Miután az egykori tulajdonosok örökösei jogerős bírósági döntéssel visszakapták a Kolozsvár főterén álló Bánffy-palota őket megillető részét, elterjedt annak a híre, hogy a patinás épületből záros határidőn belül ki kell költöznie a Szépművészeti Múzeumnak. Az új tulajdonosok nevére már be is táblázták a tulajdonrészt, és folyamatban van az átadási jegyzőkönyv elkészítése is. Megtudtuk, a következőkben a múzeumot működtető Kolozs Megyei Tanács tárgyalásokba kezd a jelenlegi tulajdonosokkal a bérleti díj megállapításáról. Vákár István megyei tanácsi alelnök a Maszol megkeresésére közölte: mindenkit nyugalomra int, a Szépművészeti Múzeum semmi esetre sem költözik ki a Bánffy-palotából.

Ahogyan azt a Maszol is megírta, a nagyszebeni Roșca család restitúciós per eredményeként, gyanúsnak vélt dokumentumok alapján jutott az értékes ingatlan birtokába. A legutóbbi, jogerős bírósági döntést követő felszólítás értelmében a kolozsvári Szépművészeti Múzeumnak két héten belül át kell adnia a Bánffy-palota háromnegyedét az új tulajdonosoknak.

Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke kérdésünkre elmondta, hogy ez az átadás papíron már meg is történt, és folyamatban van az átadási-átvételi jegyzőkönyv elkészítése is, de ez egyelőre semmilyen változással nem jár, egy képet sem mozdítanak el a helyéről.

A Szeben megyei Roșca család arra hivatkozva indított restitúciós pert, hogy Bánffy Dénes 1958-ban egy Nicolae Roșca nevű férfire hagyta minden vagyonát. Az örökösök azt állították, hogy Nicolae Roșca gazdag vállalkozóként korábban 29 kg arannyal segítette ki a nehéz anyagi helyzetben levő Bánffy Dénest.

Amikor az átadás hírét a fenntartó megyei önkormányzat közölte a múzeummal, Lucian Nastasă-Kovács igazgató kétségbeesett hangvételű Facebook-bejegyzésben fordult a nyilvánossághoz. „A Szépművészeti Múzeumnak elvették a jövőjét! (…) Hogy alapnak ott van egy abszurd és igazságtalan bírósági döntés – az nem meglepő, s nem is az egyetlen posztkommunista igazságtalanság. Azonban senki, de senki nem mozdította a kisujját sem, hogy mentse a menthetőt! (…) Azok pedig, akik elvesztették a pert, mossák kezeiket, s másoknak passzolják át az ingatlan erkölcstelen átadásának kötelességét. (…) Így tehát, az ötcsillagos városnak rövidesen lesz egy ötcsillagos szállója (vagy kaszinója) a központban! Grigorescu, Pallady, Tonitza és Hollósi helyett pedig az újgazdagok arroganciáját csodálhatjuk majd meg…”

A Szépművészeti Múzeum igazgatója a Maszol kérdésére kijelentette, hogy a dokumentumok, amelyek állítólag azt bizonyítják, hogy a Bánffy-palota a Roșca családot illeti meg, szeinte biztosan hamisak, és az egész történet, amelyre alapozzák a visszaszolgáltatást, ezer sebből vérzik. Elmondása szerint az a bizonyos Nicolae Roșca, aki állítólag gyakran kisegítette a nehéz helyzetben levő Bánffy Dénest, gyakorlatilag bizonyíthatóan nem is létezett. Semmilyen dokumentum nem maradt fenn erről az emberről, mindemellett tény, hogy Bánffy Dénes nem is tudott románul, így elég nehezen elképzelhető, hogy ilyen közeli viszonyban állt volna vele – már ha valóban létezett.

