Európa jövőjéről és az előttünk álló kihívásokról kérdeztük Vincze Loránt európai parlamenti képviselőt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnökét. Szó esett a Románia számára nemrég elfogadott helyreállítási tervről, továbbá azokról a kötelezettségekről, amelyek meghatározzák a következő időszak környezetvédelmi intézkedéseit, de nem kerültük meg a romániai magyarság helyzetét sem, különösképpen azért, merthogy az erdélyi magyarság szerves részét képezi Európának, így az öreg kontinens jövőjéről folytatott vitában is hallatjuk a hangunkat.

Románia közel harmincmilliárd eurónyi uniós pénzügyi segítséget kapott a helyreállítási terv megvalósítására. Milyen támogatásról beszélhetünk ebben az esetben, vissza kell-e fizetnie az országnak ezt a hatalmas értékű támogatást?

A helyreállítási pénzügyi eszközt az Európai Unió azért találta ki, mert a koronavírus-járvány nyomán a tagállamok gazdasága meggyengült, és hogy minél gyorsabban magához térjen Európa, szükség volt egy olyan gazdaságösztönző tőkeinjekcióra, amely ezt a kilábalást felgyorsítja. Románia esetében ez harmincmilliárd euró. Ez a forrás egyrészt a tagállamok hozzájárulásából származó támogatás, míg a másik része is vissza nem térítendő, viszont hitel alapú, vagyis az Európai Unió közösen felvett a nemzetközi pénzpiacról hitelt, amely ennek a helyreállítási költségvetésnek a másik felét állja. Ilyenre még nem volt példa, hogy az EU közösen a piacról vett volna fel pénzt.

Az EU által felvett hitelt Romániának nem kell majd visszafizetnie, ha felhasználja azokra a programokra, amelyekben az Európai Bizottsággal megegyezett a Helyreállítási Terv keretében, az utánunk következő nemzedéknek viszont törleszteniük kell majd a kölcsönt.

Mi volt a fő érv amellett, hogy Románia olyan beruházásokat is belefoglalhatott a helyreállítási tervbe, amelyeket korábban már megvalósíthatott volna, de erre képtelen volt?

A helyreállítási tervben, amelyet Románia esetében nemrég fogadott el az Európai Bizottság, 2026-ig meg kell valósítani a beruházásokat, ha úgy tetszik, kulcsrakész beruházásokat kell majd bemutatni, nem fordulhat elő az, hogy később nyújtson be majd számlákat az ország, mert ezeket a Bizottság már nem fogja kifizetni. Ez észszerű is, hiszen a jelenlegi gazdasági helyzetből szeretne kilábalni az EU, nem pedig majd abból, ami tíz év múlva lesz.

A tárgyalások során Románia vonatkozásában az volt a kulcskérdés, hogy sikerül-e belefoglalni a helyreállítási tervbe olyan beruházásokat, amelyeket a korábbi hétéves pénzügyi keretben képtelen volt megvalósítani, és itt a nagy infrastrukturális beruházásokról van szó, autópálya-építésekről, vasútfelújításról, egészségügyi intézmények felépítéséről. Meg kellett győzni az Európai Uniót arról, hogy ez alap infrastruktúrát és alap igényeket jelent Románia részéről, nem lehet más típusú beruházásokat eszközölni, vagy pedig csak nagyon korlátozottan, amíg nincsenek utak, nincs vasút. Az EU elfogadta ezt az érvelést, a kihívás pedig az marad, hogy ezeket a forrásokat fel is kell használni a következő öt esztendőben.

Az Európai Néppárt képviselőcsoportja amellett kardoskodott mindvégig, hogy az Európai Unió keleti tagállamai, köztük Románia megkapják azt az esélyt, hogy infrastrukturális beruházásokra is elkölthessék ezt a helyreállítási költségvetést.

Az Európai Bizottság minden bizonnyal figyelemmel fogja kísérni, hogy miképpen teljesíti Románia a vállalásokat. Látva azt, hogy a Szociáldemokrata Párt egyes képviselői már arról is nyilatkoztak, hogy a helyreállítási tervet újra kellene tárgyalni, ez nagyon veszélyes volna, amikor ilyen rövid idő áll rendelkezésre projektek elindítására és megvalósítására. Egy újabb alkudozás és megegyezés több mint fél évvel kitolná a beruházások elindítását, ami végképp veszélybe sodorná a határidők betartását. Az észszerű az volna, hogy azonnal nekifogni és megvalósítani a projekteket, annál is inkább, hogy a pénz harminc százaléka előlegként még év vége előtt megérkezik Romániába.

