Marosvásárhelyen a székely vértanúk emlékművénél kezdődött az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról való megemlékezés. A Béke, egyetértés, szabadság címet viselő ünnepségen jelentős tömeg hajtott fejet a 174 esztendővel ezelőtti események hőseinek emléke előtt. 

A szabadságharcra büszkén gondolunk magyarként, mégis nem a büszkeség, hanem az összetartozás érzése hozta össze az ünneplő tömeget, az a közösségi élmény, amelyet ez az ünnep nyújt nekünk erdélyi magyaroknak – tolmácsolta az ünnepség nyitógondolatait Gecse Ramóna műsorvezető, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színművésze.

A székely vértanúknál tartott beszédek sorát Oláh Dénes római katolikus főesperes kezdte meg, aki elmondta: a teremtés hajnalán íródott génjeinkbe a szabadság vágya, amit Isten lehelt belénk, hallatta hangját az 1848-as forradalomban, ez ébresztette öntudatra a magyar népet is. A szabadság a nagy gonddal őrzött nemes szív. Fontos az előretekintés, a jövő kihívásainak számbavétele és képességeink szerint alakításának a felvállalása. Hangsúlyozta, négy évtizedes munkája során azt tapasztalta, hogy elhalványulóban van a szabadságvágy. „Szabadság csak Istenben létezik” – nyomatékosította a főesperes. Mint fogalmazott, az igazi baj az, hogy úgy látszik, mintha Európa be lenne programozva önmaga felszámolására, kereszténységét, vonzó nemességét elveszítette, az igazságkeresése gyengült – tette hozzá.

Jankovics Ferenc hagyományőrző huszár százados felszólalásában kifejtette, a nemzeti ünnep alkalmából a lélek is ünneplőbe öltözik. „Végre eljött az a március 15-ei ünnep, amikor úgy jelenhettünk meg, ahogy mindig is szerettünk volna, méltóképpen, lóháton. Minden évben eljöttünk emlékezni gyalogosan, de nem mondtunk le arról az álmunkról, hogy lóháton tegyük tiszteletünket, mert a huszár és a ló elválaszthatatlan. Feladatunk van, megőrizni és továbbadni a hagyományt. A huszár jelvény példakép, a magyar könnyűlovasok országot teremtő küzdelmek során mindig az élvonalban harcoltak és meghatározó szerepet játszottak abban, hogy ma Kárpát-medencében országunk van. A huszár hazaszerető magyar ember, ugyanakkor lovagias ellenfél is, a huszárszellem a bajtársiasságot, a közösségi érzést, segítőkészséget és becsületet testesíti meg” – részletezte Jankovics Ferenc.

A hagyományőrző huszárok híven követik őseik szellemiségét és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ezt a mentalitást átadják a fiatalabb generációnak is. A huszárszellem a bátorság, a hazaszeretet, a becsület soha el nem évülő közösségi értéke – zárta gondolatait a százados.

Nagy Zsigmond, Maros megye alprefektusa Nicolae Ciucă román kormányfő gondolatait tolmácsolta, Mile Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja pedig felolvasta Orbán Viktor Magyarország miniszerelnökének üzenetét.

„Legyen béke, szabadság és egyetértés! 174 évvel ezelőtt Jókai Mór ebben a három szóban foglalta össze, mit kíván a magyar nemzet. Mi, magyarok pedig azóta is ezekkel a szavakkal tudjuk leírni mindazt, amire vágyunk” – állt a magyar kormányfő üzenetében. Mint fogalmazott „békét akarunk a minket körülvevő szűkebb és tágabb világban, az önrendelkezés szabadságát saját életünk alakításához és egyetértést nemzeti ügyeinkben, hogy a velünk élő népekkel közösen biztos jövőt építhessünk magunknak a Kárpát-medencében”.

Péter Ferenc, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke beszédében úgy fogalmazott, most ízlelgetjük a néhány napja visszakapott szabadságunkat. Szokjuk a korlátozások és megszorítások nélküli életet, a maszkmentes napokat. Mint mondta, úgy érezzük, fellélegezhetünk, ennek a csatának vége lett. Hangsúlyozta, ez az időszak azonban össze sem hasonlítható azzal a 174 évvel ezelőtti világtörténelmi helyzettel, amely 1848. március 15-én utcára szólította a forradalmi ifjakat, és elindította azt a szabadságharcot, amely a magyar nemzet szabadságszeretetének, szabadság utáni vágyának jelképévé vált. Március 15-e üzenete ritkán kap ilyen erős aktuálpolitikai jelentőséget, mint napjainkban – folytatta gondolatait.

„Frissen visszakapott szabadságunkra árnyékot vett az Ukrajnában dúló háború, amely azonnal egyértelművé tette, mennyire fontos, hogy békében, értelmes párbeszéddel, higgadt érveléssel oldjuk meg a felmerülő nézeteltéréseket. Bár nem a mi szabadságunk került most veszélybe, mégis a határainknál dúló szörnyű háború a kárpátaljai magyar közösség jövőjét is veszélyezteti. Ezért most, amikor ’48-as hőseinkről emlékezünk meg, fejünket fordítsuk kelet felé is. Egységesen kijelenthetjük, hogy mélységesen elítéljük a háborút, amely veszélybe sodorja ártatlan civilek millióinak életét. Szolidárisak vagyunk az Ukrajna területén élő minden nemzettel, kiállunk a kárpátaljai magyarok mellett, minden segítséget megadunk a háború elől menekülőknek, vagy az Ukrajna területén maradottaknak. Fontos azonban, hogy megőrizzük a nyugalmunkat, és közben megtegyünk mindent a magunk helyén, amit megtehetünk. Mert most minden segítség számít” – húzta alá a megyei tanácselnök.

