Osztálypénz, iskolapénz – a szaktárca betiltás helyett legalizálta a szülőktől való pénzgyűjtést
Korábban teljesen illegális volt (ennek ellenére rendszeres volt a gyakorlat), szeptember 1-jétől azonban bizonyos feltételek mellett törvényesen lehet gyűjteni osztálypénzt és iskolapénzt.
Nagy tamtammal jelentette be az oktatási minisztérium idén nyáron, hogy a 2022–2023-as tanévtől kezdve tilos az osztálypénz és az iskolapénz gyűjtése. Elsőre hallásra teljesen értelmetlennek, közönséges kommunikációs blöffnek tűnt az állítólagos nagy újítás, a szülőktől való pénzgyűjtés ugyanis korábban is tilos volt, mégis szinte mindenhol csinálták.
Utóbb kiderült, hogy egészen más történt, mint amit a szaktárca megpróbált eladni a közvéleménynek: az osztály- és iskolapénzt, ahelyett, hogy betiltották volna, bizonyos feltételek mellett lényegében legalizálták.
Az oktatási intézmények megszervezésére és működésére vonatkozó szabályzat (ROFUIP) korábban két pontban is tételesen megtiltotta, hogy pénzt gyűjtsenek a szülőktől. A jogszabály 170-es paragrafusának 3-as pontja az alkalmazottak és a diákok számára fogalmazott meg tiltást, míg a 171-es paragrafus 3-as pontja a szülőbizottságot illetően. Ez utóbbi úgy szólt, hogy „… nincs joga tagdíjakat és adományokat gyűjteni, és bármiféle finanszírozást elfogadni magánszemélyektől vagy jogi személyektől”.
Sorin Mihai Cîmpeanu – azóta lemondott – tárcavezető 4183-as rendelete az említett jogszabályt sokkal megengedőbbé tette, valójában legalizálta az osztálypénz és az iskolapénz gyűjtését. A fentebb idézett tiltás kikerült a ROFUIP-ból, ellenben bekerült a következő előírás: „A közgyűlés döntése alapján a szülőbizottság úgy dönthet, hogy támogatja, akár pénzügyileg, a jogi személyiséggel rendelkező szülői egyesületen keresztül, az érvényes pénzügyi törvényi előírások betartásával, az oktatási intézmény és az osztály/csoport anyagi alapjának karbantartását, fejlesztését és korszerűsítését.” A pénzgyűjtésben továbbra is tilos részt venniük az intézmény alkalmazottainak és a diákoknak.
CSAK SAJÁT
Az újdonság abban áll, hogy kizárólag a jogi személyiséggel rendelkező szülői szervezetek számára megengedett a gyűjtés – mondta Kallós Zoltán államtitkár. „Az sem lenne normális, hogy megtiltsuk, ha a szülők támogatni szeretnék az intézményt, főleg, hogy az kizárólag önkéntes alapon történhet” – nyilatkozta a Maszolnak az RMDSZ-es államtitkár.
„Nem kötelező, de elvárják”
Való igaz, hogy az önkéntesség előírása szerepel a jogszabályban, „a szülőbizottság döntése nem kötelező” megfogalmazásban. Azonban a hozzájárulás korábban sem volt kötelező, lévén – elméletileg – tiltott, mégis szinte mindenki adta. „Nem kötelező, de elvárják” – mondta egy anyuka, akinek a gyereke egy partiumi középiskolába jár, ahol havi 30 lej a tarifa. Ebből a pénzből vécépapírt, folyékony szappant, nedves törlőkendőt, krétát és egyéb fogyóeszközöket vásárol a szülőbizottság.
Erdély egyik magyar tannyelvű elitiskolájában nem ússzák meg ilyen olcsón a szülők, ott ugyanis havi 25 lej az osztálypénz, az iskolapénz pedig 30 lej. Természetesen az adakozás ebben az intézményben is szigorúan önkéntes alapon történik, ami valójában azt jelenti, hogy az is ad, aki nem ért egyet vele, mert nem szeretné, hogy a többi szülő kinézze maga közül.
Az egyik egyházi líceumban kizárólag a fénymásolás költségeire, papírra és festékpatronra gyűjtenek. „Minden mást, a vécépapírt, a folyékony szappant, a tisztítószereket kigazdálkodjuk az önkormányzati támogatásból. Mindig mi állítjuk össze a költségvetést az előző évi összeg alapján, s mindig az igényeltnél kevesebb pénzt kapunk. El tudom képzelni, hogy ha egy évben az önkormányzat nagyon visszavágta az igényelt összeget, akkor egy iskola onnantól kezdve az alapvető fogyóeszközöket sem tudja megvenni” – mondta az egyik pedagógus, aki korábban igazgatói beosztásban dolgozott.
„Nálunk félévenként 20 lej az osztálypénz, de én nem adok mindig. Még soha, egyetlen szülő sem kapott elismervényt róla, azt sem tudom, hogy pontosan mire költik. Az iskolának van alapítványa, nem értem, hogy miért nem pályáznak, sok lehetőség van a pénzszerzésre, nem csak az, hogy a szülőktől kérnek” – nyilatkozta egy anyuka, akinek a lánya magyar tannyelvű középiskolába jár.
„Nálunk félévenként 60 lej a szülői megajánlás. Nem kötelező, azoktól, akik szociális esetnek minősülnek, nem is kérik. Minden átlátható módon történik, nyilvános az elszámolás, a befolyt pénzt pedig teljes egészében a diákokra költik, versenyekre, szabadidős programokra, ösztöndíjakra” – mondta ellenben az egyik kolozsvári magyar líceum tanára.
„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem gyűjtünk, de nem sokat” – árulta el egy falusi iskola igazgatója. Pénzt főleg akkor kérnek a szülőktől, ha egy osztályteremben valami javítanivaló van, fogyóeszközökre nem gyűjtenek pénzt. „A folyékony szappant kiöntenék, a vécépapír az első szünetig bírná ki. Ha valakinek szüksége van ilyesmire, akkor otthonról hoz” – mondta. Ugyanazon község óvodáját, akárcsak a legtöbb településen, a szülők látják el fogyóeszközökkel: vécépapírral, szappannal, nedves törlőkendővel stb.
A szentgyörgyi példa
Mostanáig egyetlen erdélyi önkormányzatnak jutott eszébe, hogy tegyen valamit azért, hogy a közoktatás ne csak elméletben legyen ingyenes Romániában. A leggazdagabbak közé távolról sem tartozó Sepsiszentgyörgyről van szó, ahol úgynevezett önkormányzati osztálypénzt fizetnek az iskoláknak és óvodáknak, hogy azok ne legyenek kénytelenek a szülőkre hárítani egyes költségeket. A példamutató kezdeményezés keretében idén 812 ezer lejt juttatott az önkormányzat az oktatási intézményeknek: 150 lejt egy óvodás, 100 lejt egy kisiskolás és 50 lejt álátalános tagozatos diák esetáben.
Csak remélni lehet, hogy más önkormányzatok is követni fogják a szentgyörgyi példát. Jópár olyan település van Erdélyben, ahol ez nem pénz, hanem kizárólag jó szándék kérdése.
(Nyitókép: Molnár Boglárka)