Ismerve a romániai viszonyokat, valóban képes lesz ez az ország arra, hogy öt év alatt befejezze a vállalt beruházásokat?

Látva a romániai valóságot, természetesen szkeptikus vagyok, hiszen van már mögöttünk egy másfél évtizedes tapasztalat. Da abban is bízok, hogy látjuk a feladatot, és ehhez mérten át tudjuk alakítani a menedzsmentet, ahol szükséges, el kell végezni a törvényi korrekciókat a közbeszerzési eljárásoknál és azoknál az adminisztratív lépéseknél, amelyeknél egyszerűsítésre van szükség. Mióta az RMDSZ kormányon van, ezeken a területeken már történtek eredmények a fejlesztési minisztérium révén és az európai alapok minisztériumában, ezért én bízom abban, hogy konkrétan is hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy hatékonyabb legyen az ország a következő öt esztendőben.

Végül is kik döntötték el, hogy Románia megkapja ezt a pénzt, és hogy ennyit kapjon?

Ez egy hosszú folyamat volt a nyáron, amikor a tagállamok vezetői végül rábólintottak a hétéves költségvetésre és a helyreállítási programra. Ezt megelőzően hosszú politikai viták voltak az EP-ben is a pártok és a különböző nemzeti delegációk között, hiszen mindenkinek megvannak a saját érdekei. A nettó befizetőknek az, hogy minél kevesebbet fizessenek, de ha már befizetnek, akkor azokat a pénzeket a többi tagállam úgy költse el, hogy az számukra is előnyös legyen és látszódjon az eredménye a beruházásoknak.

A mi oldalunkon Románia érdeke az volt, hogy ne csökkenjenek az összegek, hiszen ötvenévnyi kommunizmus után harmincévnyi demokrácia, illetve tizenöt évnyi EU-tagság nem volt elegendő ahhoz, hogy felzárkózzunk az EU-s átlaghoz. A kohéziós politika éppen ezt célozza, nem lehet róla lemondani.

Azt gondolom, Románia jól jött ki ebből a helyzetből, hiszen ekkora összeg, a hétéves költségvetéssel együttvéve 80 milliárd euró uniós támogatás sosem állt még az ország rendelkezésére. Ez egy olyan lehetőség, amely a gazdaságban látszani fog, látványosan fog fejlődni, ha sikerül maximálisan kihasználni.

A gazdasági lehetőségeket és kihívásokat nagymértékben befolyásolják a klímavédelmi irányelvek is. Mire számíthat az EU, illetve e tekintetben Románia a következő években?

A klímavédelem globális problémává nőtte ki magát, hiszen egyértelmű, hogy a Föld tartalékait nagyon gyorsan ki- és elhasználja az emberiség, és közben olyan környezeti károkat okoz, amelyek a természeti élővilágot, a légkört jelentősen károsítják.

Skóciában, Glasgow-ban a napokban tartották meg a COP26 klímavédelmi csúcsot, amelyen a kérdés úgy tevődött fel, hogy a világ országai, köztük ez Európai Unió tagállamai tudnak-e olyan intézkedéseket hozni, amelyekkel kibocsátás szempontjából semlegessé tehetik a gazdaságot. Különböző céldátumokról zajlanak egyeztetések, és ennek az intézkedéscsomagnak nagyon sok összetevője van: a mindennapi életnek nincs olyan vonatkozása, amelyet ne érintenének ezek a tervek, az autók motorizációjától kezdve a lakások fűtésén át a tagországok által felhasznált energiamix kérdéséig.

A vége még pontosan nem látszik, de az európai elkötelezettség egyértelmű. Ha az EU tagállamai mindent megtesznek és maximálisan teljesítik a klímasemlegesség érdekében meghozott intézkedéseket, de a világ más részein a nagy széndioxid-kibocsátók nem teszik ugyanezt, akkor Európa hozzájárulása nem lesz elegendő.

