Nagy súly nehezedik a 11–12. osztályos diákokra, hiszen a tanulás, érettségire való felkészülés mellett azt is el kell dönteniük, hogy milyen pályát választanak. Van olyan diák, aki már 9. osztálytól kezdve tudja, hogy mely szakon folytatja, ám sokan még 12. osztály végén sem döntötték el, hogy pontosan milyen egyetemre jelentkeznek. Régóta tartanak iskolákban úgynevezett pályaorientációs órát, ám ennek hatékonysága eddig nem igazán működött, a tanárok nem tudtak érdemben segíteni a diákoknak a megfelelő szakma kiválasztásában.

Ám az utóbbi évtizedben sok minden változott az oktatási rendszerben, a magyar diákoknak például differenciált tantervet vezettek be, ezért úgy gondoltuk, megnézzük, változott-e valami a pályaorientáció tekintetében, hatékonyabban tud-e segíteni az iskola a diákoknak eldönteni, hogy milyen egyetemet válasszanak. Cikkünkben egy 12. osztályos diákkal, egy angoltanárral és egy egyetemi oktatóval jártuk körbe a témát.

„És hogy tudsz majd elhelyezkedni?”

Demeter Anna Sára 12. osztályos diák a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceumba jár, mint elmondta, nekik konkrét pályaorientációs órát nem tartottak, osztályfőnöki órán néha előjött a téma, mindenki elmondhatta az érzéseit, helyzetét ezzel kapcsolatban, emellett pedig a diáktanács szervezett beszélgetéssorozatot Kolozsváron élő sikeres emberekkel A jövő itthon van! címmel. A meghívottak a saját életútjukat mesélték el, ezzel akár irányt adva a pályaválasztás előtt állóknak. „Ez szuper kezdeményezés, viszont szerintem nem elégséges. Segítene, ha lenne olyan kezdeményezés az iskola részéről, amikor szakember beszélget végzős vagy akár kisebb diákokkal, és mi feltehetünk olyan kérdéseket, amelyek a saját helyzetünkre reflektálnak” – nyilatkozta a diák. Hozzátette, számára nagyon nehéz volt eldönteni, hogy iskola után milyen pályát válasszon, még most is gyakran megkérdőjelezi a döntését. Úgy vélte, saját maga volt legfőbb segítsége abban, hogy kiválassza pályáját, mivel már 10. osztály körül elkezdett több téma iránt érdeklődni és alaposabban utánaolvasni, így idővel eldőlt, hogy mire fogékony a leginkább. A szülei is támogatták, mondja, de nem akarták befolyásolni, amiért nagyon hálás nekik. Már végzett ismerőseit is megkérdezte egyetemi élményeikről, bár ilyenkor nagyon vegyes véleményeket hallott.

Demeter Anna Sárának több opciója van arra az esetre, ha az első nem jön össze. Az első opció a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) dizájnkultúra szaka, a második pedig a kulturális antropológia szak Kolozsváron a BBTE-n. Mindkét egyetemről nagyon jókat hallott, de szimpatikusabb számára a MOME a tanterv ottani felépítése miatt, valamint az, hogy „mennyire nyitottan állnak ott sok témához, és szabad, kreatív gondolkodásra buzdítják a hallgatókat”. „Szerintem jó lenne, ha a középiskolások szabadabb kezet kapnának, hogy mit szeretnének tanulni intenzíven, több opcionális óra lenne egy osztályon belül. Sok tudományággal nem igazán ismerkedünk meg középiskolában, vagy csak nagyon felszínesen, egy évig heti egy órában, mint például a pszichológiával is. Ha nem csak felületesen kaphatnánk betekintést több tudományágba, majd mi választhatnánk ki, hogy melyik érdekel jobban, miből akarunk több órán részt venni, vagy több projektet készíteni, lehetséges, hogy hamarabb kialakulna egy konkrét érdeklődési kör, és a diákok rájönnének, hogy miben tehetségesek” – jelentette ki a diák.

Hozzátette, őt szerencsére környezete nagyon támogatja, a szülei, a családja arra buzdítja, hogy olyan egyetemet válasszon, ami igazán érdekli, hiszen manapság „nem annyira szoros az összefüggés a végzettség és a későbbi szakma között, mint amilyen régebben volt”. A barátai, ismerősei, vele egy korosztályúak körében kicsit más a szemlélet, negatív kritikát nem kapott, csak néhányan feltették a kérdést, hogy a választott szakkal mégis hogyan tud majd elhelyezkedni. A nagyon közeli barátai támogatják, velük gyakran megbeszéli, ha vannak kételyei, és megpróbálják megnyugtatni egymást, ha valamelyikük elbizonytalanodik – emelte ki.

