hogyan látszik ez az ügy?

– Nem titok, mindvégig erről volt szó. Tehát senki nem gondolta azt, hogy amikor meghozzák a döntést az EU bel- és igazságügyi miniszterei, akkor egy lépcsőben minden határátkelőn azonnal határellenőrzés nélkül lehet majd áthaladni. Mindig is arról volt szó, hogy a repülőtereken hamarabb bevezetik ezt.

– A román politikum most ezzel a kommunikációval próbálja menteni a belpolitikai nehézségeket is eredményező helyzetet…

– Szerintem a helyes adagolás az lett volna, hogy amikor látta Románia azt, hogy a Bulgáriával való összekapcsolás inkább hátrányos, mint előnyös, akkor erőltetni kellett volna a leválást Bulgáriáról. És ez már látszott körülbelül a tavaly, amikor Ausztria Románia és Bulgária esetében vétózott, de Hollandia csak Bulgária esetében. És ezt el is mondtuk, az RMDSZ elnöke is többször kérte ezt a román pártok vezetőitől. Brüsszelben is többször elmondtuk, és maga az Európai Bizottság is – informálisan, mert hivatalosan nem vállalhattak fel egy ilyet – elmondta azt, hogy Romániának az tenne a legjobbat, ha külön marad. És nyilván kellett volna egy átmeneti időszak, amíg a Duna mentén a román–bolgár közös határon felszerelik azokat a berendezéseket, amelyek szükségesek a határellenőrzése, de azt hiszem, hogy ez igazából egy technikai jellegű és könnyen teljesíthető feltétel lett volna.

Ehhez képest ott tartunk, hogy az idén sem Bulgária, sem Románia nem lesz a schengeni övezet tagja. Tehát ez egy keserű pirula lassú adagolásának az esete, és ez ugyanígy érvényes lesz a jövő év elejére is, hiszen választási év következik.

Románia nem használta ki az összes diplomáciai lehetőségét, és szerintem ez főleg az államelnöknek volt a feladata. Ő jeleníti meg az ország külpolitikáját, érdekeit, ő tud tárgyalni a többi állam- és kormányfővel. Neki a kezében vannak eszközök, azokkal kell élni. Ehhez képest elment Afrikába szafarizni...

– Ha az emberek bizalma meginog, erősödik a Brüsszel-ellenesség, amelyre egyébként Kelemen Hunor elnök úr is többször felhívta a figyelmet, az sem Romániának, sem a romániai magyarságnak nem jó, mert a romániai közhangulat eltolódik egy olyan szélsőséges irányba, ahonnan nagyon nehezen lehet visszahozni…

– Pontosan. Ezért is figyelmeztettünk már az elmúlt egy évben, amióta megszületett a vétó, hogy Romániában negatív folyamatokat indít el ez az elutasítás, hiszen az emberek frusztráltak, elégedetlenek, sok más miatt is haragosak, és az Európai Unió az a célpont, amin a dühüket kitölthetik – egyébként következmény nélkül. És azt hiszem, hogy látszik ez a közvélemény-kutatási adatokból is. Az AUR, a szélsőséges párt növekedésének egyik oka a schengeni csatlakozás elmaradása. Ezt elmondtuk Brüsszelben számtalan alkalommal, legutóbb az Európai Néppárt közgyűlésén, egy hónappal ezelőtt el is fogadtattunk egy határozatot az RMDSZ javaslatára, amiben kértük Ausztriát, hogy változtassa meg az álláspontját, mert abszolút negatív folyamatokat generál Romániában, és növekszik az euroszkeptikusok száma. Ez nem érdeke Európának.

– A minap azt mondta Marcel Ciolacu miniszterelnök, hogy a 2014–2020 közötti időszak pénzügyi keretéből Románia lehívta a számára elkülönített európai alapok 90 százalékát, és ezzel a negyedik lett az uniós államok között. Korábban jóval alacsonyabb szinten álltunk, valóságos lehet-e ez a 90 százalék és valóban megtáltosodott Románia az EU-s alapok felhasználása tekintetében?

– Az a szerencséje Romániának, hogy működött az „N+3” nevű egyenlet, ami arról szól, hogy ha nem költötte el a pénzügyi időszakban a pénzét az ország, de már folyamatban lévő munkálatok vannak, akkor ezeket három éven belül be lehet fejezni, és be lehet küldeni a számlákat. Ebben születhettek annyira jó eredmények, hogy 90 százalékról beszél a miniszterelnök. Én azért egy kicsit túlzónak tartom ezt, mert nagyon alacsony szintről indultunk még a ciklus kezdetén, de ha sikerült ennyit behozni, az jó.

