Börtönbüntetés járhat a szülőnek, aki osztálypénzt ad az iskolának

Talán alig létezik olyan iskola Romániában, ahol ne járulnának hozzá a szülők különböző programok, eszközök finanszírozásához. Csakhogy sok helyen ez a hozzájárulás kötelező lett a szülők számára, és az iskolák pályázatírás helyett a kényelmesebb megoldást, az osztálypénzt, iskolapénzt választják.  Ennek a gyakorlatnak vetne véget egy jogszabálytervezet, amely börtönbüntetéssel sújtaná az iskolapénzt adó szülőket, és az azt gyűjtő pedagógusokat, igazgatókat. Néhány szülő szerint a javaslat több mint meredek. 

Drákói módon büntetnék azokat a pedagógusokat, szülőket, akik törvénytelenül gyűjtenek, illetve adnak úgynevezett iskola- és osztálypénzt. A képviselőház asztalán lévő törvénymódosító-tervezet szerint akár fél évtől két évig terjedő börtön járhat annak, akiről ez bebizonyosodik.

A javaslatot benyújtó Fehér megyei képviselő, Cornel George Comşa még szigorúbban járna el abban az esetben, ha az iskolában felelős tisztséget betöltő személy gyűjt pénzt tanulók támogatása vagy adomány címén. A tervezet szerint ilyen esetben egy évtől három évig terjedő börtönnel vonnák felelősségre az illetőt, és tiltanák el attól, hogy tagja legyen a vezetőtanácsnak vagy felügyelőbizottságoknak, illetve vezetői tisztséget töltsön be.

A 2011-es tanügyi törvény 108-as bekezdését módosító tervezet indoklásában a kezdeményező azzal támasztja alá a szigorítást, hogy sok iskolában bevett gyakorlat az iskolapénz, osztálypénz rendszeres, illegális gyűjtése, a törvény pedig mindezt nem bünteti, csak tiltja. Mivel az alkotmány is kimondja, a közoktatás ingyenes Romániában, nem várható el a szülőktől, hogy finanszírozzák az iskola működtetését - olvasható a dokumentumban.

Az indoklásban a képviselő azt is megemlíti, ma Romániában szintén bevett gyakorlat, hogy a szülőbizottságok által összegyűjtött pénzt az iskola vezetősége önkényesen és közvetlenül használja fel, és megkerüli a közpénzek felhasználására, annak átláthatóságára vonatkozó törvényes előírásokat. Ráadásul az sem ritka, hogy a szülőket kötelezik az iskolapénzt, osztálypénz befizetésére.

Cornel George Comşa emlékeztet, hogy az Országos Diáktanács és a Konstanca megyei diákszervezet többször is kérte, hogy büntetőjogilag is lépjenek fel a visszaélések ellen, a tanügyi szakszervezetek pedig egyetértettek ezzel.

„Ha nem lenne osztálypénz, ismét vécépapírt kellene vinnünk”

Megkeresésünkre három kolozsvári szülő is elárulta, rendszeresen fizet iskolapénzt és osztálypénzt.

„20 lej havonta az osztálypénz, illetve 70 lej az iskolapénz. Az oviban 150 lej, az összeget két részletben fizetjük: 100 lej az első félévben, 50 lej a másodikban - ez fogyóeszközre megy el, krétára, papírra, színesceruzákra stb" - számolt be egy anyuka. Arra a kérdésre, hogyan számolnak el arról, mire költik a begyűlt pénz, elmondta: a szülőértekezleteken elmondják, mi mire ment el, a pénztáros pedig emailen küldi el az elszámolást. „Nyilván csalhatnak is, mert nem szoktam ellenőrizni, hogy valósak-e a számlák” - jegyezte meg az anyuka.

„A gyerekek kapnak szülinapi ajándékot, van karácsonyi angyaljárás, általában a kirándulást ezekből ebből fizetik. Még nem kellett fizetnem festékre, padlócserére, ezt pedig értékelem. Ha betiltanák az iskolapénzt, osztálypénzt, valószínűleg ismét kellene vinnünk a vécépapírt, nem lennének ajándékozások és fogyóeszközök” - tette hozzá.

Egy apuka arról számolt be, hogy gyermeke iskolájában az osztálypénzt extracurriculáris tevékenységekre (színház, bábszínház stb.), alternatív munkafüzetekre, vízfestékre, rajztömbre fordítják, az iskolapénzt pedig olyan „extrákba” fektetik be, mint egy új játszótér, sportpálya stb. Arra a kérdésre, hogy meglátása szerint mitől esnének el a tanulók, ha tiltanák az iskolapénzt, osztálypénzt, elmondta: „Megnehezítené a diákok életét, minden apró-cseprő dologért külön-külön kellene fizetni, de így van egy keret, amiből fedezik a napi kiadásokat".

A Maszolnak nyilatkozó két szülő szükségesnek tartja a szülők rendszeres hozzájárulását az iskola működéséhez. „Én azt akarom, hogy viszonylag normális körülmények között tanuljon a gyermekem, ennek pedig ez az ára. Nekem sem tetszik túlságosan, de elfogadom, habár vannak szülők, akik ezt teljesen ellenzik - de csak maguk között, senki nem szól semmit, amikor a pénzt gyűjtik” –hívta fel a figyelmet az anyuka.