A kolozsvári bíróság már két alkalommal elutasította Nicolae Roșca örököseinek keresetét, 1999-ben azonban a javukra ítélt. Egy 2018-as bírósági végzés arra kötelezte a Kolozs megyei önkormányzatot, hogy adja át az ingatlan háromnegyedét az újdonsült tulajdonosoknak.

Lucian Nastasă-Kovács történész elmondta, hogy abban az évben, amikor ez az állítólagos végrendelet született, melynek értelmében Bánffy Dénes a palota nagy részét Nicolae Roșcára hagyta, már nem is volt az épület tulajdonosa, így nem is rendelkezhetett fölötte.

A múzeum igazgatója fájlalja, hogy őt nem tájékoztatták a bírósági folyamat idején az aktuális fejleményekről, csupán a végén szembesült a bíróság döntésével, és úgy érzi, a Kolozs megyei tanács nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a pert megnyerjék, ezáltal a Bánffy-palota állami tulajdonban maradhasson.

Az 1999-ben kihirdetett ítélet óta zajló jogi hercehurca csupán az elosztásról, felosztásról szól, illetve annak értelmezéséről, hogy csak négy lakrészre vagy a teljes Bánffy-palotára volnának jogosultak a Roșca-leszármazottak. Azt azonban nem vitatták, hogy jogos-e a visszaszolgáltatási kérés. Az új bizonyítékok fényében ez megváltozhat. Az egyiket maga a Múzeum igazgatója szolgáltatta: eddigi kutatásiból már kiderült, hogy a Bánffy-palota soha nem került ki a CASBI-törvény hatálya alól, ami azt jelenti, hogy nem vonatkoznak rá az eddigi jogszabályok, amelyek a kommunista diktatúra alatt jogtalanul elkobzott ingatlanokról rendelkeznek.

Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke szerint „a Bánffy-palotáért nem kell aggódni”. Bár a bíróság valóban kimondta, hogy a meghatározott részeket vissza kell szolgáltatni a tulajdonos örököseinek, „ennek a döntésnek pedig nem lehet ellenszegülni, hiszen az komoly büntetésekkel járna”, ez legkevésbé sem jelenti azt, hogy a Szépművészeti Múzeumnak ki kellene költöznie az épületből. Jelenleg tárgyalni készülnek, hogy a tulajdonosokkal együtt megállapodjanak a bérleti díjról. Vákár István úgy fogalmazott, „ebben semmi hihetetlen vagy újszerű nincs”, hiszen nem ez az egyetlen olyan kulturális intézményük, amelynek székhelyéért komoly bérleti díjat kell fizetiük.

Kérdésünkre Vákár István azt is elmondta, hogy amennyiben a tulajdonosok úgy döntenének, hogy eladják az épületet, a megyei önkormányzatnak elővásárlási joga van, és élni is fognak ezzel a lehetőségével. Mint fogalmazott, „a tanács bármikor készen áll arra, hogy jogos keretek között fizessen akár a bérleti díjért, akár a teljes ingatlanért”. Azt is megtudtuk, annak a híre, hogy kaszinó vagy luxusszálloda lesz az épületből, nem más, mint egy alaptalan félelem, hiszen „erre soha nem kapnák meg a szükséges engedélyeket”.

Vákár István elmondta még, a pert egyelőre nem lehet újra megnyitni, hiszen nem került elő semmilyen új adat vagy bizonyíték, amely ezt indokolná. Amennyiben mégis találnak valamit, újra bíróság elé viszik az ügyet, de addig a Kolozs megyei tanács alelnöke úgy gondolja, „fölösleges vádaskodni, ujjal mutogatni és szidni bárkit is”, hiszen az a helyzeten nem változtat, „csupán annyit érünk el vele, hogy megnehezíti a jogos keretek közt történő tárgyalásokat”. Szerinte tisztességes módon tárgyalni kell a Bánffy-palota tulajdonosaival, hiszen megtörténhet, hogy olyan egyezségre jutnak, amely megfelelő lehet Kolozsvárnak és a kulturális életnek is.