Viszont most már arról kellene beszélnünk, hogy mit teljesítettünk az új pénzügyi időszakból, illetve a helyreállítási költségvetésből és hitelből mennyit sikerült hasznosítani, mert ott viszont nincs kegyelmi idő. Ott 2026-ig be kell fejezni a munkálatokat, és el kell küldeni a számlákat, és nagyon sok feltételt teljesítenie kell Romániának ahhoz, hogy megkapja a pénzt, és nem látszik az, hogy teljesíteni tudja. Tehát lehet, hogy ezeknek a pénzeknek a kifizetése még kérdéses.

– Azt látjuk, hogy folyamatos az alkudozás. Eddig nem volt egy olyan elszámolási határidő, amikor minden rendben lett volna. Mindig valamit alkudni kellett…

– Én el szoktam mondani, hogy Romániában, mert máshol van, ahol rendben mennek dolgok.

– Igen, ez a Dâmbovița partján meghonosodott jó román szokás... A romániai magyarságnak sem adatik meg, amit kér Bukarestben, de még az Európai Unióban sem, noha volt egy első lépésben eredményes európai polgári kezdeményezés is, amely aztán az Európai Bizottság előtt elakadt. Hogy állunk ezzel? Lesz ebből valami, vagy ez már egy elveszett ügy?

– Semmiképpen nem tartom elveszett ügynek, még akkor sem, hogyha ezekből a javaslatokból, amelyeket a Minority SafePack csomagban megfogalmaztunk, végül nem lesz jogi aktus, de azért nem szeretnék ennyire előre szaladni. Egyrészt van egy jogi folyamat most, egy fellebbezés, amely esetében jövőre hoz majd ítéletet a bíróság, és azért itt is van pozitív fejlemény: például az, hogy Magyarország mellett Dél-Tirol is belépett a perbe, meg a belgiumi német közösség kormánya, és a bíróság befogadta ezeket a beavatkozásokat. Ez azt mutatja, hogy jogosultak voltak az érveiket használni, és azok nyilván kisebbségi jellegűek voltak. Ez mindenképpen pozitív dolog. Másrészt viszont, ha ettől a jogi folyamattól leválasztom a politikai értékét ennek a kezdeményezésnek, az pedig az, hogy napirendre helyeztük a kisebbségi kérdést, akkor komoly eredményekről beszélhetünk.

Nekem az volt a feladatom itthonról, hogy az Európai Parlament támogatását megszerezzem ehhez az ügyhöz, és ez sikerült, hiszen háromnegyedes többséggel támogatta a kezdeményezést a Parlament. Utána még volt egy másik határozat is, amiben szintén kisebbségi jellegű javaslatokat ugyanilyen nagy arányban támogattak. De abban a helyzetben vagyunk, hogy az Európai Bizottságban nincsen biztosunk, az állam- és kormányfők között szintén nincs erdélyi magyar, tehát ott sokkal nehezebb befolyásolni a döntéseket.

Ezzel együtt nagyon sokan támogatják a kisebbségvédelmet, az Európai Parlamentben nyilvánvaló, hogy a kisebbségi ügy mögé a nagy többség beáll. Az Európai Néppárt frakciója mindkét esetben egyhangúan támogatta a kisebbségek számára fontos ügyeket. Sok tagállam támogat, de még mindig ott van az a kritikus pont, hogy vannak tagállamok, amelyek egyáltalán nem akarnak foglalkozni a kisebbségek ügyével.

– Főleg történelmi okok miatt…

– Igen, ők azt mondják, hogy történelmi érzékenységek okán. Tény, hogy Románia, Szlovákia, Görögország, de a régebbi demokráciák közül is Franciaország vagy Spanyolország részben, de elutasítóak, és akkor a többiek is azt mondják, hogy ez valami kényes ügy, nem szeretnék, ha botrány lenne belőle, inkább a szőnyeg alatt tartják, ami igazságtalan, mert közben az Európai Bizottság mindig megtalálta a módját, hogy akár nagy nyomásgyakorlással, de lenyomja a tagállamok torkán azokat az ügyeket, amelyeket fontosnak tartott. Például a szexuális kisebbségekhez kapcsolódó témában, vagy rég működik a roma stratégiák kerete, azokkal semmi baj nem volt, sikerült elfogadtatni a többséggel.

Sokkal nagyobb bátorságra volna szükség a Bizottság részéről – akik egyébként nem választott tisztségviselők, tehát semmi veszítenivalójuk nincs –, és így lenne az európai jogállamiság egy értelmes, a gyakorlatban is alkalmazott elv, mert különben ők csak cseresznyéznek a különböző kisebbségi helyzetek között, és azt mondják, egyik kisebbség jó, azt támogatjuk, más típusú kisebbséget pedig nem.

– Ez politikai döntés.

– Azt gondolom, hogy egyértelműen az. Politikai akarat nincs rá, politikai bátorság.