Az elöljáró ugyanakkor a népszámlálásra és a közeledő anyaországi választásra is felhívta a figyelmet, mondván mindkét megmérettetés szorosan kötődik közösségünk szabadságához. A szabadságharc nemcsak a múlt emléke, hanem a jelen törekvése, az évről évre való próbatétele annak, hogy még mindig ki tudunk-e állni magunkért. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy eredményeket elérni csak békeidőben lehet, párbeszéddel, közös munkával. Összefogásra, közös cselekvésre van tehát szükség minden esetben, mint ahogyan összefogásra volt szükség 1848-ban, és minden fontos társadalmi változás idején – összegezte Péter Ferenc.

„Két év után végre ismét együtt ünnepelhetjük a szabadságot” – ezzel a gondolattal kezdte ünnepi beszédét Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere. Mint mondta, rég várt pillanat ez, hiszen a közös ünneplés erős közösséggé tesz minket.

„A visszatekintés lehetőség arra, hogy megálljunk és megvizsgáljuk, hogyan is bántunk 1848 örökségével. Március 15. jelképezi azokat a nemes eszméket, amelyekért az 1848–49-es forradalom és szabadságharc folyt. Némelyikük az elmúlt 174 év során ismételten veszélybe került. Gondoljunk 1990-re, amikor gyertyával és könyvvel a kezünkben, anyanyelvi jogainkért, magyar nyelvű oktatási intézményeinkért vonultunk utcára. Emlékezzünk 1990. március véres konfliktusára, vagy elevenítsük fel 2020-as győzelmet, amikor a korrupt elnyomás alól szabadítottuk fel Marosvásárhelyt. Azt gondolom, hogy mindhárom eseményből tanultunk és reménységgel nézünk a jövő felé. Március 15. a szabadság ünnepe, így minden marosvásárhelyi ünnepe. Marosvásárhely különleges hely, a történelem is különösen leckéztetett minket, de mindig bebizonyosodik, hogy az itt élőkben él a keresztény felebaráti szeretet és a nehéz helyzetekben képesek segítő kezet nyújtani a bajbajutottaknak. A szomszédunkban háború dúl, a legtöbb, amit most tehetünk, hogy segítünk a rászorulókon. Fontos, hogy ne a konfliktusra tekintsünk és valamelyik fél igazát keressük, hanem az embert lássuk, akinek segítségre van szüksége” – mondta Soós Zoltán.

A beszédek sorát Lázár János, a Fidesz országgyűlési képviselője zárta. „Tiszának, Marosnak egy a hangja” – utalt nyitógondolataiban a politikus a szülővárosára, Hódmezővásárhelyre, illetve Marosvásárhelyre. Mint mondta, mindkettő forradalmi, nyakas, erős hitű és sokszínű város. Ugyanakkor mindkét város ismét a figyelem központjában áll. Marosvásárhely azért, mert 20 év után ismét magyar polgármestere lett a városnak, míg Hódmezővásárhely a mostani állapotáért. Marosvásárhely sikere közös ügy, nemzeti üggyé vált minden magyar ember számára-hangoztatta.

„A város a remény és példakép az egész magyar nemzet számára. Az itt élők megmutatták, hogy sok munkával, alázattal és időnként nem kevés küzdelemmel kisebbségből is ki lehet érdemelni a többség bizalmát. Ezt akarjuk mi is elérni a Kárpát-medence vonatkozásában, amit önök itt elértek Marosvásárhelyen. Ki akarjuk érdemelni az egész régió bizalmát és tiszteletét. Hitünk szerint a magyarságot a középkelet-európai térség meghatározó erejévé kell és lehet tenni a következő tíz esztendőben. A szomszédunkban háború van és ez igaz úgy Magyarországra, mint Romániára. Mindkét ország menedék nemcsak jogi, hanem hétköznapi értelemben is. Közünk van ehhez a háborúhoz, mert magyarokat is érint, és azért is, mert a magyar nép az elmúlt kétszáz évben hasonló helyzetekben volt, harcot kellett vívnia a túlélésért, ugyanúgy, mint most az ukrajnaiaknak. 1956-ban mi is hallottuk az orosz tankok láncait csattogni az utcán, 1848-ban mi is szembenéztünk kozákokkal, cári csapatok túlerejével. Az ukrajnaiak és a magyarok helyzete között van egy nagy különbség is. Ukrajnának nem adatott meg az a sok évszázados, mások által meg nem kérdőjelezett önálló államiság, ami Magyarországnak, sőt Erdélynek is igen” – nyomatékosította Lázár János.

Az ünnepség zárórészében a Marosvásárhelyi Válogatott Vegyeskar Kodály Zoltán-műveket, Petőfi-, Berzsenyi- és Vörösmarty-költeményeket adott elő, majd elhangzott a magyar és a székely himnusz.