A szilágysági Szilágyerked református lelkésze, Balázs Zoltán a szívén viseli a kárpátaljai magyar közösség sorsát. A háború kirobbanását követően néhány lelkésztársával az elsők között gyűjtött segélycsomagot, amit személyesen vitt át a határon a rászoruló családoknak. A napokban sajnálattal mesélte, hogy az adományok, alapélelmiszerek átjuttatása szinte lehetetlenné vált, mert csak az akkreditált egyházak vagy egyesületek fogadhatnak támogatást, amit majd el kell számoljanak.

„Eddig többnyire Visk településre vittük a támogatásokat, alapélelmiszereket, decemberben viszont az ukrán fél megnehezítette az áruszállítást. Mivel a viski közösségben senki nem rendelkezik akkreditációval, sem az önkormányzat, sem az egyházközségek, egy másik megoldást kellett keresnünk. Ebben nagy segítségünkre volt a tiszapéterfalvi polgármester, akivel a tavaly nyáron találkoztam. Tiszapéterfalva a legmagyarabb község Kárpátalján, 70 százalékban magyarok lakják. Sajnos az egyik utunk során a két határ közé szorultunk. A román vámosok átengedtek, de az ukránok nem, mert a fogadó félnek nem volt engedélye, nem volt akkreditálva. A polgármester segítségével hosszú procedúra után megkaptuk a püspökség adószámát, így átjuthattunk a határon, és a támogatásunk megérkezhetett a helyiekhez, de Beregszászra is el kellett mennünk, a püspökségre, hogy lepecsételjék a papírjainkat” – mesélte Balázs Zoltán lelkész.

Az eset után a tiszapéterfalvi polgármesterrel, Oroszi Józseffel új utakat kerestek, és a helyi lelkésszel egyeztetve, akihez 16 település tartozik, arra az elhatározásra jutottak, hogy valami könnyebb és kézelfoghatóbb megoldást kell találni. Ekkor született meg Balázs Zoltánban a „Fogadj örökbe egy kárpátaljai családot” gondolata. A 16 magyar településből kiválasztottak hármat, Aklit, Forgolányt és Aklihegyet, ahol rászorulók élnek, és a helyi lelkész a diakóniai csoporttal összeállította az igénylők névsorát.

„Felírták azokat a családokat, akik segítségre szorulnak, megnevezve, kinek mire lenne leginkább igénye, és melyek azok az alapdolgok, a rezsitől kezdve az alapélelmiszerekig, amire havonta szükségük van. A listánkon olyan családok szerepelnek, akik 30-tól 100 euróig terjedő összegben állandó támogatást igényelnek. Ezt mi meghirdettük több szilágysági gyülekezetben, és arra kértük a híveket, hogy „fogadjanak örökbe egy családot”, melyet havonta rendszeresen segítenének. Nagy álmunk, hogy az 1 100 000 erdélyi magyar felkarolja a csaknem 70 000 kárpátaljai magyart. Ha ezt a projektet kiterjesztenénk, akkor ez megvalósulhatna” – mesélte Balázs Zoltán. Mint ismertette, Kárpátalján egy átlagnyugdíj 60 euró, 300 lej, 2700 hrivnya. Ottlétükkor Bocskor Rozália átlagnyugdíjjal rendelkező helyi idős nő szomorúan mesélte a lelkészeknek, hogy az előző héten vásárolt tűzifáért 200 000 hrivnyát fizetett.

Családok és gyülekezetek is segíthetnek

Balázs Zoltán kezdeményezését három lelkész támogatja, akik a kezdetektől szintén oroszlánrészt vállaltak a kivitelezésben, megvalósításban: Sándor András, a szilágysomlyói egyházmegye esperese, Hőgye Gál-Robertó zsibói lelkész, és Pap Dénes Zsolt lelkész. Jelenleg három település lakóit támogatják, és a havonta összegyűlt összeget személyesen adják át az akli, aklihegyi és forgolányi lelkésznek. „Bárki felvállalhat egy kárpátaljai magyar családot. Az én két kisiskolás lányom, Zsófi és Dorka, a saját ösztöndíjukból támogatnak egy idős személyt, akinek rendszeresen 30 eurót küldenek. A kezdeményezés azért eredményes, mert személyessé válik a kapcsolat az adományozó és a támogatott között. A felajánló megkapja a személy telefonszámát, internetes elérhetőségét, ünnepnapon jókívánságot küldhetnek egymásnak, beszélgethetnek, és ez a kapcsolat a háború végéig tarthat, vagy még azt követően is. Más településeken is meghirdettük a kezdeményezést, és mivel kevesen engedhetik meg maguknak a havi 30 eurót, néhányan 10-50 lejjel támogatják a programot. Az egyik gyülekezetnél 360 euró gyűlt össze, ezt elosztottuk öt családra, és ezáltal már nem a magánszemély, hanem a gyülekezet lett az örökbefogadó” – mondta Balázs Zoltán, akinek legnagyobb álma, hogy minél több rászoruló részesüljön támogatásban, mert úgy véli, hogy a nehéz időszakban mindenki mellett kell legyen egy támasz, mindig kell legyen egy kiút, és ezúttal Isten segítő keze az embertársak által nyújt vigaszt.