– Úgynevezett szuperválasztási év következik, az EP-választás pedig az első a sorban, úgymond egy dobbantó az összes romániai pártnak, ez lesz a nagy erőfelmérés. Hogy áll e tekintetben a romániai magyarság, illetve hogyan készül az RMDSZ erre a megmérettetésre?

– Úgy látom, hogy romániai szempontból ez egy belpolitikai választás lesz, ezen minden párt felméri azt, hogy mekkora súlya van, hányan támogatják, és már az államelnökválasztásra tekintenek, arra, hogy akkor ki állít majd jelöltet, és kinek az esélye nagyobb. Ehhez képest az RMDSZ számára az európai parlamenti választás Európáról szól és arról, hogy az erdélyi magyarságnak ebben hol a helye, és mi az, amit magának követel. Én azt gondolom, hogy a képviseletet mindenképpen.

Nyilván látjuk azokat a felméréseket, amelyek arról szólnak, hogy az erdélyi magyarok nagy arányban szkeptikusak az Európai Unióval kapcsolatban, elégedetlenek akár az Európai Unióval, de erre nagyon egyszerű a válasz: el kell menni szavazni és egy olyan többséget támogatni a szavazattal, amely meg tudja változtatni ezt a mostani, sokszor indokolatlan, észszerűtlen döntéseket hozó többséget. Ez tényleg azon múlik, hogy milyen arányok lesznek az Európai Parlamentben a választásokat követően. És azt hiszem, hogy számunkra, erdélyi magyarok számára nem kérdéses, hogy részei vagyunk Európának és az Európai Uniónak. Oda szerettünk volna csatlakozni akkor is, amíg 50 évig kommunizmus volt Romániában, nem éreztük jól magunkat abban, amiben éltünk. A harminc év demokrácia alatt is mindig Európára tekintettünk, és oda akartunk tartozni. Amikor meg ott vagyunk, akkor meg küzdenünk kell azért, hogy ennek az Európának a képe minél inkább hasonlítson a mi énképünkre. Ehhez pedig erőfeszítésre van szükség.

– Azt mondják egyes politikai elemzők, hogy amennyiben az AUR bejut az Európai Parlamentbe, márpedig minden jel szerint bejut, ott még az is megtörténhet, hogy a konzervatívokkal ülnek be a koalícióba, ezzel kvázi legitimálják magukat, így aztán már nem lehet rájuk sütni a „nem szalonképes” jelzőt. Ez milyen konkrét veszélyekkel jár?

– Nagyon komoly a veszély, de azt gondolom, hogy ezen a hídon akkor kell átmennünk, amikor odaérünk, tehát a választási eredmények ismeretében, látva azt, hogy milyen mozgások lesznek az Európai Parlamentben. De addig is, szerintem a veszély valós. Folyamatosan arról beszélünk, illetve jelennek meg közvélemény-kutatások, amelyek az RMDSZ-t a bejutáshoz szükséges 5%-os küszöb köré, alá vagy fölé mérik, és közben azt látjuk, hogy az AUR 20 százalék fölött teljesít, a Diana Șoșoaca pártja pedig már megugrotta az 5 százalékos küszöböt, akkor elég komolyan el kell gondolkodnunk nekünk, erdélyi magyaroknak, hogy ragaszkodunk-e ahhoz, amink van, vagy feladjuk a képviseletet és annak lehetőségét, hogy beleszóljunk a minket illető döntésekbe.

Az igazság az, hogy az erdélyi magyarság egymillió-kétszázezer ember, ez több, mint három uniós tagállamnak a lakossága. Málta, Ciprus, Luxemburg kisebb lélekszámú ország, Észtország pedig 1,3 millió, és ők legalább hat képviselővel jelen vannak. Ehhez képest én azt gondolom, hogy saját magunkkal szembeni önbecsülés kérdése, hogy legyen képviselője az 1 millió 200 ezer erdélyi magyar embernek az Európai Parlamentben, és azt gondolom, hogy az RMDSZ képviselői bebizonyították az elmúlt mandátumok alatt, hogy hűen képviselik az erdélyi magyarság ügyeit, és nemcsak a kisebbségvédelemben, hanem az említett gazdasági, mezőgazdasági érdekek tekintetében is. És azért ne feledjük el, hogy van ennek egy nemzeti vonatkozása is. Az erdélyi magyar képviselők hozzájárulnak a Fidesz által jelentett erőhöz, értékekhez, és együtt tudunk lenni az Európai Unióban. És igen, jó volna, hogyha egy konzervatív többség, vagy egy jobbközép többség alakulna ki az Európai Parlamentben, szemben a nagyon elszállt baloldallal, a zöld vízióval, amely meggyőződésem, hogy nagyon rossz felé vinné az Európai Unió gazdaságát.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT
banner_Os8CxLFO_KUK_Webbanner_970x250_ANIM.gif
banner_9y4hN5Rx_KUK_Webbanner_728x90_ANIM.gif

Kapcsolódók

Kimaradt?