A klímavédelmi előírások teljesítése a gazdaságban olyan szerkezeti átalakításokat feltételez, amelyek akár munkahelyek megszűnését jelenthetik középtávon, másrész pedig látni kell, hogy hatalmas különbségek vannak fejlettségben a tagállamok között. Egyesek arról szerettek volna megállapodni, hogy mivel a gáz fosszilis energiaforrás, ki kellene vezetni a gazdaságból a felhasználását, holott még mindig vannak olyan települések, ahol fával fűtenek télen, és már a gázhálózat kiépítésével egy civilizációs szintet lépnének. De ugyanebben a helyzetben vannak nagyvállalatok is.

Hatalmas vita van az atomenergia-felhasználásról, hiszen vannak olyan országok, amelyek eldöntötték azt, hogy már nem állítanak elő energiát nukleáris reaktorokban, különösképpen Németország, Belgium és Hollandia van ezen az állásponton, Romániában viszont azt látjuk, hogy ez a lehető legolcsóbb és legtisztább energiaforrás ebben a pillanatban, és nem lehet lemondani róla. Az észszerűséget nem lehet sutba dobni a klímavédelmi intézkedések kapcsán, a tagállami és a regionális sajátosságokat mindig tekintetbe kell venni ahhoz, hogy azok az intézkedések, amelyeket majd meghoznak, valóban elérjék a kívánt hatást.

Akár a helyreállítási tervben, akár a hétéves költségvetésben van arra külön tétel, amit zöldenergia-befektetésekre kell fordítania Romániának?

Igen. A helyreállítási és a hétéves költségvetési projektek között is minden beruházás értékének körülbelül a harminc százaléka zöldenergiával, klímakímélő megoldásokkal függ össze. Például egy autópálya esetében nemcsak azt jelenti, hogy betont és aszfaltot öntenek, felteszik a korlátokat és elindulhat a forgalom, hanem zöld töltőállomások elhelyezése, erdősávok telepítése az autópálya mentén, digitális megoldások és így tovább, ezek adják össze a projektet, és nagyon fontos elem a zöld összetevő.

Ha kis- és közepes vállalkozások projektjeiről beszélünk, azok olyanok kell legyenek, hogy a lehető legkörnyezetkímélőbb megoldást kell válasszák, például ha új gépeket vásárolnak, olyan technológiát alkalmazzanak. Ezek a dolgok megkerülhetetlenek, bármilyen beruházásról beszélünk.

Az Európai Bizottság nemrég elkészítette a Termelőtől az asztalig című stratégia jelentését, amelyben egyik célként fogalmazzák meg a fenntartható élelmiszerellátás biztosítását. Hogyan képzeli ezt el az Európai Unió, és mi az Európai Néppárt álláspontja ebben a kérdésben?

A mezőgazdaságban a fenntartható fejlődés szintén azt jelenti, hogy olyan technológiákat, eszközöket használjanak a termelés során, amelyek környezetkímélők. Tudjuk, hogy a romániai mezőgazdaság még nem tart ott, mint a belgiumi, ahol a termelőnek a következő projektje az lesz, hogy olyan traktort vásároljon, amely műholdas összeköttetésben pontosan méri az adott szántóföldnek a nedvességét, a sajátosságait, tehát úgy végzi el a munkálatokat, hogy őt ebben egy műholdas rendszer segíti. Nos, ettől mi nagyon távol vagyunk. Nálunk minden gazda boldog volna, ha meglenne egy alap traktorja, amivel megkönnyíti a munkáját.

Számunkra hatalmas lépés volna áttérni a legmodernebb technológiákra, egyszerűen képtelenek volnánk finanszírozni. De ha arról beszélünk, hogy a megtermelt élelmiszer jó minőségű legyen, minél kevesebb vegyszert tartalmazzon, ezek mind olyan célok, amelyeket mi is követni szeretnénk, és amelyek előnyösek is a fogyasztók számára.