Hozzátette, kész röhejnek tartja, hogy börtönbüntetéssel sújtanák a „finanszírozó” szülőket, hiszen az oktatás Romániában egyáltalán nem kap elegendő pénzt. „Attól még nem lesz elegendő pénzük az oktatási intézményeknek, ha börtönbüntetést vezetnek be. Ha netalán megszavaznak egy ilyen intézkedést, nem lesz, aki nevelje a gyerekeket, mert az állam feladatát magára vállaló szülők 70 százaléka börtönbe vonul” – mutatott rá a visszásságokra az anyuka.

„Ha elleneztem az osztálypénzt, görbén néztek rám”

„A gyermekeim nagyon „elit”, belvárosi magyar iskolába jártak, ahol a legtöbb szülőnek nem jelentett gondot a havi osztálypénz és iskolapénz befizetése, akinek azonban mégis, arra elég görbén néztek” – kezdte beszámolóját a harmadik szülő. „Az iskolapénzt nem ilyen néven gyűjtötték, hanem alapítottak egy szülői szövetséget, amely azonban egyáltalán nem volt független az iskola vezetőségétől, sőt. Jóformán az igazgató hozott minden fontos döntést. Az iskolapénzt elkeresztelték szülői szövetségi tagsági díjnak, és havonta be kellett fizetni. Számomra ez felháborítónak tűnt, mert tudtam, hogy rengeteg pénzt lehetne megpályázni azokra a célokra, amelyekre állítólag gyűjtötték ezeket az összegeket (táborok, jutalmak tantárgyversenyeken a jó eredményt elérő diákok számára stb). Ahelyett, hogy pályázatot írtak volna, inkább fejték a szülőket, mert az kényelmesebb volt. Amikor kijelentettem, hogy ilyen körülmények között nem akarok tagja lenni a szülői szövetségnek, az volt a válasz, hogy a tagsági díjat akkor is be kell fizetni!" – panaszolta az anyuka.

Beszámolója szerint a szülői szövetségi tagsági díj elköltéséről év végi kimutatást csak egyszer látott, de nem mellékeltek hozzá számlákat. „Az első és legnagyobb tétel a tanárnők nőnapi bulijának költsége volt. Osztálypénzt is gyűjtöttek, nyolcadik osztállyal bezárólag. Függönyre, a katedrát fedő abroszra, vödörre, szivacsokra, cserepes virágokra stb. költötték. Soha nem értettem, hogy ezt miért kell az osztályközösségnek összedobnia. Aztán a maradék pénzből év végén általában elment az osztály kirándulni, illetve a tancinak vett ajándékot, meg nőnapra minden tanárnőnek egy-egy csokor virágot" - magyarázta.

Hozzátette, éveken át szélmalomharcot vívott a szülők többségével, akik kérdések és számonkérések nélkül fizettek, amennyit kértek tőlük, „csakhogy ne állítsák pellengérre éppen az ő gyermeküket”. Az anyuka arról is beszámolt, hogy a harc eredményeket is hozott, idén például már nem fizetett semmilyen hozzájárulást az iskolának. „Remélem, lassan felszámolódik ez a rendszer” - jegyezte meg.

Meglátása szerint semmitől sem esnek el a gyermekek akkor, hogy felszámolják az osztálypénz, iskolapénz rendszerét: „Rengeteg pályázati lehetőség van, és a gyerek fejlődésének, világban való boldogulásának fontos feltétele, hogy ezeket a lehetőségeket felkutassa, és éljen velük. A lányom 11. osztálytól úgy szervezett osztálykirándulásokat, hogy pályázatokat írt néhány társával a Communitashoz meg más alapítványokhoz. Mindent támogattak, ha nem is mindig a kért összegben. Az iskolapénz egy régmúlt rendszer kártékony maradványa. Iskolafenntartásért is lehet pályázni, igaz, ez már nem a diákok, hanem az intézmény dolga lenne, márpedig az iskolák tanári testületében vagy vezetőségében nem mindig van erre alkalmas, képzett ember. Abba kellene befektetnie minden iskolának, hogy legalább egy ember értsen a pályázatíráshoz".

„Az államnak is be kellene tartania a törvényeket”

Megkeresésünkre a Kovászna megyei főtanfelügyelő, Kiss Imre elmondta, egyáltalán nem tartja jó gyakorlatnak, hogy a szülői hozzájárulásokat az iskola alapfenntartására fordítják. „Minden iskolának van egy menedzsmentje, amely azért felelős, hogy legalább alapfokon az iskola és az oktatás menetét, működését biztosítsa. Most azt, hogy vécépapírra gyűjtenek a szülők, el sem tudom képzelni. Én 18 évig voltam iskolaigazgató Sepsiszentgyörgyön, az intézmény mindig is alulfinanszírozott volt, nagy infrastruktúrával és apadó diáklétszámmal, és el kell mondanom, hogy nem kértünk pénzt a szülőktől, nem is volt szülői bizottság. Úgy gondoltam, ha felvállaltam egy iskola igazgatását, akkor kötelességem az alapműködtetést mindenképp biztosítani. Persze mindez attól is függ, hogy milyen kapcsolatot alakít ki az iskola a helyi tanáccsal, a finanszírozóval, és mennyire ésszerűen költjük el a közpénzből kiutalt nem túl nagy összeget" - magyarázta a főtanfelügyelő.