Sok függ az illető tanintézettől

Selyem Tünde, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium angoltanára azt mondja, náluk nagy hangsúlyt fektetnek a pályaorientációra, 9. osztályban még csak ismerkednek az iskolával, a tantárgyakkal, egymással, ám tízediktől már elkezdenek foglalkozni a pályaválasztás témájával is. Selyem Tünde ugyanakkor 8., sőt 7. osztályban is foglalkozott a témával, hiszen a diákoknak akkor is választaniuk kell, hogy hova mennek tovább, humán vagy reál osztályba. Elmondta, tízedikben úgy kezdik az első osztályfőnöki órát, hogy feltérképezik, kinek milyen elképzelése van arról, hogy mivel foglalkozna később. Természetesen, mint mondja, ezzel nem elég egy órát foglalkozni, rendszeresen meg kell a témát beszélni osztályfőnöki órán. Mindig van olyan, akinek három-négy elképzelése is van azzal kapcsolatban, hogy mit szeretne csinálni, de olyan is akad, akinek nem igazán van – mondja az angoltanár.

„Az, hogy a gyerekek hova mennek kilencediktől, azzal is összeköthető, hogy van egy hozzávetőleges elképzelésük, hogy mit szeretnének később csinálni. Már akkor el kell dönteniük, hogy humán vagy reál beállítottságúak, és ez meghatározhatja a későbbi pályaválasztást is. Ehhez én még 7–8. osztályban pszichológust hívtam meg, aki foglalkozott több órán keresztül önismerettel. Szerintem az első lépés az, hogy egy kicsit az önismerettel foglalkozzunk, hogy megtudjuk, kit mi érdekel, milyen tantárgyakat szeret, mihez ért” – magyarázta. Hozzátette, ők ugyanakkor tavaly az online órák bevezetésével jöttek rá arra, hogy a világ bármely részéről tudnak meghívottakat hívni, akik be tudtak csatlakozni az osztályfőnöki órákra, és mesélhetnek foglalkozásukról. Már a tavaly elkezdték azt a programot, amely keretében különböző szakmabelieket hívnak el online 10. és 11. osztályaikba, és ezt idén sem hagyták abba.

Ugyanakkor a 10. osztályosokhoz meghívnak volt diákokat is, akik valamilyen szakmában már elhelyezkedtek, vagy frissen végeztek, és ők mesélnek. Mivel ők közelebb állnak az iskolás generációhoz, így a tizedikesek jobban hallgatnak rájuk. A volt diákok általában elmesélik azt, hogy ők hogy járták be azt az utat, ami a jelenlegi szakmájukhoz vezetett, hogyan, mikor döntötték el, hogy milyen egyetemre jelentkeznek, és egyúttal be is mutatják azt, hogy milyen az egyetemi élet. Beszélnek arról is, hogy hogyan néz ki például egy napjuk a munkahelyen, és a diákoknak lehetőségük van kérdezni is.

„Az én osztályomban van például hat lány, akik óvópedagógiát akarnak végezni, ebben az esetben nem diákot hívtam, hanem az iskolánkban működő óvoda tanítóit. Az egyik órára az óvónőt hívtam meg, a másikra a tanítót. A tanító hívott egyetemistákat is a bemutatóra, és a meghívottak beszéltek magukról, a szakmáról, és felajánlották a lányoknak, hogy felvehetik a kapcsolatot velük, és besegíthetnek nekik. Így gyakorlatban tapasztalják meg, hogy milyen a szakma, például helyettesítik a tanítót egy órán, vagy segítenek levinni a gyerekeket szünetre. Tizedik osztályban minden osztályfőnöki órára hívunk egy-egy valakit, aki beszél az illető szakmáról, tizenegyedikben ezt úgy folytatjuk, hogy már inkább csak felnőtteket hívunk. Így nálunk két évig tart a pályaorientációs felkészítés” – magyarázta Selyem Tünde.

A gyakorlati részre fektetik a hangsúlyt a JZSUK-ban

A kolozsvári angoltanárnő elmesélte, a reál osztályban például az informatikatanárnő programozócégekhez viszi a gyerekeket, akik így belelátnak abba, hogy mit csinálnak az ott dolgozók, és persze ott is feltehetik kérdéseiket. A közgazdaságtantanárnő ugyanakkor bankba viszi a diákokat, így a bankon belül is láthatják a különböző szakmákat, és hogy hogyan működik a szektor. Ugyanakkor az iskola pszichológusa is tart külön pályaorientációs előadásokat és konzultációkat. Az angoltanár szerint a nyitottság a legfontosabb részükről, hogy bárkinek bármilyen ötlete van, ők tanácsokkal látják el, segítik a diákot. 

