Tagadhatatlan, hogy mindennapjainkban jelen van az erdélyi magyar diákok román nyelvtudásának problémája, ugyanis főleg a székelyföldi – de nemcsak – fiatalok egy része nem beszéli jól az ország hivatalos nyelvét. A most induló sorozatunkban arra keressük a választ, mi az oka annak, hogy az iskolai oktatás nem bizonyul elegendőnek a nyelv elsajátításához, de kíváncsiak vagyunk arra is, hogy milyen módszertani változtatásra lenne szükség ahhoz, hogy a gyermekek még fiatalkorban megtanuljanak románul. A probléma összetett, több szempontból elemezhető.

A románnyelv-tanulás kérdésében beszélhetünk a román–magyar viszony megítéléséről, a magyarok román nyelvhez fűződő viszonyáról, illetve az oktatási rendszer hibáiról, a szülők és család, valamint a környezet hozzáállásáról, a magyar többségű közösségekben a román nyelv használatának mértékéről, az oktatás minőségéről, a hiányos nyelvtudás okozta szorongásról és frusztrációról is. Bár egyértelmű az erdélyi magyarok számára, hogy románul meg lehet tanulni, az már nem olyan biztos, hogy az iskolai oktatás elegendő felkészültséget nyújt. A szorgalom, az akarat, a bátorság, olykor pedig a kényszer is nagyban hozzájárul a nyelv elsajátításához.

Gergely Ágnes pályakezdő pedagógus, tavaly végezte el felsőfokú tanulmányait Kolozsváron a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézet karán. Ősztől tanítónőként oktatja a gyerekeket az egyik székelyföldi általános iskolában. Ágnesnek is, ahogy nagyon sok székelyföldi fiatalnak, gondot okozott a román nyelv elsajátítása, elmondása szerint még mindig problémája van a helyes román beszéddel, ezért nincs egyszerű dolga a nyelv oktatásával. A tanítónővel beszélgettünk az oktatás nehézségeiről, a gyerekek nyelvhez való hozzáállásáról, valamint olyan módszerekről, amelyek motiválják a kicsiket a román megtanulásában.

„Szeretem a román nyelvet, úgy érzem, többé-kevésbé elsajátítottam, azonban olykor problémát okoz a helyes beszéd: egyeztetni a főnevet a melléknévvel, helyesen ragozni az igéket. Szinte minden helyzetben ki tudom magyarázni magam, viszont nem hibák nélkül” – avatott be a román nyelvhez fűződő viszonyába Ágnes. Úgy véli, szinte biztos, hogy nem sajátíthatják el a gyerekek és fiatalok a nyelvet, ha nem használják azt rendszeresen. „A tanárnőm szerettette meg velem a románt még ötödik osztályban. Ő kiegészítő kommunikációs órákat tartott nekünk, reggel 7 órára bementünk az iskolába és csak párbeszédeket írtunk: mit kell mondani, kérdezni például a hentesnél, az élelmiszerboltban, a ruhaüzletben vagy éppen turistaként. Aztán év végén elvitt minket egy idegen városba, csoportokra osztott bennünket és kiadta a feladatot: menjünk be az üzletekbe és gyakoroljuk a párbeszédeket, amelyeket az év során megtanultunk. Ezzel a módszerrel megszerettette velünk a nyelvet, pont azért, mert a kommunikációra fektette a hangsúlyt” – tette hozzá a tanítónő.

Ugyanakkor szerinte probléma az, hogy általános iskola felső tagozatán és középiskolában is már csak a képességvizsgára és az érettségire koncentrálnak a tanárok és a diákok egyaránt. Visszaemlékezett, ő is folyton a vizsgák miatt izgult, gyakran arra gondolt: „Jaj, csak a román sikerüljön!” Ez viszont megpecsételi a nyelvhez fűződő viszonyt. Nem lehet irodalmi szövegek elemzésének bemagolásával megtanulni románul.

Feltevődik a kérdés, hogy mégis miért sajátítják el egyszerűbben az angolt a gyerekek. Ágnes szerint az angolt önszorgalomból is tanulják a kicsik, mert angol nyelvű játékokat játszanak, videókat néznek, ez pedig motiválja őket.

Gergely Ágnes harmadik osztályos gyerekeket tanít. Elmagyarázta, előkészítőtől második osztály végéig a gyermekek képekhez csatolják a román nyelvet. „Ha a kisgyereknek elmondod, hogy a lánynak piros szoknyája van, akkor ő ezt le is tudja rajzolni. Ekkor még nem érzik tehernek a tanulást. Viszont harmadik osztálytól minden megváltozik, már féloldalas román szöveget kell értelmezniük a gyerekeknek, ehhez pedig szövegértési feladatok kapcsolódnak, valamint egy nyelvtan lecke. Egy harmadikos gyermek még nem érti meg a szövegeket fordítás nélkül, a szavak jelentésének megtanulása nélkül, holott az új tanterv szerint nem a fordításra, hanem a szövegértésre fektetnék a hangsúlyt. Az egyik legnagyobb nehézség, hogy már nem szabad például a szófajokat megnevezni. Ha a gyermek egy igével találkozik, azt csupán úgy magyarázhatjuk el, hogy arról a szóról van szó, amely arra a kérdésre válaszol, hogy mit csinál a személy” – magyarázta.