Vannak azonban olyan túlzó intézkedések ebben a csomagban, amelyek kivitelezhetetlenek volnának Romániában. Sok esetben teljesíthetetlen célszámokat tartalmaz például növényvédő szerek csökkentésére vagy állatjóléti szabályokra vonatkozóan, amelyek lehet, hogy éppen ellenkező hatást váltanak ki, mint maga az eredeti elképzelés. Ha olyan feltételeknek kell megfelelnie a termelőnek, amelyek nagyon sokba kerülnek a számára, akkor lehet, inkább lemond arról, hogy bevesse a földet. Akkor pedig semmit nem nyerünk, mert még több élelmiszert kell külföldről behozni. Ezek az eltúlzott szigorítások éppen a gazdák életét nehezítik meg, a piaci versenyben pedig háttérbe szorítják a kintről származó termékekkel szemben. Az egyensúly megteremtése és az ésszerűség követése lesz a kulcsszó ezen a területen-

A következő uniós ciklusban mi történik a mezőgazdasági támogatásokkal? Hogyan változik a rendszer, mire számíthatnak a gazdák?

A területalapú támogatás megmarad, sőt nőni fog ennek mértéke az előző időszakhoz képest, de Románia esetében még mindig nem éri el azt az összeget, amit a francia vagy a belga gazda megkap. Ez az egyik legfontosabb összetevő, és nagyon sok munkába került, amíg sikerült megértetnünk azt, hogy nem lehet lemondani erről a területalapú támogatásról, hiszen ez jelenti a mezőgazdaság megmaradásának a kulcsát. Ennek az erőfeszítésnek az élén állt az Európai Néppárt képviselő-csoportja és szakpolitikusai. Kelet-Európában még mindig viszonylag kis gazdaságok működnek, és ezeknek ez a támogatás jelenti a túlélést, illetve remélem, hogy a fejlődés lehetőségét is.

A másik összetevő a vidékfejlesztési alap, ami valóban mintegy egyharmaddal kisebb, mint az előző időszakban, mondván, hogy korábban „bőkezű” volt az Unió, amit kellett, azokat a befektetéseket elvégezték, most erre nem szeretnének több pénzt adni. Ennek ellenére Románia jó helyzetben van, hiszen ugyanannyi pénzből fog gazdálkodni, mint korábban.

Tehát a mezőgazdasági támogatási rendszer, illetve a fenntartható élelmiszerellátás stratégiája azt a célt szolgálja, hogy helyben minél jobb minőségű élelmiszert termeljenek, és hogy ezt a helyi piacokon értékesítsék, visszaszorítva az EU-n kívülről érkező élelmiszerek importját…

Igen. Az a cél, hogy Európa képes legyen előállítani azt az élelmiszert, amit itt elfogyasztunk. Tulajdonképpen ez segíti a mezőgazdasági vállalkozókat is, hiszen ez így garantált piacot jelent a számukra.

Arra van valamiféle elképzelés, hogy a multinacionális vállalatokat jobban ösztönözzék arra, hogy helyben megtermelt termékeket vásároljanak és értékesítsenek tovább, szemben a például afrikai vagy dél-amerikai zöldségekkel?

Az Unión kívülről származó termékeknek a behozatala fontos kérdés, ehhez kapcsolódik, hogy miképpen lehet ösztönözni a belső piacot, hogy az emberek inkább a helyi termékeket részesítsék előnyben. Ez tudatosítási kampányt is jelent, erre vannak jó példák is, de nem elegendő. Addig, amíg a legkisebb ár elve uralkodik ezekben a nagy bevásárlóközpontokban, és a fogyasztók is ennek megfelelően vásárolnak, addig az ilyen helyzetek elő fognak fordulni.

Miközben az Európai Unióban szigorúan szabályozzák a termelést és a termékek minőségét, addig alig lehet tudni, hogy a távoli országokban, ahonnan az üzletláncok behozzák termékeket, milyen vegyszerekkel érik el a nagyobb hozamot jóval alacsonyabb áron...

Az Európába érkező termékeknek mindenképpen meg kell felelniük bizonyos minőségi feltételeknek, különben nem hozhatók be a piacra, de összehasonlításban a helyi termékkel, a helyben megtermelt élelmiszer általában jobb minőségű és finomabb is. Aki már kóstolta egyiket vagy másikat és összehasonlította, annak egyértelmű a különbség.

Több hónapos konzultáció indult Európa jövőjéről. Miképpen alakítható az európai jövő?

