A két világháborúban és az 1848–49-es szabadságharc idején elesett szilágyerkedi hősi halottakra emlékeztek meg vasárnap délelőtt a Kusaly községhez tartozó Szilágyerkeden, tiszteletükre a református templomkert udvarán emléktáblát és emlékoszlopot avattak.

A hősök napja huszárok toborzójával és istentisztelettel kezdődött. Balázs Zoltán helyi lelkész elmondta, másfél éve készülnek erre a napra, de a világjárvány ezidáig nem adott lehetőséget az együttünneplésre, a méltó módon való megemlékezésre. Egyes embereknek a halála tragédia, nem statisztika, nem szám, a szilágyerkedi hősök, elesettek élete is tragédia. Nagyon sok család még mindig hordozza a keresztet, a fájdalmat, viseli a sebeket, amit a fronton harcolt hozzátartozó elvesztése okozott. A kopjafával és az emléktáblával szeretnék, ha ezek a sebek részben begyógyulnának.

A lelkész beszédében kiemelte, ebben a bizonytalan világban még több időt kell tölteni a családtagokkal, nem szabad róluk megfeledkezni, ítélkezni, megsérteni egymást, hiszen az évek eltelnek, és nem mindegy, hogyan. Mindvégig az élet része kell legyen Isten, és mindenkiben meg kell látni az apró jó dolgokat, és nem az az erős ember, aki másokat legyőz, hanem az, aki saját magát, indulatait, frusztráltságát tudja legyőzni, mert: „ha magadat győzöd le, akkor leszel erős” – mondta.

Az igehirdetést követően Gáspár Attila zenepedagógus legújabb könyvét, Hű szeretőd vagyok én című népdalgyűjteményét mutatta be, amely szerelmi dalokat, katonanótákat, gyermekdalokat, siratókat tartalmaz. A bemutatót Máté Lilla és Gáspár Enikő népdalcsokra, a szilágyerkedi gyermekkórus mandolin zenekara színesítette.

Az emléktábla és a kopjafa leleplezése előtt, a község polgármestere, a szilágyerkedi Debreczeni Dezső elmondta, a helybéliek ittléte az évszázadok folyamán szebbé, jobbá és élhetőbbé tette e vidéket. Emelt fővel mondhatják bárki szemébe nézve, hogy ezt a földet megbecsülték, igazi értékeket teremtettek a munkájuk, szorgalmuk és kitartásuk által. A magyarság az elmúlt ezer év alatt mindvégig megmaradt, helyt állt, önmagáért, az egész keresztény Európáért. Nem hálás feladat, de tisztességgel végezték el mindahányszor szükség volt rá.

„Hitünkért és szabadságunkért áldozták életüket azok az erkedi hősök is, akik tiszteletére kopjafát és emléktáblát avatunk. Ez a nap az erkedi szabadság szeretetének jelképe, segít emlékezni, hogy milyen erő és milyen elszántság van bennünk. Arra, hogy milyen az igazi bátorság, milyen érzés lehetett úgy harcba szállni, hogy nem is tudták mi lesz a vége, de harcoltak, mert a becsület megkövetelte. Mert mi, magyarok soha nem a könnyebb utat választottuk. Ma, hálaistennek nem fegyverrel, hanem figyelemmel, türelemmel, és józanésszel harcolunk, bízunk erőnkben, kitartásunkban, és hiszünk jövőnkben, minden magyar jövőjében” – fogalmazta meg Debreczeni Dezső polgármester.

A felavatott emlékmű azon fiatalok nevét viseli, akik vérüket adták a hazáért, meghozták a végső áldozatot. „Ők erkediek voltak, Szilágyerked fiai, akik itt éltek, itt szerettek volna családot alapítani, tervezni, de a sors nem ezt adta nekik. A Don-kanyar, a véres háború megkövetelte az életüket” – mondta Seres Dénes parlamenti képviselő. Hozzátette, ezen ünnepségek nagyon fontosak a közösségnek, mert éltetik a tüzet, a megmaradást szolgálják.

Ha a mai napra, a jelenre gondolunk, azt kell látnunk, hogy az összefogás eredményeként végre magyar polgármestere van a községnek, és előrehaladni, fejlődni, eredményt elérni csak így lehet. A népszámlálásnak is nagy tétje van, mert tíz évre ennek függvényében tudunk harcolni jogainkért, ezért magyarságunk felvállalása nem szégyen, hanem becsület. A tűz soha nem szabad kialudjon, és a fontos értékeinket – a hitünket és a magyarságunkat – mindvégig meg kell tartanunk – hangsúlyozta a képviselő.

Dr. vitéz Bikfalvi György erdélyi ’56-os forradalmár ünnepi beszédében kiemelte, emléket állítani a múltból ránk maradt szokás, és ne hagyjuk el e szokásunkat. Az élet a bölcsőtől a sírig tart, ez az út a legdrágább kincs. Egyeseknek ez rövid, másoknak hosszú, egyeseknek jut díszes temetés, másoknak nem. Illő megemlékezni a szabadságharcban és a világháborúban elesett katonákról, hiszen értünk, a hazáért, a zászlóért haltak meg, kötelességüket teljesítve lelték halálukat. Ezek a hősi halottak azt üzenik, hogy hazánkat és nemzetünket szolgálnunk kell.

Szilágyerkeden mindezidáig nem volt emlékhely, ahol a helyi magyar közösség leróhatta volna kegyeletét, tiszteletét a hősök előtt. Ennek létrehozásában a 15. Mátyás Huszárezred Szilágysági Hagyományőrző csapatának és a helyi református egyháznak nagy szerepe volt. „Amikor kopjafát, síremléket állítunk a magyar hőseinknek, az nem csak egy kődarab, mert általa a helyi közösség lelkiismeretéről is lekerül egy kő” – fogalmazta meg Máté József huszár. Az ünnepi beszédek és a helyi gyermekkórus fellépése után Seres Dénes parlamenti képviselő leleplezte az emléktáblát és a kopjafát, felolvasták az elesettek névsorát, majd a világi és egyházi, valamint a szervezetek képviselői koszorúzással lerótták tiszteletüket a hősök előtt.