Ezen a héten formálisan átadják Kolozsvár egy legreprezentatívabb barokk műemlékét, a Bánffy-palotát azoknak az örökösöknek, akik – évekig tartó jogi viták után – az épület kétharmad részének tulajdonjogát kapták vissza. Az új tulajdonosok a bírósági ítélet napjáig visszamenőleg is 8000 eurós havi bérleti díjat javasoltak azért, hogy az épületben tovább működhessen a Szépművészeti Múzeum.

Ahogy egy korábbi cikkünkben írtuk, Nicolae Roșca örökösei jogerős bírósági döntéssel visszakapták a Kolozsvár főterén álló Bánffy-palota őket megillető részét. Az eset után elterjedt annak a híre, hogy az épületben működő Szépművészeti Múzeumnak záros határidőn belül ki kell költöznie az épületből. Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke akkor megkeresésünkre elmondta: szó sincs ilyesmiről, egy képet sem fognak elmozdítani a helyéről, egyelőre semmi más nem fog történni, mint hogy tárgyalásokba kezdenek az új tulajdonosokkal a bérleti díj megállapításáról. Most eljött ez a pillanat: a Bánffy-palotára jogosító bírósági ítélet napjáig visszamenőleg a jelenlegi tulajdonosok 8000 eurós bérleti díjat javasoltak, tehát mindezidáig közel félmillió eurót kell fizetnie a megyei tanácsnak.

A Bánffy-palota 1956 óta ad otthont a Szépművészeti Múzeumnak. Az utóbbi években folyamatos jogi viták középpontjában állt, ugyanis egy Szeben megyei család olyan dokumentumokkal állt elő, amelyek szerint Bánffy Dénes kártyán veszítette el a palotát felmenőjük, Nicolae Roșca javára. A tulajdonjog kérelmét a bíróság többször visszautasította, ám 1999-ben a javukra ítélt, majd 2018-ban arra utasította a Kolozs megyei önkormányzatot, hogy adja át az épület háromnegyed részét az új tulajdonosoknak.

Lucian Năstasă-Kovács történész, a Szépművészeti Múzeum igazgatója az utóbbi időben többször is hangot adott annak, hogy a bírósági ítélet nem csupán igazságtalan, de tényekkel bizonyíthatóan hibás is. Önálló levéltári és egyéb kutatásainak eredményeként olyan bizonyítékokkal állt elő, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg a Roșca család által bemutatott dokumentumok és történetek hitelességét. Nicolae Roșca személyazonossága és kiléte egyáltalán nem tisztázott, és ez csak az egyik szürke folt az ügyben. Kiderült az is, hogy abban az évben, amikor Bánffy Dénes állítólag „Nicolae Roșca barátjára hagyta ingó és ingatlan javait”, valójában már nem is volt a palota tulajdonosa, hiszen ekkorra már az épület a román állam tulajdonában állt. Kérdés merült fel azzal kapcsolatban is, hogy a bizonyíthatóan románul nem beszélő Bánffy Dénes bármilyen tulajdona hogyan kerülhetett egy Szeben megyei román férfi birtokába. Lucian Năstasă-Kovács szerint sem a bíróság, sem a Kolozs Megyei Tanács erre az ügyre kinevezett jogi csapata nem vizsgálta meg a témát elég alaposan, nem tettek meg mindent Kolozsvár egyik legmeghatározóbb barokk épületének védelmében, és elmulasztották megvizsgálni azt az alapvető kérdést, hogy mégis miként kerülhetett Bánffy Dénes bármilyen vagyona egy román kereskedő birtokába.

Nicolae Roșca örököse, Paraschiva Roșca egész életében könyvelőként és menedzserként dogozott. 2015-ben a PressOne megkereste a témával kapcsolatban. Halála után három lánya, a Kolozsváron élő Lavu Maria-Magdalena, a bukaresti Ion Eugenia Lucia, és a Nagyszebenben élő Grozea Maria váltak az állítólagos örökség jogos tulajdonosaivá. A témával kapcsolatban így kiderült még egy érdekesség. Az egész folyamat, melynek a vége az épület háromnegyed részének átadásával végződött, 1995-ben kezdődött, amikor Gheorghe Funar volt a város polgármestere. A visszaszolgáltatási per szisztematikus irányítója az a Dorin Lavu mérnök volt, aki Paraschiva Roșca egyik lányának férje, és a Funar-korszakban, amikor az egész ügy elkezdett kibontakozni, „véletlenül” épp a kolozsvári városházán dolgozott.

A Bánffy-palota körül tehát sok a kérdőjel és a (nyilvánosan) nem tisztázott részlet. Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a bíróság jogerős döntése alapján a palota háromnegyed részét vissza kell szolgáltatni a tulajdonosoknak, ennek pedig nem lehet ellenszegülni. Az akkor még csak tervben levő, bérleti díjról szóló tárgyalásokra végül sor került. A Szépművészeti Múzeum igazgatója által vezetett bizottság aláírja az örökösök törvényes képviselőivel a részükre visszaszolgáltatott épületrészek adás-átvételét, és meghatározzák a havi bérleti díj összegét is. Az örökösök az őket a Bánffy-palotára jogosító bírósági ítélet napjától számítva, visszamenőleg is 8000 eurós havi bérleti díjat javasoltak, árulta el a PressOne oknyomozó portálnak a közgyűjtemény igazgatója.