Az Európai Unió az elmúlt években válságból válságba bukdácsolt. Ezek a kihívások minden alkalommal nemcsak nehéz helyzetben találták az EU-t, hanem felkészületlenül is. Nem tudott olyan koordinált válaszokat adni, amelyek gyors megoldást jelentettek volna. Feltevődött a kérdés, hogy mindez hogyan javítható, és az Unió azt mondta, hogy „akkor kérdezzük meg a polgárokat”, hogy milyen irányba kell az EU-nak haladnia. A beérkező javaslatok közül azok, amelyek a legtöbb támogatást kapják, bekerülnek majd az Európa jövője konferencia napirendjére és az annak nyomán elfogadott dokumentumba.

Mivelhogy a jövőről szól, ebből nem lehet kimaradni. Az Európai Néppárt képviselőcsoportja részt vesz ebben a munkában, javaslatokat fogalmaz meg, de nekünk, erdélyi magyaroknak sem volna jó ebből kimaradni. Mi nem tudjuk elképzelni Európát magunk nélkül, mi szerves részei vagyunk Európának, ezért a mi kezdeményezéseinknek is helyet kell kapniuk, ilyen például a kisebbségi nyelvek, kultúrák szerepe az európai hagyatékban. Ezekre vigyázni kell, intézkedésekkel kell védeni.

Visszahozzuk a Minority SafePack javaslatban megfogalmazott javaslatokat, hogy Európa jövőjének legyen része az őshonos közösségekre való odafigyelés. Ezért is indítottam el a Mindset – erdélyi ügyeink európai szemmel című sorozatot, amelyben európai politikusok jönnek el és testközelből tapasztalják meg az erdélyi valóságot. Múlt héten például Sven Simon CDU-s német alkotmányjogász kollégám volt ily módon a vendégem a Sapientia EMNTE-n szervezett panelbeszélgetésen Varga Attila alkotmánybíró és Fábián Gyula professor társaságában. Leültünk, beszélgettünk arról, hogy egyes területek, amelyek a mi prioritásaink, hogyan látszik ez Európából, hogyan tudunk konszenzust teremteni, mi lehet közös európai megoldás.

Mit tudnak például Brüsszelben az erdélyi magyarok ügyeiről? Annyit, amennyit mi elmondunk, amennyit sikerül a vitákon ismertetni. Tehát az érdekünk, hogy folyamatos legyen ez a tájékoztatás, és a javaslataink bekerüljenek a többi közé.

Az Európai Néppártnak készült egy dokumentuma, amelyben rögzítették, hogy milyen elvek és témák mentén száll be a konzultációba. Ebben is szerepet kapott a romániai magyarság ügye?

Az európai nyelvi és kulturális hagyaték védelme, a kisebbségi kultúra támogatása jelen van, hiszen sikerült arról meggyőzni az európai néppárti kollégákat, hogy ez fontos és közös érdek, mögötte áll az EP háromnegyede, hiszen a Minority SafePack-et ennyien támogatták.

Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) legutóbbi kongresszusának zárónyilatkozatában azt kérte, hogy emeljék uniós szerződésbe a kisebbségek védelmét. Hogyan lehet ezt összehangolni például az Európai Bizottság álláspontjával, amely lesöpörte az asztalról a nemzeti kisebbségek ügyét?

Folyosói beszélgetésekből tudjuk, hogy azért utasították el a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést, mert néhány tagállam ellene volt történelmi érzékenységre hivatkozva, ami szerintem egyébként egy történelmileg meghaladott álláspont. Ma inkább hozzáadott értéket jelent, hogy egy adott régióban több nyelvet beszélnek, és ezáltal a társadalmi fejlődést szolgálja a többnyelvűség és a színesebb kultúra. De vannak olyan tagállamok, ahol még mindig az egynyelvű, egy kultúrájú társadalmat részesítik előnyben. Ezen már rég túl kellett volna lépniük a tagállamoknak. A kisebbségi kérdést napirendre helyeztük és ez a korábbi évekhez képest hatalmas előrelépést jelentett, de innen kell folytatni és a feladatunk egyáltalán nem lesz könnyebb. Tudjuk viszont, hogy mivel állunk szemben, ezért bízom abban, hogy a következetes, kitartó munka meghozza gyümölcsét és lesz európai védelme az európai őshonos közösségeknek.