Elmesélte, volt olyan, hogy egy külföldről hazalátogató személy tartott az egész líceumnak egy hosszabb előadást, elmondva, hogy mit jelent az egyetem, mit jelent az Erasmus-program, milyen külföldön élni, tanulni. A JZSUK-ban az előadás meghallgatása után beszélgetés következik, a gyerekek kérdezhetnek, illetve felvehetik a kapcsolatot a meghívottal, ha mélyebben érdekli őket szakmája. A pályaorientációnak a gyakorlati részére fektetik a hangsúlyt, hiszen beigazolódott, hogy ez segít a legjobban – állítja Selyem Tünde. Hozzátette, azért nem könnyű feladat megkeresni az illető személyt, lebeszélni vele, hogy mikor él rá, és hétről hétre új alanyt találni, de nagyon hasznos, ezért csinálják. Főleg azt szeretik a gyerekek, amikor volt diák megy vissza az iskolába, így igyekeznek minden szakmából elhozni egy-egy ilyen képviselőt. „Azokkal, akik eljönnek, mindig konzultálunk. Van, aki prezentációt hoz, van, aki például csak beszél, de mindig próbáljuk elültetni azt a gondolatot a diákok fejében, hogy meg kell ám dolgozni a sikerért, tanulni kellett, és elmagyarázni, hogy mik azok a lépések, amik a sikerhez vezetnek. Eddig volt eredménye, azt látom, hogy egy-két diák kivételével mindenki el tudta időben dönteni, hogy hova jelentkezik. Sokat segít, hogy ott van a szakember, akitől lehet kérdezni, és így belelátnak konkrétan annak a szakmának a világába” – vélte Selyem Tünde.

Karrier-tanácsadás és mentorpogramok

Győrffy Gábort, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem újságírás intézetének oktatóját arról kérdeztük, mit lát az elsőéves diákokon, mennyire vannak tisztában azzal, hogy milyen lesz az egyetemi élet, illetve mennyien hagyják ott a választott szakot az első évben. Az oktató szerint az egyetemet általában nem hagyják ott sokan, van, aki elmegy, mert mást szeretne csinálni, de például az újságírás szakot kevesen hagyják ott. „Vannak, akik már eleve több egyetemet kezdenek el, hogy több területen kipróbálhassák magukat, mások időközben jönnek rá, hogy mit szeretnének” – tette hozzá.

Úgy vélte, fontos, hogy a BBTE keretében is működjön valamiféle pályaorientáció, hogy a diákok az egyetemtől is kapjanak valamiféle segítséget ebben a témában. Erre vannak különböző szintű szolgáltatásai – pályaorientációs és karrierszolgáltatások –, amelyeket a diákoknak kell megtalálniuk. „Létezik például a StudHub, ami kifejezetten az elsőéveseknek szól, és itt a tanulmányi célokat segítenek nekik meghatározni, és felkészítik őket az első szesszióra, hogy ne legyenek túlságosan stresszesek. Általában ezekkel a szolgáltatásokkal kapcsolatban mindig az a kérdés a magyar diákok részéről, hogy elérhetők-e magyar nyelven, de most már elmondhatjuk, hogy általában ezek a szolgáltatások elérhetőek magyarul is” – világított rá.

Elmondta ugyanakkor, a diákszövetségnek, a KMDSZ-nek is van karrierirodája, vagy ott van a Mathias Corvinus Collegium (MCC) is, ahol szintén hangsúlyt fektetnek erre. Ezek mind segíthetnek annak a diáknak, aki megérkezik az egyetemre, hogy valamiképpen felmérje, hogy mit szeretne később csinálni és a munkaerőpiacra is felkészítik, mert önéletrajz-készítő műhelyek is vannak – nyilatkozta az egyetemi tanár. Hozzátette, mivel nagyon sok széttöredezett szolgáltatás, segítő program létezik, ezért kevés olyan diák van, aki részt is vesz ezeken. „Azt látom, hogy a legtöbb diák nem kerül be ezekbe a programokba. Lehet, hogy úgy gondolják, meg tudják maguktól is oldani ezeket a problémákat. Ha szembe is jön velük a lehetőség, hogyha mondjuk az évfolyamvezető tanár értesíti őket ezekről, akkor is elég kevesen jelentkeznek. Több szinten igyekeznek pályaorientációt nyújtani a középiskolában és az egyetemen is, de valamiért nem igazán hatékony ez a rendszer” – fejtette ki Győrffy Gábor.

Hozzátette, a középiskolában és egyetemen is közelebb kellene hozni a képzést, a tananyagot magához a munkaerőpiachoz, a munkáltatókhoz. Egyetemen minden szakon kötelező a szakgyakorlat, és Győrffy Gábor elmondta, most van egy olyan terv, amely szerint duális képzést indítanak, ami azt jelentené középiskolai és egyetemi szinten is, hogy a képzés egy részét átvennék a munkáltatók. Így a diákok a tanulmányaik egy részét a munkáltatóknál töltenék el, megismerve őket, és ezért kreditet is kapnának ugyanúgy, mint az egyetemen. „Ezt jövő tanévtől tervezik elindítani, és ez egy jó rendszer lenne szerintem, csak még nincsenek meg a végrehajtási procedúrák, a módszertan. De ha beindulna, így valamiképpen már középiskolás korban a diákok közelebb kerülnének ahhoz a tevékenységhez, ami a piacon zajlik” – magyarázta az egyetemi oktató.