Gergely Ágnes úgy véli, a nyelvtan használata egyáltalán nem tudatosult még a gyermekben, ez pedig elveszi a kedvüket a tanulástól, hiszen nem értik, hogyan kéne használniuk. „Tény, hogy érzékenyíteni kell a gyermeket a helyes használatra, de úgy gondolom, hogy első lépésként arra kell bátorítani őket, hogy kezdjenek el kommunikálni, hiszen majd idővel csiszolódik a nyelvtudás.”

Bár a gyerekek az új tanterv szerint nem anyanyelvi szinten, hanem idegen nyelvként tanulják a románt, a tanterv mégsem a kommunikációra fekteti a hangsúlyt. A harmadikos gyermekeknek féloldalas szövegeket kell elolvasniuk és értelmezniük. „Persze, lefordítjuk a szavakat, mégsem tudják a teljes szöveget megérteni, ezért két–három óra az olvasással és fordítással telik el” – fejtette ki. Hozzátette, év elején minden diákkal közösen vásároltak egy román–magyar szótárt, így órán a tankönyvi szövegekben a gyerekek aláhúzzák az ismeretlen szavakat, amelyeket majd otthon kikeresnek és lefordítanak. A tanítónő szerint ez hatásos módszer, hiszen a gyerekeket arra ösztönzi, hogy ne csak a kötelező, következő órára felhagyott szavakat tanulják meg, hanem sokan önszorgalomból is fordítanak otthon.

Kapcsolódó

„Nem baj, fiam, majd az egyetemen megtanulsz románul”

A magyar többségű régiókból a nagyvilágnak nekiinduló fiatalok közül sokan hallhatták már azt, hogy „nem baj, fiam, majd az egyetemen megtanulsz románul”. Arra kerestük a választ, lehet manapság boldogulni román nyelvtudás nélkül?

román nyelv oktatás egyetemisták Székelyföld Kolozsvár

„Nálam például nem működik az, hogy a román szavakat kikérdezzem a gyerekektől, általában online készítek játékokat a gyerekeknek az ismeretlen szavakból. Ez nagyon bevált, a diákok szeretik, ha játszva tanulhatnak, motiválják őket a feladatok. Emellett azzal is próbálkozom, hogy képeket társítok az idegen szavakhoz. Érdekes, hogy olyan eset is történt, amikor a gyermek nem tudta lefordítani az adott szót, viszont 20 kép közül már ki tudta választani annak jelentését. Viszont harmadik és negyedik osztályban már nehéz ezt a technikát alkalmazni, hiszen mint említettem, a diákoknak már szövegeket kell olvasniuk” – mondta Gergely Ágnes.

A tanítónő úgy gondolja, a megoldás az lehet, hogy harmadiktól is folytassák a gyermekekkel azt, amit második osztályig megtanultak. Harmadiktól mintha minden lezárulna, sokkal több új feladat jön be, amihez még nincs meg a megfelelő alaptudásuk a gyermekeknek. „Gondoljunk csak bele, a kicsik második osztályban tanulnak meg olvasni románul, és harmadikban már szövegeket értelmeznek, ami valljuk be, magyarul sem mindig megy” – véli a tanítónő.

A nyelvoktatás nehézségei

Gergely Ágnes elmondta, már tizenkettedik osztály végén úgy döntött, Kolozsváron folytatja a tanulmányait, annak ellenére, hogy a szülővárosában, Székelyudvarhelyen is van tanítóképző. Többek között azért döntött emellett, mert remélte, hogy Kolozsváron jobban megtanul románul, hátha az egyetemi oktatás is segít ebben. „Sajnos az álmaim mind szertefoszlottak, mert egyáltalán nem tanultam meg jobban románul, mint mielőtt Kolozsvárra mentem. Egy félévben tanultunk nyelvtant, majd a következő félévben román irodalmat, tehát egyetemen sem a kommunikációra fektették a hangsúlyt. Nagyon hiányoltam azt, hogy románul beszélgessünk” – emlékezett vissza a tanítónő.

Hozzátette, már az egyetem idején is félt a román nyelv tanításától, ahogy akkor is, amikor munkába állt. Kifejezetten fontosnak tartja, hogy egész órán románul beszéljen a diákokkal, hiszen úgy véli, ezáltal fejlődhetnek a diákok is. „Volt két ellenőrzésem, és a tanfelügyelő is megjegyezte, helyesen cselekszem, hogy nem szólalok meg magyarul, még akkor is, ha néhányszor helytelenül beszélek. Megnyugtatott, az évek alatt majd kialakul a rutin, de elengedhetetlen, hogy a gyermekek találkozzanak a román beszéddel, szokniuk kell azt.”

Ágnes még mindig sokat vívódik önmagával, egyre többet szeretne románul beszélni, de úgy érzi, ez nagyon nehéz, amikor nem teljesen biztos magában. „Tanítónőként is sok problémát okoz ez, hiszen tudom, hogy sokkal többre mennénk azzal, hogyha eljátszanánk egy–két párbeszédet, vagy megírnák azokat, de mégis kezdőként nem nagyon merek elszakadni a tankönyvtől, mert az a biztos, ami le van írva” – magyarázta.

A tanítónő szerint fontos lenne, hogy az iskolában olyan környezetet teremtsenek, alkossanak, ahol a gyerekek megtanulják feltalálni magukat románul, motivációt kapnak a román nyelv tanulásához, és ennek az 1–4. osztályban játékosan kéne működnie.