Tizenkilencedik kiadásához érkezett a Székelyföldi Kolbászparádé, amit immár Zabolán, a Mikes-birtok csűrjében szerveztek meg. A szombati, családias rendezvényre tucatnyi csapat nevezett be, ügyeskedésükre pedig sokan voltak kíváncsiak is.

A Zabola Estate csűrjének a hangulata kitűnően igazodik a kolbásztöltő-fesztiváll hangulatához és dél környékére a nap enyhített az időjárás hangulatán: addig a versenyzők egyre másra vették fel a vastagabb ruhadarabokat, melegedtek a hangulatgázlámpák mellett, vagy épp egy-egy pohár lélekmelegítőt elkoccintva. Idén 14 csapat jelezte részvételét, végül objektív okok miatt tucatnyi jelent meg. A versenynek előkészületei vannak: a résztvevők megterítik az asztalokat, előkészítik a szükséges felszerelést, a zsűri érkezéséig hátralevő időt pedig falatozva és barátkozással töltötték.

A jelenlévőket a birtok részéről Albert Zoltán üdvözölte, kifejtve: bár jó rég volt az első kolbászparádé, de örül annak, hogy ugyan lankadtabb érdeklődés mellett, de évről-évre megszervezik a rendezvényt, mi több, idén van egy gyerekszekció is, ahol az idősebbek tudják átadni a kolbásztöltés csínját-bínját a fiataloknak. Külön köszöntötte a Csabai Kolbászklub tagjait is, akik idén is részt vettek a gasztronómiai eseményen.

A Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozások Egyesületének (ASIMCOV) részéről Bagoly Miklós szólt a jelenlévőkhöz. „Idefelé tartva számodoltuk, hogy 23 évvel ezelőtt fertőzött meg minket a kolbásztöltés fesztiválszerű szervezése, az ASIMCOV kapcsolatrendszere juttatott el a békéscsabai Megyei Kereskedelmi és Iparkamarához, 2001-ben voltunk egy látogatáson pont egy kolbásztöltés alkalmával és a versenyen is részt vehettem a kamara csapatával, akkor fertőzött meg és egy évvel később már egy busznyi ember vett részt a magyarországi rendezvényen, 2003-ban pedig már Háromszéken is megszerveztük a versenyt” – magyarázta az előzményeket az elnök. Hozzátette, remélte, hogy ennek hagyománya lesz és örömmel látja, hogy az óhaja beteljesült.

A zsűriben részt vevő Kovács Ödön megyemenedzser kifejtette: nem közhivatalnokként, hanem olyan vállalkozóként van jelen, aki immár 32 éve „főzésből él”. „Nem szoktam ítészkedni, tavaly voltam itt először zsűritag, de addig fogok ide jönni, míg meghívnak és ez a jó hangulat megmarad. Amikor üzleti főzés lesz, az már nem érdekel. Tavaly is a profiktól a gazdaemberig mindenki kolbászt töltött, a 14 kolbászból hat-hét akkor is olyan volt, hogy bármilyen nemzetközi ízversenyen megállta volna a helyét. Voltak profik, akik ebből élnek, de voltak olyanok is, akik a nagymamától tanulták a kolbásztöltést és a lelkük benne volt, érezték, hogy értékelik azt a disznót, amit felneveltek és amiből a kolbász lett” – mondotta.

A zsűriben még Vajda Zsigmond, mint elnök, Dragomér József és Jánosi Imre volt benne, előbbi ismertette: pontozzák a higiéniát, az öltözetet, az asztalterítést és persze a kolbász ízét is.

Sokszínű íz- és színvilág

A beszédeket követően kezdetét vette a munka, a terem is benépesedett érdeklődőkkel. A csapattagok ledarálták a húst, ehhez főleg régi kézi őrlöket használtak, több asztalnál büszkén mondták el, hogy a patinás, viharvertnek kinéző eszközök a 19-ik századból vagy a huszadik század elejéről származik. Az asztaldíszítések is nagyon szépek voltak, hidegfelvágottakból, zöldségekből és gyümölcsökből álló kompozíciókon lehetett a szemet pihentetni és persze kóstolni is, legtöbb helyen dísztökök, színes falevelek révén az ősz színei is visszaköszöntek.

Volt olyan csapat, amely ledarálta a húst és utólag adta hozzá azt, ami belejár egy kolbászhúsba, de akadtak, akik a felszabdalást követően már paprikázták és fűszerezték is a csíkokat, úgy őrölve le azokat. A masszák pihentetését követően következett a töltés, ez is változatosan zajlott, a gelencei önkormányzat például egy olyan masszív eszközt használt, ami elmondásuk szerint az 1800-as évekből származik. A kolbászkarikák elkészülte után akadtak, akik helyben, kis füstölőházakban pluszízzel cifrázták meg az ínycsiklandóan kinéző ételféleséget.

A zsűri késő délutánra tudta meghozni a döntését: a Zabolai Nőszervezet asszonyai készítették a legízletesebb kolbászt, így ők vehetnek részt a békéscsabai rendezvényen. Második lett Szörcse együttese, harmadik pedig az ÉS-ek, akik a Secuiana készruhagyárat képviselték. A szervezők mindenkit díjaztak, így senki nem távozott üres kézzel.

A versenyen az Apor Péter Szaklíceum (Aporos Csipet-Csapat), a kovásznai Honvédek, a gelencei önkormányzat, a Gelencei Férfidalárda, Szörcse, a Zabolai Nőszervezet, a Csabai Kolbászklub, a GÁMOK Jót-Evők (Gábor Áron Műszaki Szaklíceum), az 5 Röff, az ÉS-ek és a Szak-Ászok vett részt.