Hozzátette, a szülői hozzájárulás akkor építőjellegű, ha az valóban önkéntes alapon történik, és ha az elszámolás átlátható. „Merem garantálni, hogy legalábbis Kovászna megyében ezeket az összegeket a célnak megfelelően költi el a tanerő. Rendezvényekre, utaztatásra elfogadottnak tartom a szülői hozzájárulást” - jegyezte meg  Kiss Imre.

Arra a kérdésre, hogy mit gondol a börtönbüntetés lehetőségéről, elmondta: a szigorítás bevezetése előtt elsőként az iskolákat kellene megfelelően finanszírozni. „A szülők sohasem csupán karitatív indíttatásokból adtak összegeket az iskoláknak, hanem bizonyos cél érdekében gyűjtöttek pénzt, mert számított, hol, hogyan tanul a gyermeke. Ha a tanügyi törvényben előírt, a hazai bruttó össztermék 6 százalékát kapná az oktatás, talán nem lenne szükség a szülői hozzájárulásra” - hívta fel a figyelmet.

A főtanfelügyelő egyetértett a harmadiknak megszólaló anyuka véleményével, miszerint az iskoláknak többet kellene pályázniuk. „Ha végigjárnák néhány háromszéki iskolát, a tanító néni bizony elmondaná, hogy ezt a rend bútorzatot is a szülők vásárolták, ahogy a padlózat felújítását is ők állták. Ezek az eredmények a szülői közösségek érdemei” - jegyezte meg.

Véleménye szerint az iskolák közötti egészséges versengést, így a minőséget is javítaná, ha például a tanügynek szánt jelenlegi költségvetést, a GPD 3,6 százalékát, kiegészítenék a tanügyi törvényben előírt 6 százalékra. A különbözetet viszont nem automatikusan kapnák meg az iskolák, hanem pályázatok útján hívhatnák le. Kiss Imre hozzátette, nagyon fontos lenne, hogy a pályázati alapból nemcsak infrastrukturális beruházásokra kapjanak pénzt a jó projektekkel előálló iskolák, hanem humánerőforrás-fejlesztésre is.

„Az iskolapénz káros”

A Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes, Török Zoltán kimondottan károsnak tartja az iskolapénzt, osztálypénzt. „Helyénvalónak tartom, hogy büntetni kell a törvénytelenséget. Amiatt tart itt az ország, mert nem a jogszabályoknak megfelelően járunk el” – jegyezte meg. Hozzátette, amennyiben egy szülő azt tapasztalja, hogy visszaélnek a felajánlásaival, vagy nem törvényes úton gyűjt az iskola pénzt, forduljon a tanfelügyelőségekhez. „Írásos panasz esetén akár vizsgálóbizottsággal is kiszállunk az iskolákhoz, ha a helyzet megköveteli” - magyarázta.

Hogyan adhatunk törvényesen pénzt az iskoláknak?

A tanügyi törvény 108-as bekezdése kimondja, hogy a közoktatási intézményeknek, iskoláknak speciális tevékenységekből lehet saját bevételi forrásuk, de elfogadhatnak adományokat, támogatásokat (szponzorpénzt) is. A bekezdés szövegében a más legális források kifejezés is előfordul, anélkül hogy pontosítanák, konkrétan milyen más utakra céloznak.

Kiss Imre úgy tájékoztatott, hogy tudomása szerint minden iskola rendelkezik egy olyan számlaszámmal, ahová az úgynevezett szponzorizálásokat, önkéntes felajánlásokat várják. Az iskolák támogatási szerződést köthetnek különböző intézményekkel, cégekkel, a felajánlásokkal pedig pontosan el kell számolniuk. Magánszemélyként is adományozhatunk, és nem feltétlenül pénzt, hanem berendezéseket, eszközöket is. Ebben az esetben is szerződést kell kötniük a feleknek.

Egy másik lehetőség az iskola melletti alapítványok létrehozása, az alapítvánnyal pedig sokfele lehet pályázni. Török Zoltán Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes a Maszolnak elmondta, Kolozsváron például több iskola szülőbizottsági alapítványon keresztül oldja meg a szülői hozzájárulást. A szülők (és nem az iskola) által létrehozott alapítvány élére elnököt választanak, titkárt, pénztárost jelölnek ki. Amennyiben szeretnének valamilyen céllal gyűjteni az iskola részére, határozatot fogadnak el, amelyet a tagoknak is meg kell szavazniuk, csak ezt követően értesíthetők a szülők a hozzájárulás lehetőségéről.

Kapcsolódók

Kimaradt?